tóth gabi
Több évtizede már annak, hogy utoljára munkához látott háza műtermében. Joli néni most újra az agyaghoz nyúlt, mert szeretné megformálni elhunyt férje arcmását…
Joli néni gyakorlott mozdulatokkal nyúl a szobrászagyaghoz, hiszen mint mondja, olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Az utóbbi két évtizedben ugyan csak azért járt be a műtermébe, hogy felidézze emlékeit azokból az évekből, amikor még aktív tagja volt a művésztársadalomnak, de most rászánta magát, hogy újra munkához lásson. Utolsó alkotása nem más lesz, mint a május 3-án tragikus körülmények között elhunyt férje, Szilágyi István portréja, amit szeretne majd árverésre bocsájtani… Erről elsőnek a Ripost-nak mesélt.
„Tizennégy éves voltam, amikor elkészítettem az első szobromat, ami egy Lenin fej volt. Jól sikerült, így természetes volt, hogy jelentkezem az Iparművészeti Főiskola szobrász szakára. Abban az évben négy fiút és engem vettek fel, de a többiek már az első év végén kibuktak mellőlem, így az osztályból csak én fejeztem be az iskolát”
– emlékezett vissza a 78 éves asszony, miközben elkezdte az úgynevezett fejvasra applikálni a plasztilint, ami pár nap múlva már felismerhetően adja vissza a legendás színész jól ismert vonásait.
„Már nehezebben megy a munka, mint annak idején, de ha összekapom magam, talán három nap múlva már látszanak Pista vonásai. Szeretném, ha az utolsó munkám jó kezekbe kerülne, ezért arra gondoltam, hogy árverésre fogom bocsájtani. Abban bízom, hogy ad érte valaki annyit, hogy futja majd egy méltó síremlékre… Pistának gyönyörű temetése volt, azt a Győri Nemzeti Színház fizette ki, amiért örökké hálás leszek, de szeretnék a férjemnek egy szép síremléket is állítani, amire egyelőre nincs pénzem”
– nyilatkozta a Ripost-nak Joli néni, aki hamar elfárad a munkában, hiszen nem egyszerű dolgozni az agyagszerű anyaggal.
„Régen egy portréhoz elég volt két-három óra, de ma már azért jóval több időre van szükségem. Egyrészt hamar elfáradnak a kezeim, másrészt nem könnyű néznem a Pistáról készült fényképet, hiszen rettenetesen hiányzik nekem és nem jó érzés visszaemlékezni a tragédiára. De ha a fene fenét eszik is, megformálom őt még utoljára…”
– jelentette ki az özvegy.
Egyre jobban érzi magát... Egy hónapja történt a szörnyű tragédia, aminek emléke még most is kísérti Szilágyi István özvegyét. Joli néni ugyanakkor a rengeteg segítségnek és az őt körülvevő szeretetnek hála, egyre jobban érzi magát. „Az utóbbi napokban már egész jól végig tudtam aludni az éjszakákat, bár esténként még szükségem van a nyugtatóra. A Baptista Szeretetszolgálattól Dezső minden nap meglátogat és már egy tévét is szerzett nekem, így már nem kell a csöndben ülnöm, és van, ami elterelje a gondolataimat arról, hogy lényegében egyedül maradtam. Szép lassan enyhül a fájdalmam, de elmúlni már sosem fog...” - mondta Joli néni.