kulcsár edina
Idén a kerámiagömbbel, amit aranyfüstlemezzel borítottak, rajta Sztankay István arcképével, két legendás színészt ismertek el: Galambos Erzsit és a nemzet színészét, Bodrogi Gyulát.
– Az igazgató úr majdnem szabad kezet ad hozzá, hogy kinek adom az elismerést. A pandémia kapcsán én is elgondolkodtam az idő múlásán, mindenféleképpen szerettem volna Gyulának adni a díjat. Galambos Erzsi is kapott, ő még az évadnyitó-záró társulati ülésen kapta meg, hiszen ők a színház állócsillagai – mesélte Bedők Bea, aki a színpadon és utána a Borsnak is megerősítette, milyen különleges kapcsolat volt Bodrogi és Sztankay közt.
– Emlékszem, elmentünk együtt egy bálba. Az én Pityukám imádott táncolni, még a Bors-címlapon is lehozták, hogy a táncparkett ördögei voltunk. Gyula ott ült Angélával, nagyon jól érezték magukat, de miután már hosszú ideje roptuk, odamentem hozzá és megkérdeztem:
Angéla, ti miért nem táncoltok? Erre ő: A Gyula csak pénzért szokott táncolni – nevetett az asszony, utalva arra, hogy Bodrogi eredeti szakmája táncművész.
A képzőművész hölgy közel hat évvel a legenda halála után is hűen ápolja emlékét, és férje gyermekeivel sem szakadt meg a kapcsolata.
– Járok a temetőbe hozzá, ott úgy érzem, mintha velem lenne. Én terveztem a sírkövét, amin kis kertecske van. Rengeteg filmet nézek tőle, a hangjába bármelyik pillanatban beleborzongok, ha meghallom – mesélte meghatódva.