Aluljáróban zenél a Madách Színház sztárja

Már nemcsak hajléktalanok, hanem fiatal, tehetséges muzsikusok, valamint ismert emberek is szívesen mennek ki az utcára zenélni. A koronavírus miatt elmaradtak a kon­certek, bezártak a színházak, így a közönséggel való kapcsolattartás legjobb módja, a közterületeken való fellépés.

Az Örs vezér terén rögtön feltűnik egy páros, akik koncertminőségben szórakoztatják a Purple Rain című Prince-számmal az aluljáróba betévedőket. A munkából hazasiető emberek egy pillanatra elfelejtik a bezártság miatti szorongásukat, és teljesen átadják ma­gukat a zenének. Nem csoda, hiszen a két muzsikus igazi sztár.

„A Madách Színház színésze vagyok, valamint a Szamárfül projekt nevű együttesben játszom„ – mesélte a Borsnak Lőrincz Sándor, aki a Once című musicalben többek között Dolhai Attilával lép fel. „Sajnos a koronavírus miatt minden fellépésem elmaradt, így napi kétszer kijövök az Örsre játszani. Szeretek itt lenni, mert az utcán nem hazudnak az emberek, ha nem vagy jó, elküldenek a fenébe. Úgy érzem, kedvel a közönség, és ez szerencsére a bevételen is meglátszik.”

A Bors ottjártakor már csinos kis összeg he­vert a kinyitott gitártok alján. Ezresek, ötszázasok, rengeteg apró, és még egy alma is. Mindenki máshogy fejezi ki az elismerését.

„Ebből egész jól meg lehet élni. Ki tudom fizetni az albérletemet, meg tudom etetni az állataimat, és még magamra is jut. Szerintem, ha erre az ember ráfekszik, akkor napi pár óra munkával egy tanári fizetésnél jobbat is össze lehet muzsikálni„ – tette hozzá a híres színész, aki kiemelte: az utcazenészek között megjelentek a vírushelyzet miatt munka nélkül maradt profik is, akik így próbálják pótolni az elmaradt fellépések miatti bevételkiesést. Ilyen Lőrincz Sándor társa, Egri János is. A két zenész az utcán futott össze.

„Jánost még személyesen nem ismertem, de láttam fellépni a kongresszusi központban, és gyerekként sokat hallgattam Horváth Charlie-val közös lemezüket” – fogalmazott Sándor. „A Keleti pályaudvaron zenéltem, amikor megállt mellettem, lehúzta az arcáról a maszkot, megtapsolt és megkérdezte, zenélhetnénk-e együtt.„

A dzsesszbőgős, basszusgitáros János már régi motoros. Játszott – többek között – Frank Zappával, a tizennyolcszoros Grammy-díjas világsztárral, Pat Methenyvel, és állt már egy színpadon Szakcsi Lakatos Bélával is.

„Nem szégyellem, hogy az utcán játszom. A zene, túl azon, hogy gyógyír minden problémára, egy olyan közös nyelv, amivel meg lehet szólítani mindenkit, és ilyenkor fantasztikus ba­rátságok köttetnek” – fogalmazott Egri János.

Ez kihallatszik abból, ahogyan együtt játszanak. Kettejük zenéje valósággal beragyogja az aluljárót, ami remek hatással van a közönségre is, akik a nehéz időszak ellenére egy pillanatra elfelejtik a napi gondokat. Az összegyűlt pénzből pedig jótékonykodnak is: ételt vásárolnak a rászorulóknak.

„A pénz olyan, mint a zene: mindenkié„ – mondta mosolyogva Egri.