Megtalálták Petőfi Sándort

Talán bele sem gondolunk, de a magyar történelem és kultúra nagy neveit ma is számos honfitársunk használja a mindennapokban. Míg másoknak ezek szinte varázsszavaknak tűnnek, számukra a saját személyiségük alap­kövei. A hot! magazin találta meg Petőfi Sándor, Cserháti Zsuzsa és Puskás Ferenc névrokonait.

Petőfi Sándor

A költő Petrovics Sándorként született, később magyarosította nevét, és így tett a nagykanizsai Petőfi Sándor László nagyapja is – igaz, ő Mulasicsról változtatott. Sándor – mert a Lászlót nem használja – elárulta, hogy voltak korábban kutatások, de nem találtak családi rokonságot a poétával. 

A lakatosként dolgozó férfit gyermekkorában a társai ugratták a névrokonsággal, de nem volt különösebb hatással az életére. Igaz, egyszer azért nem tudta kikerülni a „hírnevet”:

 – mesélte.

Cserháti Zsuzsa

A hányatott sorsú énekesnőnek a mai napig számtalan rajongója akad, közéjük tartozik Zsuzsanna, sőt a szülei is. Nem véletlenül választották neki ezt a nevet, és ő maga is imádja a Cserháti-dalokat.

"Én is jártam énekkarba, de elküldtek – mesélte Zsuzsanna. - Ám vannak köztünk párhuzamok. A szerelemben én sem voltam túl szerencsés a közelmúltig, két házasság is van mögöttem. A művésznő nagy állatvédő volt, én évekig önkénteskedtem egy állatmentő egyesületnél, most a szabadidőmben civil állatmentő vagyok."

A ma már boldog kapcsolatban élő, a gyógypedagógiában dolgozó nő annyira tiszteli a művésznőt, hogy akkor sem élt a névazonossággal, amikor lehetősége lett volna rá.

Puskás Ferenc

Az ország délkeleti részén ez igen gyakori név, senki nem kapja fel rá a fejét. Annál inkább Spanyolországban és Görögországban, ahol kisebb csődületet is okozhat, ha valaki a Száguldó Őrnagy nevén mutatkozik be, hiszen mindenki Öcsije ezekben az országokban is hatalmasat alkotott a futballban.

Egyik beszélgetőpartnerünk, aki Miskolcon él, azt mondja, őt mindenki megismeri a városban – ha a taxijában ül. Anélkül nem biztos benne, hogy így lenne, a nevére viszont büszke.

Mint kiderült, azért gyermekkorában a focimeccseken a pajtásai nem tudták megállni, hogy – Szepesi György után szabadon – ne így buzdítsák: „Puskás lő, gól!”