kulcsár edina
Gyászol Nyertes Zsuzsa. A színésznő a mai napig nehezen hiszi el, hogy jó barátja, Oszter Sándor elhunyt. A két színész közös darabban játszott, és rengeteget beszélgettek egymással a munkán kívül is.
Újabb barátját veszítette el Nyertes Zsuzsa. A népszerű színésznőt az utóbbi években számos veszteség érte, sok pályatársa, barátja távozott az élők sorából, úgy mint Sztankay István, Klapka György, Sas József, Böröndi Tamás, két héttel ezelőtt pedig Oszter Sándor.
Zsuzsának és Sándornak nagy tervei voltak szakmailag: házaspárt játszottak A kassai polgárok című darabban, járták az országot, a közönség imádta őket, ők pedig remélték, hogy minél többször állhatnak színpadra együtt.
A legutóbbi előadásuk november 5-én lett volna, de Oszter Sándor október 29-i halála mindent felülírt.
„Nagyon szerettem Sándort, akit a pályám eleje óta ismerek. Harminc éve találkoztunk először, amikor én még csak kezdő színésznő voltam. Őt akkor már az egész ország ismerte Rózsa Sándor karakterének köszönhetően, és bevallom, kissé tartottam tőle. Ám hamar kiderült, hogy nincs okom az aggodalomra. Sándor talpig úriember volt, udvarias és kedves. A kezdeti mester-mentorált kapcsolat észrevétlenül változott át az évek alatt barátsággá”
- fogalmazott a Metropolnak elcsukló hangon Nyertes Zsuzsa.
„November 5-én játszottunk volna újra, és előtte néhány nappal beszéltem vele telefonon. Vártuk, hogy újra színpadra állhassunk. Mivel ez egy vándortársulat, órákon át ültünk autóban, hiszen az ország különböző pontjain léptünk fel. Rengeteget beszélgettünk, nagyon fog hiányozni. Az előadás a halála miatt elmaradt, így november 5-én, este hét órakor otthon gyújtottam egy gyertyát az emlékére.”
A színésznő tudja, hogy a társulat és a közönség érdeke is, hogy A kassai polgárok tovább folytatódjon, de egyelőre nem tudja elképzelni, hogy János mester szerepét más vegye át.
„Nagyon fáj Sándor idő előtti halála, ahogy az elmúlt években elhunyt barátaim, pályatársaim elvesztése is fájt. Ilyenkor kicsit meghal egy részünk, de fel kell állni és folytatni, az élet megy tovább. A mai napig nem feledem azokat, akik már nincsenek közöttünk, ám sajnos a veszteség az élet velejárója.”