Így lett Demjén Ferenc bárzenészből rocker

Szülei elfogadták döntését, édesapja mérnökként még hangszereket is gyártott neki.

Első együttesében, a Számumban bátyjával, Istvánnal együtt játszott. Az áttörést az hozta meg, amikor Bergendy István meghívta, hogy szerepeljen készülő lemezén.

A legendás banda vezetőjének valaki beajánlotta, hogy akad itt egy tehetséges fiú, aki esténként bárokban zenél. Bergendy meg éppen zenészt keresett az új lemezéhez.

„Lejött a bárba, meghallgatott, és úgy látszik, jónak talált, mert munkát ajánlott” – emlékezett vissza az énekes. „Szövegíróként a Jöjj vissza, vándor című dallal debütáltam, amelyet további slágerek követtek. Ez volt az áttörés, de az országos ismertséget egy szilveszteri műsor hozta meg számunkra. Ugye, akkor még egy televízió és rádió volt, egyszerre közvetítették az ünnepi műsort, amiben felléptünk mi is, másnap már mindenki megismert bennünket az utcán.”

A Bergendy zenekarral hét nagyon sikeres évet töltött el Rózsi, akkor felkérték egy szólólemezre. Ezért azonban megharagudtak rá zenésztársai, így megszakadt velük a kapcsolat. De Demjén Ferenc szerint ez még jól is jött, mert megismert két zseniális zeneszerzőt, zenészt és megalakult a V’Moto-Rock együttes.

„Ez egy nagyon szerencsés találkozás volt Menyhárt Jánossal és Lehr Istvánnal. Mindhárman szereztünk zenét is, én meg írtam a dalszövegeket” – mesélte a Kossuth- díjas énekes.

„Csak úgy jöttek a slágerek, ontottuk magunkból a jobbnál jobb dalokat, amikből mai napig játszom a koncertjeimen. Mindeközben írtam szöveget, többek között a Szerelem első vérig, majd a Szerelem második vérig című filmekhez, amiket én is énekeltem és nagy slágerek lettek.

A fiúkkal tizenkét év után úgy éreztük, már kijátszottuk magunkat, így szétváltak útjaink. Akkor kezdtem szólókarrierbe, és szerintem a közönség is úgy érzi, jó lóra tettem.”

Hamar megtalálta azokat a zenészeket, akikkel újult erővel tudott dolgozni, de a lemezkiadást sem bízta másra, maga adta ki.

„Egy újabb csodálatos korszak következett” – mesélte Rózsi. „Onnantól szinte minden évben jelent meg új nagylemezem, 1991-ben léptem fel először a Budapest Sportcsarnokban 12 ezer ember előtt... Hihetetlen, hogy az emberek mai napig szeretnek, de biztos látják rajtam, hogy én ott élek csak igazán: a színpadon.”