Így lett a diósgyőri óriáscsecsemőből az ország egyik legnagyobb énekese

Sokat énekeltek együtt otthon, zenei általános iskolába járt, de aztán vegyipari középiskolában tanult tovább. Hogy akkor hogyan lett mégis országszerte híres, Kossuth-díjas énekes, azt most a Ripost háromrészes sorozatából megtudhatják. Boldog 70. születésnapot, Demjén Rózsi!

Demjén Diósgyőrben született 1946. december 21-én. Már újszülöttnek is különleges volt, hiszen 5200 grammal jött a világra. Kiskorában imádott vidéken élni, sokat volt kint a szabadban. Szülei nem voltak szigorúak vele és testvéreivel, de mindig tudták, hol a határ.

„Édesapámnak, mérnökember lévén, volt tekintélye, nem is mertünk volna rosszalkodni” – kezdte a mesélést gyermekkoráról a zenész. „Nagyon szerettünk Borsodban élni, de aztán aput elbocsájtották, és Budapestre költöztünk, a minisztériumban kapott főmérnöki állást.

Eleinte a belvárosban laktunk, nem éreztem jól magam, a szüleim nem is engedtek le bennünket egyedül az utcára, mert nem volt jó a környék híre. Iskolába járni viszont szerettem, nagyon jó, talán túl jó tanuló is voltam, de nem voltam stréber. Mindig az első sorban ültem, s ha félévkor jeles volt a bizonyítványom, év végén már kitűnő.”

Az 1956-os eseményeket is a belvárosi lakásukban élték át. Az emeletes házban az ablakból nézték, ahogy a lövedékek szállnak és becsapódnak, de a kis Rózsi mégsem érzett félelmet.

„Érdekes, akkor még csak tízéves voltam, mégis éreztem, hogy most itt valami nagy változás van a levegőben. Édesapámmal elsétáltunk a Kálvin térre, láttuk, ahogy tankok lövik egymást, jöttek a mentők. Valami euforikus hangulat látszott mindenkin, az emberek felszabadultak voltak” – folytatta az énekes. „Miután elcsitultak az események, mi Budára költöztünk, majd vissza a belvárosba. A házzal szemben volt a Kertész utcai zenei általános iskola. Ott beleszerettem a zongorázásba, olyannyira, hogy édesapám zongorát bérelt nekem, mert venni nem tudtunk. De minden más hangszer is érdekelt, volt, hogy konzervdobozból dobot csináltunk.”

A zenei általános iskola után mégis inkább vegyipari középiskolába ment, mert imádta a kémiát. Első évben még itt is jól ment a tanulás, de ahogy tinédzser lett, nála is eljött a lázadás időszaka. Harmadik évben már olyan rossz volt, hogy megbuktatták matematikából és oroszból is.

„Évet kellett ismételnem, de akkor már kezdtem zenélgetni amatőr zenekarokban, akkor már tudtam, hogy ez lesz az én pályám. Úgy érettségiztem le, hogy hétvégente Cegléden egy szállodában a bárban zenéltem. Szóval a vegyipari végzettség ellenére soha nem helyezkedtem el a szakmában, és azt hiszem, ez mindenkinek így a legjobb!”

Sorozatunk második részében Rózsi izgalmas szerelmi életéről, házasságairól olvashatnak.