kulcsár edina
Stohl András utolsó negyvenes napján éppen a kislányáért rohant a bölcsõdébe, amikor sikerült elérnünk. Jókedvûnek tûnt, így elhittük neki, kicsit sem aggasztja, hogy betölti az ötvenet.
A Jászai Mari-díjas színésznek, Stohl Andrásnak egyetlen szabad perce sincs. Az idei buliját maga szervezte, bár korábban két kerek évfordulón is remekbe szabott meglepetéspartit hoztak össze a barátai. András számot vetett az eddig „letudott” fél évszázaddal, és igen meglepő választ adott arra a kérdésre, hogy csinálna-e bármit másképpen…
%RIPOST%: Hogyan telik az utolsó negyvenes napja?
Stohl András: Harcosan. Reggel a bölcsiben kezdtem a kislányommal, onnan próbára siettem, majd beugrottam egy stúdióba, ahol felmondtam két verset. Most éppen rohanok vissza a bölcsődébe, hogy hazavigyem Franciskát. Hatra már a színházban vagyok. A Szentivánéji álmot játsszuk.
Gondolom, nem csodálkozik, ha azt mondom, eszembe sem jutott, hogy holnap ötven leszek…
%RIPOST%: Más lesz a világ holnaptól?
Stohl András: Remélem, nem! Most minden úgy jó, ahogy van, és nem is szeretném, ha másképpen lenne.
Az interjú folytatását a %RIPOST% napilap pénteki számában találod!