Bálint gazda megrázó vallomása: felkészültem a halálra

Bálint György, vagy ahogy az egész ország ismeri, Bálint gazda idős kora ellenére is energikus, minden napot munkával tölt. Könyvet ír, és boldogan válaszol az interneten neki feltett kertészeti kérdések tömkelegére. Bár orvosai nyugalomra intik, és arra kérik, inkább pihenjen, ő eldöntötte, hogy élete utolsó percéig szolgálni fog. A %RIPOSTNAK% múlt pénteken, éppen a 98. születésnapján adott interjút az ország kertésze.

%RIPOST%: Boldog születésnapot! Hogyan érzi magát?

Bálint gazda: Köszönöm szépen a kérdést, a koromhoz képest egészen jól. Próbálok továbbra is hasznára lenni a társadalomnak. Igyekszem segíteni a növénytermesztésben, hiszen ez az én mesterségem, az utolsó leheletemig ezt szeretném csinálni.

%RIPOST%: Mivel foglalatoskodik a mindennapokban?

Bálint gazda: Sokat vagyok itthon, és többnyire a számítógépem előtt ülök. Most főleg az új könyvemen dolgozom, mert feltétlenül szeretnék  határidőre elkészülni vele. De ezenfelül is rengeteg a tennivalóm.

Folyton szól a telefonom, vagy becsenget valaki, és kérdez valamit a kertészkedéssel kapcsolatban, amire én boldogan válaszolok.

Napjában többször is megnézem az e-mail fiókomat, hiszen oda is tucatjával érkeznek a kérdések. Ennél szebb születésnapi ajándékot aligha kaphatnék, hiszen így érzem, hogy hasznos vagyok. Egyébként mindennap hétkor kezdem a napot. Régen ha hajnal négykor megjelentem az általam vezetett gazdaságban, a munkások hangos „Jó reggelt!”-tel köszöntöttek, de ha csak ötre értem oda, akkor „Jó napot!”-tal fogadtak.

%RIPOST%: Akkor azért néz ki ilyen jól! Mit tesz az egészsége megóvása érdekében?

Bálint gazda: Tulajdonképpen nem sokat. Mondják az orvosok, hogy pihenjek, olvasgassak és sétáljak, de ezeket egyébként is megteszem. Azt hiszem, egész életemben eléggé egészségtudatosan éltem. Nem voltak káros szenvedélyeim, sosem dohányoztam, vagyis csak egyszer. Húszéves koromban egy szénaka­zalba épített odúban próbáltam ki a cigit, de apám megtudta, és egy hatalmas pofonnal jutalmazta. Az volt az egyetlen eset, amikor pofont kaptam tőle.

%RIPOST%: És mi a helyzet az itallal?

Bálint gazda: Azt soha nem szerettem. És mielőtt megkérdezné, már a nőkre sem költök. A viccet félretéve, nyolcvanöt éves koromig szinte orvost sem láttam.

Aztán kilencvenegy évesen elütött egy autó, ennek következményeként betegeskedem.

%RIPOST%: Évtizedeket is letagadhatna! Apropó, kor: ha megtehetné, mit üzenne a húszéves önmagának?

Bálint gazda: Azt, hogy mindent csináljon úgy, ahogy a szíve diktálja, hiszen ha visszanézek, nem találok olyan hibát, ami miatt szégyenkeznem kellett volna. Az üzenetem inkább a fiataloknak szól:

Egész életetekben viselkedjetek és dolgozzatok úgy, hogy reggelente borotválkozás közben szégyenérzet nélkül nézhessetek tükörbe!

Tudom, hogy ez manapság nem olyan népszerű elv, de én ezt tartom a legfontosabbnak.

%RIPOST%: És önt mi foglalkoztatja leginkább?

Bálint gazda: Az elmúlás gondolata. Tényleg kevesen érik meg ezt a szép kort. Azt hiszem, teljesítettem, amit rám szabott az élet, és véghez vittem mindent, amit elvártak tőlem. Elfogadom, ami következik, és nem tiltakozom ellene, már felkészültem a halálra.