Õsi szeánsz: Így hódoltak az orgazmus kultikus formájának az etruszkok

Az etruszkok Itália több részét, például Toszkánát vagy Korzika szigetét lakták a római hódítás előtt. Miután a rómaiak elfoglalták az általuk lakott területeket, a kultúrájuk lassanként beolvadt a hódítókéba, de a hatása még sokáig fennmaradt.

Rasmus Brandt norvég professzor 30 évig élt Olaszországban, és többek között az etruszk sírokat tanulmányozta.

Ezeket a sírokat táncoló emberek képeivel, és kifejezetten erotikus, illetve brutális jelenetekkel díszítették. A professzor e festmények jelentésére és eredetére igyekezett fényt deríteni. Úgy véli, hogy a 2600-2200 évvel ezelőttről származó sírok falfestményeinek feladata az volt, hogy biztonságban átvezessék az elhunyt lelkét a túlvilágra.

Az etruszkoktól nem maradt fenn írott forrás, így a görög és római történetírók elbeszéléseire kell hagyatkoznunk. Brandt azonban közvetítők nélkül igyekezett megérteni az etruszkokat. Kiderült számára, hogy az etruszkok felfogásában a halálnak három fázisa volt: a szeparáció, amikor a lélek elhagyja a testet, az átmenet, amikor megkezdi utazását a túlvilágra, és az újraegyesülés, amikor megérkezik oda, és megünnepli az őseivel való találkozást.

A túlvilágba vezető útja során azonban a lélek veszélyes, sötét erőknek van kitéve, így a temetési szertartások feladata az volt, hogy ezeket elhárítsák. Az etruszkok úgy vélték, hogy ha a temetések résztvevői extatikus állapotba kerülnek a tánc és az erotika által, akkor támogathatják a lélek útját. Ezt örökítik meg a sírok falfestményei.

Az orgazmus fontos része volt a rituálénak, hiszen ilyenkor mindenki kicsit transzba kerül. Az nem számított, hogy ezt milyen – hetero- vagy homoszexuális – aktussal érik el, a lényeg az orgazmus átélése volt. A vér is fontos szerepet játszott a túlvilágra vezető úton, így a temetési rituáléknak az állat- vagy emberáldozat is része volt. Az egyik festmény egy véres embert ábrázol, akit egy másik ember által pórázon tartott kutya támad meg. A szertartásokban a nevetésnek is volt helye, hiszen ez védte meg az embereket az élők világába esetlegesen ellátogató túlvilági erőktől.