Nem akart szakács lenni a TV2 mesterséfje

Wolf András a TV2 gasztrorealityjének legsikeresebb séfje, hiszen az első két évadban az ő versenyzője lett a győztes, a Séfek séfe. A kék csapat vezére sem fakanállal a kezében született, ő is hosszú utat járt be, mire a konyhai sikálástól eljutott odáig, hogy az ország egyik legismertebb és legelismertebb mesterszakácsa legyen.

A Séfek séfe sztárszakácsával a Ripost7 munkatársa beszélgetett, természetesen munka közben, hiszen Wolf András gyakran kora hajnaltól késő estig főz és irányítja népes csapatát.

Ripost7: Már kissrácként eldöntötte, hogy mesterszakács lesz?

Wolf András: Nem szakács szerettem volna lenni. Illetve 14 évesen fogalmam sem volt róla, hogy mivel szeretnék foglalkozni később. Hogy őszinte legyek, nem voltam túl szorgalmas tanuló, amit természetesen a szüleim láttak, így világossá vált számukra, hogy bizonyos irányokba biztosan nem érdemes majd haladnom. Az ő javaslatukra kezdtem el olyan szakmát keresni, ami érdekelt és amiben jó lehetek. Édesapám cukrász volt, és éppen egy iskolában tanított is, így adta magát, hogy én is ezt választom. Szakács-cukrász tanuló lettem és én az utóbbit találtam érdekesebbnek. Később vált világossá, hogy a főzésben sokkal jobb vagyok. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy első nekifutásra megtaláltam a hivatásomat és egyben a szenvedélyemet.

Ripost7: Nehéz kenyér szakácstanulónak lenni?

W.A.: Nem állítanám, hogy amint a tanulókonyhába beléptem és megcsapott a sült krumpli illata, elköteleződtem a szakma iránt. Rengeteg kétség volt bennem, sokat küzdöttem és küszködtem, és még többet tanultam, amit pedig kamaszként naná, hogy nem szerettem. Évek teltek el, mire eljutottam oda, hogy élvezni kezdtem a főzést. Persze eleinte nem is volt benne sok örömöm, hiszen szinte csak „cs betűs” munkákat bíztak rám, vagyis csöveket, csapokat, csempéket, csatornákat és csillárokat takarítottam, illetve rengeteg zöldséget pucoltam meg és daraboltam fel. Vagyis megtanultam, hogy a konyha tulajdonképpen kicsit olyan, mint a katonaság, mint egy laktanya. Szigorú hierarchia van és mindenki közlegényként kezdi. Ez a rendszer nem való egy galamblelkű álmodozónak. A konyha megkeményíti az embert.

Wolf András az interjúban nem csak a kezdetekről mesélt, de azt is elárulta, miért szerves része a konyhának a vasfegyelem, a szigor és a már-már spártai rendszer, de bepillantást engedett magánéletébe is. A folytatásért keresse az október 5-én megjelent Ripost7 hetilapot az újságárusoknál!