Nincs

Rekop: Mi köze van Rihannának az olimpiához?

Rekop György humorista írása a Ripostnak. Bloggerünket megihlette a Sziget lehúzott sztárfellépője, és a magyar olimpikonok megítélése.

Na, ha már felkaptad a fejed a címre, akkor két gondolatod támadhat. Az első az, hogy rákattintasz, és elolvasod, hátha dob még valaki, valakire egy kis fekáliát, vagy a második – és remélem, ez vagy te, kedves olvasó – rohadtul eleged van abból, hogy a csapból is szarozás folyik.

Miért is kezdek bele ebbe a cikkbe? Azért, mert elszakadt a cérnám, és elegem van abból, hogy mi állandóan csalódni megyünk mindenhova, és nekünk semmi sem jó. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy ez miért van – mert az tök mindegy –, egyszerűen csak ki akarom írni magamból és kész.

Először is, mi a tökömet vártatok Rihannától? Miért kéne neki a szigeten 120%-ban odatennie magát? Ez valami verseny, és a Sziget a döntő? Akkor? Kész, szarul érezted magad, azt legközelebb nem mész, de engedjük el ezt a témát, ahogy azt is, hogy beleállunk egy olyan sportolóba, aki esélyesként utazik ki, de elbassza és 5. lesz…

EZ A SPORT!!!

A sportban, főleg az olimpián nincs olyan, hogy papírforma. Tóth Krisztián dzsudoka… Mindenki suttogta, hogy milyen erős, milyen jó. Krisztián éremesélyesként ment, de sajnos helyezetlenül zárt, mert akkor, ott, aznap, jobb volt nála a kínai. Gratulálok Krisztiánnak, hogy kijutott, és szurkolok neki, hogy össze tudja szedni magát, és a következő négy évben újra felkészüljön, és megmutathassa a világnak és saját magának, hogy igenis képes lehet arra, hogy Kovács Anti mellé érjen a halhatatlanok közé.

Engem sokkal jobban idegesítenek azok a sportolók, akik kimennek B meg C döntőket játszani, és még csak a saját maguk legjobb teljesítményétől is jócskán elmaradnak. Na, ők a nyaralók, akik kurvára remélem, hogy saját költségen szerepelnek az olimpián.

Micsoda különbség!

Ilyen pl. Tátrai Miklós „férfi” légpisztolyos indulónk, akibe nem azért rúgok most bele, mert 42. lett (a kb. 42-ből), hanem azért, mert amikor leversenyzett, a kötelező M4-es interjúban arra kérdésre, hogy minek köszönhető ez a csodás eredmény, Miklósunk vihogva azt válaszolta, hogy – idézem – „Beszartam…”

Én azt hittem abban a pillanatban, hogy megfogom a tévét, és kettéfejelem Miklóst.

Beszartál? Mitől? A többiek rád lövöldöztek? De tudod mit, Miklós! Ha a MOB fizette az utadat, akkor szívesen a nyaralást. Leszerepeltél. Pont úgy, mint a nagypofájú Harcsa Zolika. Tiszta szégyen, játssza itt a Roj Dzsonszt, azt kiütötték, dőlt a kötsög, mint a krumpliszsák… Természetesen ez az utóbbi mondat, egy interneten elcsípett kommentből származik. Amiből van még ezer.

Igen, Zoli kikapott. Sőt, képzeljétek el, ő is tudja, hogy leütötték, mint a szart, köszöni, nem kell ismételgetni. Csibész gyerek, ez a stílusa. Nem a legjobb bokszoló, sőt nem is a legszebb. De akármekkora „tróger” is (bocsi, Zoli!) úgy lépett szorítóba, hogy nyerni akar. Kiütni csak azt tudom, aki engem is ki akar ütni… Harcsa Zoli nem úgy lépett szorítóba, mint Tátrai Miklós a lőtérre. Ezért igenis van különbség szar eredmény és szar eredmény között.

Na, de hogy jön ide a címben szereplő Hosszú Katinka? Hát, tiszta szégyen, hogy nem tudott négy aranyat gyűjteni! Ugye?

És ezeket olvastad már?