"Lelkileg még ijesztőbb" - magánéletéről vallott Simon Kornél

Simon Kornél egy munkamániás, kissé nárcisztikus séfet, név szerint Gábort alakítja a Pepe című sorozatban, aki néha azt is elfelejti, hogy van egy fia, csak az újabb Michelin-csillag megszerzése lebeg a szeme előtt. A színész szerencsére a valóságban nem olyan, mint a sorozatbéli karaktere, igazán belevaló és egyben felelősségteljes apuka, de mint mondja, kézikönyvet ő sem kapott a házassághoz és a gyerekneveléshez. Bár tele van munkával és tervekkel, egy dologtól mégis tart: az ötvenedik születésnapjától!

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az ön által alakított menő séf nem volt egy túl szimpatikus figura a Pepe első évadában. Munkamániás, törtető, valamint igencsak egoista. Ezek a jellemvonásai megmaradnak a hamarosan látható második évadban is?
- Való igaz, hogy Gábor fő célja egy újabb Michelin-csillag, ennek érdekében pedig attól sem riad vissza, hogy átgázoljon másokon. Igaz, a személyisége ennél jóval összetettebb. Picit kisfiús, nehezen találja a helyét, de a sorozatban egyébként egy igen komoly jellemfejlődésen megy keresztül, amely során azért a helyére kerül nála, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak az életben. Jobb emberré válik, remélem ezt a nézők is észre fogják venni. (nevet)

Távol áll öntől ez a személyiség? Mennyire volt nehéz megformálni?

- Az első évadban tartottam attól, hogy Gábor nem lesz egy különösebben szimpatikus karakter, de megnyugtattak, hogy a saját személyiségem varázsa majd felülírja ezt. Most persze viccelek, de az tény, hogy egy szerep milyensége 90 százalékban attól függ, hogy ki játssza. Valahogy elmaradtak a negatív visszajelzések.

Az mindenképp közös önben és Gáborban, hogy apák, igaz, őt korántsem lehet mintaapának tartani. Van két gyermeke, Áron és Soma, aki még egészen picike. Jó apának tartja magát?

- Úgy fogalmaznék, hogy igyekszem maximálisan jelen lenni a fiaim életében, jó apaként viselkedni, és nem lepasszolni őket, amikor csak lehet. Hozzá kell tennem viszont, hogy a színészi munka elég hektikus, ami sok szorongást és lelkiismeret-furdalást okoz nekem. Jó lenne, ha mindig minőségi időt tudnék tölteni a gyerekekkel, úgy, hogy rajtuk kívül minden más megszűnik, de egy színésznek sokszor muszáj hazavinnie a munkát.

Amikor úrrá lesz önön ez a szorongás, ki az, aki igazán meg tudja nyugtatni? Feltételezem, hogy a felesége, Gryllus Dorka…

- Szerintem az a legjobb, ha az ember saját magát tudja megnyugtatni. Végül is felnőtt ember vagyok, ráadásul közel az ötvenhez. Az is igaz ugyanakkor, hogy az érzések azok autonóm dolgok, az ember nem feltétlenül tehet arról, hogy épp hogyan érez. Arról viszont mindenképpen, hogy hogyan kezeli az érzéseit.

Még van négy éve az ötvenig, de ha már szóba hozta, hogyan érinti a közelgő kerek évforduló?
- Nem kertelek, nem érint jól, hogy már nem vagyok huszonhat éves. Elsősorban a fizikai kondíció hanyatlása miatt nem. Egy test nyilván külsőleg és a képességeit tekintve is változik a kor előrehaladtával, hiába teszek meg mindent, hogy formában maradjak. Volt egy nagy fogyásom, ugyanis sikerült magam korábban annyira elhagyni, hogy több mint száz kilót mutatott alattam a mérleg. Most ismét nyolcvan vagyok, fess és sudár, de ez persze rengeteg munkát igényel.

Odafigyel az étkezésre?
- Be kell valljam, hogy rengeteg édességet eszem, de legalább tisztában vagyok vele. Egészen kicsi korom óta a csoki a gyengém, most húsvétkor sikerült is belehúznom, le kéne fékezni.

Lelkileg milyen érzés megélni, hogy hamarosan ötven éves lesz?

- Lelkileg még ijesztőbb! Leginkább az a tudat, hogy biztosan kevesebb van hátra az életből, mint amennyi eddig eltelt. Az élet végessége is elérhető közelségbe kerül, és bizony azon is dolgozni kell, hogy ha valóban jön ágyban, párnák közt az elmúlás, akkor az ne pánikkal töltsön el, hanem addigra fel tudjam dolgozni, hogy ennyi adatott.