Nehezebb kokárdához jutni, mint gondolnánk!

A március 15. előtti napokban, különböző iskolai, óvodai ünnepségeken már viselik a kokárdát a kicsik. Ezért megnéztük, hogy hol találhatunk a legkönnyebben kokárdát - ha a héten beszerzőkörútra indulunk...

Legnagyobb meglepetésünkre a virágosok, újságosok, aprócikk-boltok eladói csak a fejüket csóválták, a papírboltban viszont még választék is volt belőle. Az aluljárók utcai árusai viszont úgy tűnik, csak közvetlenül az ünnepet megelőzően állnak rá a bizniszre.

Az aluljáró virágosánál nyoma sem volt kokárdának, az újságosnál pedig mintha megállt volna az idő: a csokinyulak helyett még mikulásfigurás cukorkát láttunk, nemhogy nemzeti színű szalagot.

Az édességbolt lett az első lelőhely: 89 Ft-ért 4-5 centis, klasszikus kokárdákat találtunk a pénztár mellett.

A közeli piacon sem a virágosok, sem a vegyiáruban és édességben utazó trafikok nem foglalkoznak nemzeti színű kitűzőkkel: a 100 Ft-os boltban viszont az elsővel megegyező típusra leltünk, ugyanazon az áron.

A közeli bevásárlóközpontban már nagyobb sikerrel jártunk: a papírboltban egy kicsit kisebb, más szabású kokárdákat találtunk 150 Ft-ért, viszont mellettük még pici kézbe való, pici lengethető zászlók is akadtak.

Az egyik könyvesbolt is készül az ünnepre: szintén vékony szalagból készült kokárdákat kínálnak, de itt 100 Ft-ból megússzuk a beszerzést.

A legnagyobb és legolcsóbb kínálat viszont a méteráruboltban fogadott minket. Már kezdtünk itt is kétségbe esni, mert a pulton csak pár darab előre elkészített darab árválkodott, de kérdésükre az eladó a nemzeti színű szalagok akkora választékát kapta elő, hogy abból a legextrémebb darabokat is el tudnánk készíteni. Az áruk 70-től 490 Ft-ig terjed, persze méterenként: eszerint a legolcsóbb kész kokárdának is csak a harmadába kerül, ha magunknak készítjük el.

Miért a piros szín van kívül?

A kokárdát vagy más néven szalagrózsát a francia forradalomban kezdték el először viselni 1789-ben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc estéjétől kezdte hordani Petőfi Sándor és Jókai Mór, akik a legenda szerint a szerelmeiktől kapták a nemzeti színű kitűzőket.

Tíz éve tévesen terjedt el, hogy az eredeti kokárdákat elrontották és a zöld színnek kéne kívül lennie: a kokárda színeit mindig kívülről befelé kell olvasni, tehát a pirossal kezdődik és a zöld szín van legbelül.