Az emlékezés az ismétlõdés legjobb ellenszere, és ha tabuk nélkül tudunk beszélni a 20. századról, néhány hibától megóvhatjuk magunkat a jelenben - mondta az Emberi Erõforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a málenkij robot évfordulója alkalmából szervezett vasárnapi megemlékezésen Nagymaroson.
Rétvári Bence, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője három Pest megyei település - Nagymaros, Kismaros és Zebegény - közös megemlékezésen arról beszélt, hogy
Magyarország sokat köszönhet az országban élő német nemzetiségű embereknek,
akik évszázadokon át hozzájárultak ahhoz, "amire büszkék vagyunk".
Ezért is kell emlékezni arra, hogy
ez a három kis település néhány nap alatt 500 embert veszített, Magyarország pedig néhány hónap alatt csaknem 800 ezer embert, akit az úgynevezett málenkij robotra, kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba.
Azt mondta: ha azokat a vagonokat, amelyekben az embereket málenkij robotra vitték, egymás mögé helyeznék, Debrecenben lenne a mozdony és Székesfehérváron az utolsó szerelvény.
Az elhurcoltak közül 200 ezren soha többé nem tértek haza.
Rétvári Bence kitért arra: a háború végén több csapás is érte a magyarországi svábságot. Először Sztálin 1944. december 22-i parancsa, meghatározva a kvótákat, amelyeket az előrenyomuló Vörös Hadseregnek teljesítenie kellett, "begyűjtenie" embereket, hogy háborús jóvátételt végző munkára a Szovjetunióba vigyék őket. A másik csapás pedig a magyarországi németek kitelepítése volt.
1946-tól 1948-ig mintegy kétszázezer németet telepítettek ki Magyarországról.
A parlamenti államtitkár azt mondta:
a 20. század konklúziója, hogy Magyarországnak távol kell tartania magát minden birodalomépítő törekvéstől.
Úgy fogalmazott: "Bízunk abban, hogy a szabadságot, amelyet mostanra megszereztünk (...), meg is tudjuk őrizni."
