Kommunisták hurcolták el az Emmy-díjas magyar színésznő dédapját

Három hét kukoricatörés – ennyit ígértek a szovjet katonák 1944 telén azoknak a magyar nőknek, akiket magukkal vittek, és akik közül sokan csak évekkel később vagy éppen soha nem láthatták már viszont a szeretteiket.

Szász Attila filmje, az Örök tél a magyar történelem egyik szörnyű korszakát mutatja be: a málenkij robot iszonyatát, amikor a második világháború idején a kommunisták – származásuk miatt – hosszú évekre kényszermunka-táborokba hurcolták az embereket.

A film a maga nemében hiánypótló alkotás, a kommunizmus ezen időszaka kevés rendezőt ihletett meg. A filmet 28 napon át forgatták 2017-ben, a Gulág-emlékévben, a forgatásra pedig Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának akkori vezetője is kilátogatott. Már a díszletek között sétálva úgy vélekedett, hogy nagy hatást kiváltó film lesz az Örök tél. Igaza lett: Gera Marina a filmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat vehette át hétfő este New Yorkban. A kritikusok magasztalták a magyar alkotást, a díjat átvevő színésznőt pedig óriási ováció fogadta.

„Nagyon jelentős elismerés ez az életemben. Ezért a szerepért három nemzetközi díjat kaptam eddig, de a legnagyobb tisztelettel mondom, hogy az Emmy-jelölés mindent felülmúl. Nagyon régóta vártam erre. 35 éves vagyok, ez az első filmfőszerepem” – mondta a színésznő korábban a kultura.hu-nak.

A valós eseményeken alapuló forgatókönyvet Köbli Norbert írta Havasi János író édesanyjának levelei alapján: az asszony sírba vitte titkát – a kényszermunka során átélt szörnyűségekről soha senkinek nem beszélt, ahogy arról a Rajmund nevű férfiről sem, akit ott ismert meg.

Az alkotásra a külföldi kritikusok hamar felfigyeltek. A magyar történelem e sötét időszakáról keveset tudunk. Vagy azért, mert az elhurcoltak közül sokan meghaltak, vagy azért, mert ha túl is élték az éveken át tartó kényszermunkát, az ÁVH megtiltotta nekik, hogy elárulják másoknak, mit éltek át idegen földön.

„Nagyon fontos, hogy elkészült a film. Hiánypótlónak tartom, mert olyan traumát dolgoz föl, ami Trianonhoz hasonló. Azért kell földolgozni ezt a traumát, mert tilos volt róla beszélni. Az egykori rabok azzal jöhettek vissza akár 5, akár 10 év után Magyarországra, hogy senkinek nem beszélhetnek a dologról, különben visszaviszik őket. Ezeket az embereket, akik hazatértek, az ÁVO nyilvántartotta, és a nevük mellett »rossz pont volt« egész életükben” – mondta el korábban a 888-nak-nak Köbli Norbert forgatókönyvíró.

Gera Marinának alig néhány hónapja volt felkészülni a szerepre, miután megtudta, hogy őt választották ki. A gyermekét elhagyni kényszerülő anya érzéseit saját ösztöneire hagyatkozva alakította tökéletesre. A gulágokban történt borzalmakat viszont egy fájdalmas családi történet miatt ismerte jól.

A színésznő dédnagyapja ugyanis egyike volt annak a több mint 130 ezer embernek, akiket a kommunisták romeltakarításra való hivatkozással kegyetlen munkatáborokba hurcoltak. A férfi végül túlélte az éveken át tartó rettenetet.

„Amikor a forgatáson azt éreztem, hogy mindjárt belefagy a lábam a cipőbe, akkor megértettem, hogy miután a dédipapám hazagyalogolt, miért küszködött azzal, hogy levágják-e a lábát vagy sem. Tudni, hogy ez nem pár óráig, pár napig, pár hónapig tartott, hanem évekig, az döbbenetes” – mondta el korábban az Origonak a színésznő.

Talán ennek a fájdalmas családi történetnek is szerepe van abban, hogy szerepformálása ennyire hiteles lett, és nemcsak a nézőket, de a külföldi kritikusokat is sikerült meg­győznie.