tóth gabi
Ilyesmirõl többnyire csak maguk közt beszélnek a férfiak, de most fellebbentik a fátylat a témáról! Nagyon eltérõ a bûntudatuk, függetlenül attól, hogy partnereik tudnak-e a megcsalásról vagy sem. Brutálisan õszinte vallomások!
A férfiember bizony nem járhat behunyt szemmel a világban, így aztán lehetetlen nem észrevenni a csinos és kívánatos nőket - akár munkahelyen, akár az utcán vagy egy bevásárlóközpontban. Az, hogy félrelép egy férfi, lehet akár bocsánatos bűn, sokan könnyen túl is teszik magukat rajta. De azt azért ne higgyük, hogy a férfiak ilyenkor zéró lelkiismeret furdalással mennek haza a családhoz. Lehet bűntudata a pasiknak is!
Lássuk csak, mi kavarog a férfiakban, amikor hűtlenkednek.
"Kb. 20 éve csalom a feleségem. Sokszor fogadkoztam, hogy soha többé nem, ez volt az utolsó - azonban ezidáig még nem tudtam betartani. Az utóbbi években világossá vált számomra, hogy problémám van a szexszel. Lehet, hogy szenvedélybeteg vagyok? Nem tudom, de ez talán még mindig jobb, mint az impotencia...
Soha nem vallottam be neki, mert féltem, hogyan fogadja és még több bűntudatot éreznék. Azonban minden alkalommal amikor megcsaltam, mocskosnak éreztem magam de nem tudtam megállni. Olyan ez, mint a függőség: abbahagyhatod és józan lehetsz, de a kísértés mindig megmarad... (Sándor, 42)
Mindenféle szándékos vagy eltervezett dolog nélkül történt, sosem akartam megcsalni vagy elhagyni a feleségemet. Szerettem volna valakivel beszélgetni a párkapcsolaton kívül, azonban ennél több is történt a kolléganőmmel... Egyre jobban elmélyült a dolog, amire egyikünk sem számított.
Most naponta eszembe jut ez a téma és rágódom azon, mi lesz, ha a feleségem rájön, hogy volt egy ilyen afférom. Bár már nem járunk össze, elmúlt. Mégis félek bevallani, mert számomra a feleségem a fontos és nem bírnám ki a szakítást... (István, 37)
Lapozz a folytatáshoz!
13 évig éltünk együtt a feleségemmel, azonban amolyan félig nyitott házasságban. Ez azt jelentette, hogy mindketten legfőképp másoknál kerestük a gyönyört. Amire büszke vagyok a kapcsolatból, az egyedül a lányom.
Ha nem maradtam volna, akkor ő sem lenne, amire gondolni sem tudok. Nem a megcsalásokat bánom, hanem azt, hogy görény módon csináltuk. Utólag mindenki okos persze. (Henrik, 48)
Õszintén szólva szeretném ha működne a házasságom. Szeretem a feleségem, ő egy jó ember, jó társ. Ha lenne szex, nem lenne semmi probléma. Az a baj, hogy belesüppedtünk egy rutinszerű kapcsolatba. A szex pedig szinte a nullára csökkent, amikor a párom a lelki problémáival kezdett el foglalkozni. Ahelyett, hogy megsimogatott volna, ő depizett. Két szeretőm is volt ez idő alatt, ugyanis egy hónap kényszer szólózás után rájöttem, hogy ez nem fekszik nekem már.
Ahogy megismerkedtem valakivel és megtörténtek a dolgok, mintha helyreraktak volna bennem mindent. Rájöttem, mennyire hiányzott az életemnek ez a része. Ekkor döntöttem úgy, hogy becsatlakozom a feleségemhez párterápia gyanánt, a többit meglátjuk. Én vele szeretnék maradni, remélem sikerül. Hogy mit tudtam volna másképp csinálni abban a helyzetben, amiben voltunk? Úgy érzem, semmit. (Ottó, 44)
Még a házasság előtt elkezdtem megcsalni a nejemet, egészen addig, amíg a feleségem rá nem jött. De kitört a botrány és kénytelen voltam bevallani, hogy szexfüggő vagyok. Pszichológushoz fordultam, hogy mentsem, ami menthető.
Túl vagyunk 12 alkalmon, most már képes vagyok az ő érzelmeivel belegondolni ebbe az egészbe. Hatalmas bűntudatot érzek, nem is értem, hogy nem jött hamarabb ez az érzés. Nagyon bánom ezt az egészet.