Bárdosi Sándor bevonult: „Mégiscsak ide tartozom...”

Mondhatni, hogy Bárdosi Sándor egy igencsak harcedzett fickó, hiszen számos világversenyen és nem is egy sportágban bizonyította, hogy képes felérni a világ tetejére. A világklasszis birkózó most egy régről ismert, ugyanakkor merőben új, izgalmasabb és profibb kihívás elé állította magát azzal, hogy jelentkezett tartalékosnak a Magyar Honvédséghez. Ennek keretében szombaton kora reggel, számára is megkezdődött a 12 hetes alapkiképzés, melynek során mostantól a hétvégéi egy darabig a haza szolgálatában telnek. A Ripost elkísérte Bárdosi Sándort a Magyar Honvédség vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezredének Gödöllői laktanyájába, ahol a sportoló nem csak az egykori sorkatonai szolgálatáról mesélt, de elárulta azt is, mit gondol a Magyar Honvédség jelenéről. 

Bárdosi Sándor: „Úgy döntöttem, simán belefér az életembe a kiképzés”

– Bárhonnan is nézzük, az én sorkatonai szolgálatom, nem tartozik az életem legjobb élményei közé, akkor sem, ha tagadhatatlanul volt annak az egy évnek szépsége és talán haszna is. Az ugye kötelező volt, ráadásul egy régi és nehéz korszak végén vonultam be és az a helyzet, hogy akkoriban nem is nagyon akartak megtanítani semmit a bakáknak, csak le akarták tudni a dolgot, ahogy mi is. Ennek ellenére, már fiatalon volt szerencsém jó tapasztalatokat is gyűjteni ezen a téren, hiszen több olyan sportolóval találkoztam a világ különböző országaiból, akik a birkózás mellett katonaként is szolgáltak. Ők már akkor olyan fejlettségi szinteket és morális értékeket képviseltek, amelyek számunkra szinte elképzelhetetlen volt. 

Mivel a tartalékos kiképző rendszer nagyon rugalmas, úgy döntöttem, hogy simán belefér az életembe úgy is, hogy két gyermeket nevelünk, és közben a hétköznapjaimban vállalkozóként dolgozom. Arról nem beszélve, hogy én eleve a Honvédban kezdtem a pályafutásomat és bár 1989-ben vége lett a birkózó szakosztálynak, de mégis csak ide tartozom – húzta ki magát büszkén a frissen megkapott egyenruhájában Bárdosi Sándor, aki összességében nem bánja azt az egy évet, amit anno bakaként töltött el a seregben, hiszen mint mondta, a mai napig ápolja az ott köttetett barátságait. 

Bárdosi Sándor: „A sportban is voltak elöljáróim és itt a kiképzésem alatt is lesznek”

Ha pedig bárkiben felmerülne a kérdés, hogy egy olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa bajnok sportoló képes lesz-e alázattal végrehajtani a kiképzőtisztje parancsait, érkezzen is a válasz Bárdosi Sándortól. 

– Sportolóként a nagyobb világversenyek előtt, rendre ki kellett töltenünk különböző pszichológiai teszteket, melyek többek között azt mutatták meg, hogy az egyén mennyire engedi, hogy mások ráerőltessék az akaratukat. Azt kell hogy mondjam, sportolóként nem is lettem volna alkalmas az utamra, ha rám erőszakolhatta volna az akaratát valaki, akivel szemben kiálltam a tatamira. Igen, valóban feszül itt egy ellentmondás, de… Ez itt a való élet és el kell tudni vonatkoztatni a sporttól. Bár az emberek egy része ma is azt gondolja, hogy a küzdősportoló egy öntörvényű vadállat, de ha így lenne, akkor nem küzdősportoló lennék, hanem bűnöző. A sportban is voltak elöljáróim és itt a tartalékos kiképzésem alatt is lesznek. Ott sem szóltam vissza, ahogy itt is azt teszem majd, amit a kiképzőim mondanak – magyarázta Bárdosi Sándor, aki mindenkit arra buzdít, hogy ha ideje és erőnléte engedi, keressen fel egy toborzóirodát és lépjen a nyomdokába.