Újabb futónőt támadtak meg, az életéért futott versenyt a szekszárdi anya

Csak a lélekjelenlétének és egy arra járó mezőőrnek köszönhette, hogy nem esett bántódása hétfő este Szekszárdon. Dr. Ágoston Piroska, a négygyermekes szekszárdi édesanya ráadásul „profi” a témában, hiszen ő maga tudósított futóblogokon, tematikus oldalakon egy másik hasonló esetről, Makai Viktória ultramaratonista egy évvel ezelőtti budapesti, Jászberényi úti megtámadásáról.

„Egy éve itt a hír, hogy Makai Vikit megtámadták, és súlyos sérüléseket szenvedett. Ma én is egy hasonló támadás áldozata lettem, azzal a különbséggel, hogy sikerült elmenekülnöm, miután a támadóm lelökött a földre. Nem tudom, min múlt. Minden óvintézkedéssel tisztában vagyok, hiszen én írtam a cikket, én kérdeztem meg a rendőrség és a bíróság sajtószóvivőjét, hogy mit javasolnak a futóknak ilyenkor. A szokásos futóútvonalamon futottam, ahol minden szőlősgazdát ismerek, ha néha elmaradok, többen kérdeznek másnap, hol voltam a kutyámmal, miért nem mentem” – posztolta ki a kétségbeesett édesanya.

Futva üldözte őt az utcai ruhás támadó

Mint a futónő írta: „Hazafele jövet egy soha nem látott ember jött szembe, az utcai ruhája már kirívó volt, hiszen itt munkások vannak, vagy sportoló, kiránduló emberek. Magas huszonéves férfi volt farmerben. Mindig csak az egyik fülembe dugom be a fülhallgatót, hogy halljam a közeledő autókat, a környezeti zajokat. 2 km múlva vettem észre, hogy kocog mögöttem. A 6:30-as tempómat 4:10-esre gyorsítottam, jobban nem mertem, mert tudtam, hogy még minimum 3 km a legrövidebb út hazáig. Egyszer csak utolért, és két kézzel belökött az útszélén a gazba. Ahogy estem, pattantam fel, és üvöltöttem vele. 44 kiló vagyok, az egyetlen esélyem a hangerő, és a meglepetés ereje.”

Közben az előző eseten gondolkodott: a tapasztalat segítette ki

Mint a futónő a Ripost-nak elmondta, menekülés közben az előző ilyen eseten gondolkodott, hogy hogyan keveredjen ki a bajból. „Míg futottam, eszembe jutott Viki története, végiggondoltam a lehetséges kimeneteleket, hogy hogyan van esélyem, mi lesz, ha utolér. Hogy gyorsabb tempóra váltottam, felbőszítette, mérges lett. Lejátszottam magamban, mi minden történhet. Azt tudtam, hogy mikor fellök, vagy lekerülök a földre, akkor nagyon nem kéne ott maradni, mert abból bármi lehet. Iszonyú szerencsém volt, hogy a fűbe lökött, és így nagyon gyorsan fel tudtam kelni. Mákom volt.” – mondja.

Tudta, hogy nincs idő elővenni a telefont

„A telefonomat nem mertem elővenni, féltem, hogy szétesik a mozgásom, és hamarabb utolér. Ahogy fellökött, pattantam fel, és üvöltöttem vele, hogy „HOGY MERÉSZELED? MIT AKARSZ???” Két kézzel nyúlt felém, üvöltöttem megint: MIT AKARSZ??? Tétován kétszer ismételte el, hogy „gyere velem, gyere velem”. Kikerültem nagyobb ívben, és rohantam tovább. Semmi mást nem mertem volna csinálni, csak menekülni. Odébb találkoztam egy autóssal, aki megadta a számát, és elállta az utat, így hazafutottam, visszahívtam, és szóltunk a rendőrségnek. A jegyzőkönyvek, és a terepszemle este 6 után ért véget, közben hoztam vittem a gyerekeimet, ahova kell. Most csak itt ülök, ürességet érzek, fásultságot, és örülök, hogy a gyerekeimnek olvashatok ma este esti mesét, és van anyukájuk.”

A mezőőr segített, a rendőrök pillanatok alatt kiértek

Mint kiderült, egy mezőőr állta el a támadó útját, sőt, a kollégáit és a rendőröket is riasztotta, így mire a futónő hazaért, el is kapták a férfit. A megtámadott anyuka hálás a mezőőrnek és a rendőröknek, akik, mint írja, villámgyorsan kiértek több autóval is, és nagyon profi munkát végeznek. „És itt szeretném azt is elmondani, hogy szerintem Szekszárd egy BIZTONSÁGOS hely, ha elhagyod a tárcád bárhol, másnap 95% biztonsággal ott lesz a rendőrségen!” – teszi hozzá.

A férfi máris szabadlábon van

A megtámadott anyuka feljelentést tett, megvolt az orvosi látlelet is, de támadója, aki nem helybéli, máris szabadlábon van – mert bár folyik ellene az eljárás, az ügy ahhoz „nem elég súlyos”, hogy a férfit rács mögött tartsák. „Ma nem futok” – teszi hozzá rezignáltan…

A támadás helye a szekszárdiak szerint nem számít veszélyesnek. „Ez a kilátó mögött történt, az otthonom mellett. Akár az utcámban is lehetett volna, semmi különbség nincs! A rendőrök is mondták, hogy ez a hely nem félreeső, egy lakott külterület” – mondja a kétségbeesett anyuka.

A futónő a tanulság miatt tette ki a történetét

„Nem szabad rettegni, de foglalkozzunk azzal, hogy nem mindenki barát, aki szembejön, tanulságos lehet másoknak, hogy kiírom, hogy visszakerüljön a téma a köztudatba, segítsünk egymásnak!” – indokolja Ágoston Piroska, hogy miért posztolta megrázó történetét.

A Facebook-posztot elözönlötték a hasonló félelmekről beszámoló kommentek. „A két fiútesóm mindig aggódva kérdezi, hogy komolyan gondolom-e, hogy egyedül futok akár sötétben is, én ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy el tudok futni, és amúgy is erős vagyok. A fentieket olvasva kicsit átértékeltem most ezt a könnyelmű választ.” – írja Edina.

Kommentáradat: mi a jó védekezés?

„Olvastam egy tanulmányban valahol, hogy azt kell felfogni, hogy a támadó MINDIG előnyben van. Egészen egyszerűen a meglepetés ereje miatt, mert ő tudja, hogy meg fog támadni, te viszont... Mindig résen kell lenni sajnos.” – írja Bernadett.

„Az a baj, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet” – reagált Otília.

„De sokszor futok arra én is!” – írja Gabriella.

„De jó hogy volt lélekjelenléted! Én attól félek, hogy lefagyok” – teszi hozzá Anikó. Eszter hasonlóan reagált: „Én tuti leblokkoltam volna.”

„Van, hogy olyan terepen futok, ahol vigyázni kell, mert a legközelebbi ház/segítség 3-4 km. Én mindig megírom valakinek, merre mentem, mikor érek vissza. Zenét nem hallgatok, mert eltompítja az érzékeimet. És elgondolkoztam egy paprikaspré beszerzésén is. Figyelek, hogy ne legyek kiszámítható, nem ugyanazokon a napokon/napszakokban futok.” – írja Andrea.

„Pont csütörtökön volt rendőrségi előadás nálunk a suliban. A sprayt abszolút nem ajánlják.” – reagált Andrea. „Nekem van paprikaspray-m, de néha elfelejtem magammal vinni. a posztod olvasva viszont úgy döntöttem, ezentúl nálam lesz mindig.” – írja Nóra.

„A sprét, ha sikerül jól használnod, ad egy kis előnyt. De meg kell tanulni célozni vele” – teszi hozzá…

„Döbbenet! Kedvenc futóútvonalamon ez megtörténhetett... nem találok szavakat! Ezután hová és merre futhatunk? A városi bringaút tök sötét, ha feljebb mész a dombokra, akkor megtámadnak... elképesztő, hogy ezen kell rettegni egy nyugodt kisvárosban!” – írja Györgyi.

A támadók ellen tenni is lehet, és nem feltétlen kell hozzá harcművésznek lenni.

- Ha futás közben valaki azt észleli, hogy nézik, semmiképp ne hagyja figyelmen kívül! Nézzen jó erősen a másik szemébe, üzenje neki, hogy „Látlak!” – tanácsolta Végh József. „ Az ilyen embereknek sokszor már az is elég, ha úgy érzik, hogy komolyan veszik őket. Természetesen a futás és a segítségkérés is nagyon fontos, az áldozat mondja ki: „Megtámadtak!”, „Zaklatnak!”

A kriminálpszichológus szerint egy bizonyos férfitípus támad a nyílt utcán védtelen nőkre.

A szerdai Ripost napilapból azt is megtudhatja, miért mosolygott a soroksári futónő gyilkosa a tárgyalásán!