Hiheteten, min megy át a Viszkis: Érezhető a feszültség

A munkáit országszerte ismerik és örömmel látják a termelői piacokon, az utóbbi időben azonban gyakran azt érzi, hogy nem kívánt személy, s az árusok mindent elkövetnek azért, hogy ellehetetlenítsék. A Viszkis Veresegyház piacterén adott interjút a Borsnak. A beszélgetés közben a standja mögött állva barátságosan üdvözölte a hozzá érkező vásárlókat, akiknek megakadt a szemük az asztalon sorakozó egyedi kerámia használati és dísztárgyakon. És bár a vásárlók imádják őt, fotózkodnak vele, a kofák nem nézik jó szemmel, hogy egy ismert ember áll az asztal mögött.

„Ha egyszer embert ölök, az a szelfik miatt lesz!„ – kezdte nevetve. „Volt olyan nap, amikor 1400-an kértek tőlem...” – kezdte a fejét fogva Attila, aki egyébként soha nem utasítja vissza a kérést. Aki nem tudta, hogyan indult a napja, azt hihette, tárt karokkal várták őt. Az igazság azonban az, hogy mindig küzdelmes percek várnak rá, amikor kéthetente megérkezik a piacra.

„Nem bóvlit árulok, és eladni is tudok. Tíz éve ezt csinálom, bejártam fél Európát, azt mondhatom, hogy szinte az ország minden termelői piacán árultam már, de soha olyan erős ellenszenvet nem tapasztaltam, mint ami itt Veresegyházán fogad„ – komorodott el. „Úgy érzem, hogy egyre inkább háttérbe szorulok. Ha ez így megy tovább, a Polgármesteri Hivatalhoz fordulok! Nem a szervezőkkel és nem is a piacfelügyelőkkel van gond. Úgy érzem, a többi árus arra hajt, hogy kitúrjon, mert mindig elhajtanak az asztaltól. Egyértelműen érezhető a feszültség, amikor megjelenek és elkezdek kipakolni. Sokan nem tudják, de mivel sok időt töltöttem magánzárkában, nagyon éles a hallásom, gyakran hallom, hogy: Mi a f*szt keresel itt, te bűnöző?!” – tette hozzá Attila, akinek a hangjából érezhető volt, mennyire bántja az igazságtalanság.

Tettlegességre nem került sor, de ahogy mondja, ezt nem is szeretné megvárni.

„Általában hozzám sem szólnak. Ha elém állnának és a szemembe mondanák, hogy takarodjak onnan, megtenném, de ahhoz túl gyávák. Én nem mondok semmit, mert úgy gondolom, jobb a békesség. Nem tettem semmi rosszat, nem mentem be a bankba és nem loptam el a pénztárcájukat sem. Az igaz, hogy tavaly nyáron a 35 fokos hőségben megittam néhány felest egy-két helyi emberkével, ami nem volt túl szerencsés, de ezt is a saját pénzemből tettem, nem másét ittam el„ – fakadt ki Attila, aki lassan úgy érzi, belefárad abba, hogy kitaszítják őt. Bár a vásárlók nagyon szeretik őt és arra biztatják, hogy ne foglalkozzon az irigyekkel, elképzelhető, hogy szombaton utoljára lépte át a község határát azzal a céllal, hogy a piacon áruljon.

„Adok még egy esélyt a dolognak, de ha semmi sem változik, akkor azt hiszem, nem megyek oda többet. Most is csak azért tudok árulni, mert egy kedves hölgy megengedte, hogy az asztala egy részére pakoljak. Talán az az oka ennek a fajta hozzáállásnak, hogy a vírushelyzet miatt az emberek pénze kezd elfogyni és egyik napról a másikra élnek, nekem pedig van tartalékom. Minőséget adok, garanciát vállalok, illetve a webshopból vásárolt termékeket nem bí­zom futárra, személyesen viszem ki a megrendelőnek.”