Túlélte a saját halálát a magyar koktélkirály, nem várt helyről kapott segítséget

Lajsz Andrásra több dolog miatt is örökre emlékszik az ember, még akkor is, ha csak egyszer találkozott vele. Hatalmas bajusza van, olyan koktélokat kever, mint a világon csak nagyon kevesen, és énekelni is szokott azokon a rendezvényeken, melyekre italokat mixelni hívják.

Ő mindig a buli központja, a belőle áradó jókedv és életigenlés akaratlanul is ráragad a környezetére. Az egykoron ünnepelt híresség a legnagyobb tévéműsorokban, rendezvényeken keverte a színes italokat, hírességek keresték a társaságát, népszerű és tehetős ember volt. Aztán a semmiből jöttek a bajok. Első, második, harmadik, negyedik majd ötödik infarktus, közben pedig egy agyvérzés is.

Lajsz összességében közel egy évet töltött kórházban, időközben a házassága is zátonyra futott, mert megcsalta a feleségét. Tavalyi év végén a vírus miatt becsődölt az utolsó üzlete is és gyakorlatilag az utcára került. Ekkor jött életében az egyik legnagyobb fordulat: a volt felesége, sokak meglepetésére, öt év után visszafogadta a közös érdi házba.

„Az eleje nem volt könnyű, de egy szavam sem lehet, visszatérhettem oda, ahol 30 évet éltem. Mindent megérdemlek, mert csúnyán megbántottam” – ezt Lajsz nyilatkozta tavaly ősszel, a visszaköltözés után.

A koktélkirályról azóta nem jöttek friss hírek, kivéve egy Facebook-posztot, amiből az derült ki, hogy Érden sörözőt nyitott, ahova programokat szervez.

„Újrakezdem az életem a semmiből” – mondta a Bors megkeresésére Lajsz András, majd így folytatta: „Újra húszévesnek érzem magam. Na, nem a fizikai állapotom miatt, hanem a kar­rierem szempontjából. Egy kis sörözőt működtetek Érden, ami tavaly október harmincadikán ugyan megnyitott, de a vírus miatt nyolc nap múlva be is kellett zárni. Épp egy rendezvényt szerveztem oda, több mint 100 jegyet adtam el a libanapokra. Megvettem hozzá minden ételt, libamájat, combokat… Mind rajtam maradt. Nem baj, legalább volt mit ennünk! Most újra kinyitott a hely, egy hete. Még nem tudom megmondani, hogy gazdaságilag kifizetődő lesz vagy sem. De talán nem is ez a lényeg. Itt ülök egy harmincéves kisautóban, amit az egyik barátomtól kaptam kölcsön és boldog vagyok attól, hogy süt a nap. Most már tudok örülni az ilyen apróságoknak is. Az egyik infarktusomnál meghaltam, újra kellett éleszteni. Ott a kórházban megértettem, hogy mi is a fontos az életben. Volt nagyon drága autóm, sok pénz a zsebemben. Na és? Azt nem tudtam volna magammal vinni a sírba... Most úgy érzem, mindenem megvan, pedig a régi életemhez képest semmim sincs. Mégis így jó minden. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy visszafogadott, és a sorsnak, hogy adott még egy lehetőséget az újrakezdésre.”