kulcsár edina
A színész a rengeteg megpróbáltatás után sem vesztette el a jó humorérzékét.
Néhány napja térhetett haza a kórházból Forgács Gábor, akinél március végén diagnosztizáltak prosztatarákot. A 72 éves színész a XIII. kerületi otthonában fogadta a Bors munkatársát, akinek őszintén mesélt az elmúlt hónapok küzdelmeiről, a lelki megpróbáltatásokról, valamint arról, hogy mi volt az első mondata, miután felébredt a kómából.
A népszerű színművész-humoristát mindenki életigenlő, pozitív és vidám emberként ismerte meg, s ezen a halálos kórral folytatott küzdelme sem változtatott. Forgács Gábor, mint mindig, úgy most is derűsen nyilatkozott, s bár az egészségi állapota és a vírusos időszak még nem teszi lehetővé, hogy dolgozzon, otthon mégis megépített magának egy saját hangstúdiót, ahol hangoskönyveket, hangalámondásokat rögzít.
„Mindenféle ketyerét beszereztem, ami a hangalámondáshoz szükséges, és itthon, egymagam rögzítem a munkáim, amíg nem tudok újra stúdióba vonulni” – meséli a Borsnak Forgács Gábor, aki még a járvány kezdetén építette meg a saját stúdióját.
„Irodagép-műszerész az eredeti szakmám, a műszaki érdeklődésem pedig azóta is megmaradt. A koronavírus-járvány alatt jött az ötlet, hogy csinálok itthon egy ideiglenes kis dolgozószobát, amit egy ruhásszekrényből alakítottam ki. Most három ember munkáját végeztem, hisz egymagam vagyok rendező, hangmérnök és szinkronszínész, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább dolgozhatok, nem utolsósorban pedig pénzt kereshetek, ami azért nem elhanyagolható szempont ezekben a nehéz időkben” – magyarázza a 72 éves színész, aki végül nem sokáig élvezhette az otthoni munkát, ugyanis március végén kiderült a betegsége.
„Éjszakánként nagyon sokszor ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy januárban megvizsgáltattam magam. Mindenféle gyógyszert felírtak, ami ideig-óráig csillapította is a bajomat, aztán egy kis idő elteltével minden rosszabbra fordult” – ecseteli lapnak Forgács Gábor, akit a vizeletében lévő vér ébresztette rá arra, hogy nagy baj lehet.
„Ekkor jött az ijedtség. Március végén újból elmentem orvoshoz, ahol manuálisan, és ultrahangon is megvizsgáltak, valamint vérfestést és CT-t is végeztek rajtam. Ekkor állapították meg, hogy prosztatarákom van, amivel jobb esetben még fél évig élhetek” – emlékszik vissza a szörnyű diagnózisra a színművész, aki ezt követően nyolc kemoterápiás kezelést kapott.
„Majd jött a hatórás műtét. Július 13-án megoperáltak. Nem sok maradt belőlem, de legalább a rákos daganatból sem, s most úgy tűnik, hogy még legalább öt évig élhetek. Ez pedig azért jobban hangzik, mint a hat hónap” – jegyzi meg nevetve a szinkronszínész, aki bár úgy tűnik, túl van a nehezén, mégsem fogja elfelejteni azt a rengeteg küzdelmet és nehézséget, amin keresztül kellett mennie. A sokak által szeretett művész állítja, hogy a humor az, ami a legnehezebb időkben is átsegít.
„Heteken keresztül intenzíven voltam, gépek tartottak életben, és három napig feküdtem kómában. Rosszul reagáltam az altatásra, összeomlott a keringésem. Sajnos még ma sem emlékszem mindenre, de azt tudom, hogy nagyon küzdöttem az életben maradásért. Sosem fogom elfelejteni, amikor elém állt az orvos, és közölte: Művész úr drága, kérem, vegye tudomásul, hogy maga halálos beteg. De ígérem, megpróbáljuk megmenteni – ez a mondat sok mindenre ráébresztett, például, hogy mennyi ember vár vissza, és küzd, imádkozik értem, így én sem tehettem mást, mint felébredni a kómából, ami életem egyik legszebb pillanata volt. Az ágyam mellett ült egy nővérke, belőlem mindenütt csövek lógtak ki, és lélegeztetőgépre voltam kapcsolva. Amikor magamhoz tértem, mindenáron le akartam venni magamról a lélegeztető- maszkot, de a kis hölgy odasietett az ágyamhoz, fölém hajolt, és rám rivallt, hogy ne merészeljem. A hangjától és a gyönyörű arcától egyből magamhoz tértem és beindult az agyműködésem. Mélyen belenéztem a haragtól villogó tekintetébe, és három nap után végre megszólaltam. „De szép szemei vannak” – a nővérke csak nevetett, megsimította az arcomat, én pedig nem piszkáltam tovább a maszkot” – osztotta meg történetét Forgács Gábor, aki szerencsére napról napra egyre jobban érzi magát.