tóth gabi
Régi tapasztalat, hogy a nõk jóval türelmesebbek kapcsolatukban, mint a férfiak. Nem túlzás ennyi mindent megbocsátani, miközben...? De nézzük csak, hogy mi mindenneklel kergetik ki a világból a férfiak a nõket.
Nyilvánvalóan megbabonázza őket a készülék, ha már vacsora közben sem képesek letenni...
Hányszor kell elismételnünk valamit mire valóban meghallják?
Nem lehet mindig csak az egyik félnek igaza – de ezt ők gyakran elfelejtik.
Vajon miért a nőknek kell mindig romantikus gesztusokat tenniük?
Úgy tesznek, mintha valamilyen súlyos betegség terítette volna le őket, és persze teljes kiszolgálást igényelnek.
Mi sem vagyunk mindig makulátlanul rendesek, de az azért minden határon túlmegy, ha valaki képtelen elvinni a szemetet a kukáig.
Miért kell kifogásokat keresni, ha egyszerűen fel is lehetne vállalni amit csináltak?
Elég frusztráló, ha az utolsó pillanatban szervez rá a párunk valamelyik programunkra – különösen, ha az fontos lenne nekünk.
Amikor lerázzák magukról a dolgokat, mint ha nem is lenne fontos, amit mondunk.
Nem kell csöpögni a romantikától, de azért legalább néha tudathatnák velünk, hogy összetartozunk.
Mintha észre sem vennék, hogy egy kapcsolatban adni is kell, nem csak mindig elvenni.
Mindenkinek szüksége van egy kis külön töltött időre, de nem biztos, hogy annyira, amennyit ők maguknak szeretnének.
Munkaidőben persze nincs ezzel baj, de amikor csak a Facebookot görgetik, nyugodtan lehetne fél percük egy válaszra.
egész nap ugyanolyan keményen dolgozunk, mint ők, de fáradtak csak ők lehetnek, és a tévé elé is csak ők ülhetnek le.
Ahelyett, hogy legalább néha elismernék, hogy nincs igazuk, inkább kihátrálnak az egészből. És igyekeznek elhitetni a nővel, hogy ő tévedett.
Nem tudjuk mindig mi eldönteni, mit csináljunk a randin, vagy hová menjünk vacsorázni. És azt sem szeretjük, ha a terveik annyiból állnak, hogy mindig ugyanazt csináljuk.
Egyáltalán nem dolgoznak magukon, és a szokásaik is ugyanazok maradnak. Még akkor is, amikor ötödször, hatodszor, hetedszer tesszük szóvá őket.
Egy bizonyos fokig megértjük, hiszen nekünk is vannak barátnőink, de ne legyen már mindig ez a kifogás, ha el akarnak lógni itthonról.