Miért nyomoznak a nők a férjük után akkor is, ha jó a házasság?

Ne legyünk igazságtalanok, nem csak a nők nyomoznak – a férfiakon is időről időre úrrá lesz a kísértés, amely arra sarkallja őket, hogy belenézzenek a kedvesük telefonjába. Vajon az a tény, hogy a másik az asztalon felejti a telefonját, és nem védi ezer kóddal a magánéletét, felhatalmazást jelent a kukucskálásra? És ha a másik kódolja a telefont, az már önmagában elég ok a bizalmatlanságra?

A közösségi médiában mindenbe belelátunk

Szinte mindenki úgy gondolja, hogy a másik utáni nyomozás, kémkedés eredete nem más, mint a bizalmatlanság és a féltékenység. De mi van, ha valaki egy egyébként teljesen jól működő házasságban kezd el kémkedni a partnere után?

A szakemberek szerint a közösségi média korában szinte természetes, hogy mindenki szeretne belelátni a másik titkaiba. Ráadásul nehéz is megállni, hogy ne nézzünk oda, ahová nem kellene, hiszen ott vannak erre az egyre tökéletesedő online eszközök, és a sebezhetőség is mindannyiunkban ott bujkál, még egy kielégítő kapcsolatban is.

Nehéz uralkodni a késztetésen

Ráadásul ebben a korban, amelyben minden szükségletünket azonnal képesek vagyunk kielégíteni, nehezebbé vált uralkodni az ilyen, egyébként természetes késztetéseken. Vagyis nagyjából automatikus mozdulattal nyúlsz a másik telefonja után, ha ott van a közeledben, és még a jelszót is ismered. Sokak szerint ez nem jelent többet, mint azt, amikor a barátaink profilját nézegetjük a közösségi médiában, csak egy kicsit több benne az izgalom. Végül is, ha annyira el akar titkolni valamit, miért teszi olyan helyre, ahol mindenki könnyen hozzáférhet, nem igaz?

Vigyázat, függővé tehet!

A baj csak az, hogy bármilyen természetes is az az igény, hogy mindent tudj a kedvesedről, ez csak egy bizonyos fokig egészséges. Egyrészt a nyomozás függővé tehet: ha egyszer sikerült kilesnünk a párunkat, akkor máskor is meg kell próbálnunk. Másrészt pedig abba a kapcsolatba is behozza a bizalmatlanságot, ahol ez korábban nem volt jelen. Úgyhogy érdemes úrrá lenni a késztetésen – legalábbis akkor, ha eddig nem volt okunk a bizalmatlanságra. Ha pedig egyszer már lenyomoztuk a párunkat, érdemes elgondolkodni, miért volt mégis szükségünk erre, és vajon jól éreztük-e magunkat utána. Mit szólnánk, ha valaki a saját privát levelezésünket olvasgatná?

Persze mindez nem jelenti azt, hogy nyugodtan hagyjuk magunkat félrevezetni – ha felmerül a gyanú, azt mindenképpen érdemes tisztázni, ha lehet, akkor szemtől szemben. Ha viszont elvész a bizalom, mert a kedvesünk szemtől szemben letagadta, hogy tévúton járt, aztán mégis lebukott, akkor viszont nagyon alaposan el kell gondolkodnunk a kapcsolat jövőjén. Az, hogy megadjuk egymásnak a privát szférához való jogot, nem jelenti azt, hogy ezzel korlátlanul vissza is lehet élni.