Gidófalvy Attila kemény véleménye a tehetségkutatókról

Vincze Viktor Attila: Az épülő Magyar Zene Házában lesz egy magyar rockzenei rész is, ahová civil kezdeményezésre relikviák, hangszerek és a magyar rocklegendákról készített fotók és festmények is kiállításra kerülhetnek. Jó ötlet, hogy a Magyar Zene Háza Múzeumában legyen egy külön kiállítási része a magyar rockzenének és a mi rocklegendáinknak?

Gidófalvy Attila: Ez egy kiváló ötlet. Nem tudom más szavakkal mondani, mint hogy nagyon gratulálok ahhoz, hogy felmerült ez a gondolat. Hiszen elég ha belegondolunk abba, hogy a magyar könnyűzene honnan indult el, hogyan működött, mi adta a hátterét. Amikor elkezdődtek a rockos történetek Magyarországon az Illés, az Omega meg a kicsit populárisabb Metró, vagy a Syrius dzsesszrockos zenéivel, akkor ezeket hanyagolták a médiumok. Egy időben még voltak olyan műsorok, amelyekben kiemelt helye volt a magyar muzsikusoknak, zenészeknek, a rockzenének, de aztán idővel ezek mind megszűntek. Ma pedig ezért van már egy csomó olyan magyar rockzene, amit a mai fiatalok nem is ismernek.

Vincze Viktor Attila: A magyar rocklegendák csarnokába tervezett képek közül az egyik már elkészült. Ez a kép Gidófalvy Attilát örökíti meg. Stílszerűen a róla készült kép mellett kérdeztük a Karthago zenekarnak a betegségéből nemrég felépült zenészlegendáját. Milyen érzés rocklegendának lenni, akiről már festmény is készült?

Gidófalvy Attila: Én mindig azt szoktam mondani, hogy a rocklegendaság az egy nagyon kényes kérdés. Legendák általában azok szoktak lenni, akik valamilyen szinten már nincsenek itt a Földön velünk. Rájuk mondják, hogy mekkora legenda az az ember. Ezért különösen nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy életem utolsó harmadában egy olyan dolgot kaphattam a kedves barátaimtól, hogy Székely András festőművész engem is megfestett. Én merem remélni, hogy ennek lesz folytatása és Magyarország rengeteg prominens zenésze részesül majd ilyenfajta megbecsülésben.

Vincze Viktor Attila: Hátrányos helyzetben van a „klasszikus” rockzene ma Magyarországon?

Gidófalvy Attila: Merem remélni, hogy talán mostanra egy kicsit ez a fajta rockzenei műfaj jobban a helyére kerül. Ideje lenne! Mert mi van most? .(...) „Tuc-tuc zenés” produkciók , amelyekben nem tudod, hogy mi a refrén, mert nem is lehet érteni a szöveget. Mi élő zenét játszunk, amihez hatalmas cuccokat pakolunk be, nagyon drága hangszereket viszünk föl a színpadra, fellépünk, aztán összepakolunk és rengeteg felszerelésünkkel irdatlan mennyiségű kilométert utazunk. A másik oldalon meg ott vannak playback huszárok, akik felszerelés nélkül utaznak és olyanok, mint a tv vagy a rádió: be meg ki lehet őket kapcsolni egy pillanat alatt. (...)

Vincze Viktor Attila: De hát rengeteg zenei tehetségkutató verseny is van.

Gidófalvy Attila: Nagyon kicsi ország vagyunk és vannak ezek a tehetségkutatók is mostanában, ahol seperc alatt bárki felvillanhat. Szerződést kapnak, gyorsan végigfutnak velük, aztán eldobják őket, vége és már jön is az újabb „tehetség”, akit el kell kezdeni nyomni (...). (...) Vannak jó példák is, amikben komoly tartalmak vannak, jó a hangszerelés és amikben megjelentek jó kis magyaros motívumok is. Akik ezekről a versenyekről döntenek, azok az ilyen dolgokat talán egy kicsit jobban figyelembe vehetnék.

Vincze Viktor Attila: Apropó, hogy van az egészsége? A legendás bajusz visszanőtt már. Akkor ez azt jelenti, hogy most már minden rendben van?

Gidófalvy Attila: A bajusz már visszanőtt hála Istennek. Elég sokan tudják, hogy nekem tavaly egy őssejt-transzplantációm volt. Az pedig egy óriási dolog, hogy ez a transzplantáció a saját őssejtjeimből történhetett meg. Nem más donortól kaptam a sejteket, hanem a sajátjaim voltak. Egy évvel ezelőtt kihullott mindenem és a rengeteg kezelés miatt szétporladtak a fogaim is. Ezek miatt még a mai napig sok gondom van, de nem törődök ezekkel a dolgokkal. (...)

Hogy Gidófalvy Attila mire készül a 40 éves Karthago zenekarral, a zenész erről is mesél a 888.hu interjújában.