Szabad-e elárulni egy nőnek, hogy a férje megcsalja?

Igencsak kellemetlen helyzetről számolt be egy feleség: egy barátnője látszólag a világ legboldogabb házasságában él, a férjével tökéletes az összhang, és a nő a mennyekben jár a boldogságtól. Csakhogy ő maga megtudta, amit a barátnő még nem: hogy a férje szeretőt tart, akivel hetente több alkalommal összegyűri a lepedőt. Az asszony őrlődött, elmondja-e a barátnőjének a megcsalást, és annyira tanácstalan lett, hogy egy online magazin szakértőjétől kért segítséget.

A szakértő egyértelműen azon az állásponton volt, hogy ilyen esetekben meg kell mondani a feleségnek, ha a férje félrelép. Hiszen a látszólagos boldogság nem boldogság, az illúzió hamar el fog illanni, és párkapcsolati szakértőként többször látta már, hogy sokkal fájdalmasabb, ha későn derül ki az igazság. Ráadásul a hallgatás véget vethet a barátságnak is.

Hiszen a barátság igen erős kötelék, ha a kérdező nem meséli el a barátnőjének, amit megtudott, azzal véget vet a jó viszonynak, hiszen gyakorlatilag árulást követ el. Egy igazi barátságnak ugyanis az őszinteség a motorja, nélküle csak felületes ismeretségről lehet szó.

Ráadásul, folytatta kíméletlenül a szakértő, azzal, ha hallgat a kérdező, egyáltalán nem segít a barátnőjének, sőt, megfosztja attól a jogtól, hogy ő maga reagáljon a helyzetre, hiszen ezzel gyakorlatilag helyette dönt. Arra biztatta a kérdést beküldő nőt, hogy bátran mondjon el mindent a barátnőjének, aki emiatt lehet, hogy elválik majd – de tudni fogja, hogy van egy őszinte és igaz barátja.