INSIDER

Orvos a védőfelszerelés alatt: megdöbbentő interjút készített a Ripost7 a Semmelweis tüdőgyógyászával

Dr. Müller Veronika tüdőgyógyász, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója a járvány első napja óta foglalkozik a koronavírus okozta tüdőgyulladásban szenvedő betegekkel. A Ripost7-nek beszélt emberpróbáló munkájukról és arról is, mi hiányzik neki személy szerint a leginkább, amióta a járvány kitört.
  • Szerző: L.A.

Mennyiben más a járvány második hulláma, mint az első?

EZEKET OLVASTAD MÁR?

„Az első hullám semmi volt a másodikhoz képest! Sok minden változott, sokkal több a beteg. Az első hullámnál még senki sem tudta, hogy pontosan mire kell figyelni. Röpke hónapok alatt rengeteg a fejlődés, sok tapasztalat összegyűlt, így felkészültebbek vagyunk a második hullámban.”

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

Nagyobb eséllyel tudnak most meggyógyítani egy beteget, mint tavaly tavasszal? Mik a terápiák?

„Sok beteget kezelünk a remdesivir nevű gyógyszerrel, és vannak kiegészítő terápiák. Mindent igyekszünk megadni, ami a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek jobban legyenek. Kiterjedt tüdőgyulladás esetén, vagy ismert tüdőbetegségben oxigént adunk, van gyógytornász, aki a légzési fizioterápiával, pozicionálással mindig segíti a gyógyulást. Nagyon odafigyelünk a diétára, ha kell, többlettáplálást adunk, különösen az idős, gyenge betegeknél. A pontos diagnózis és prognózis felállításához fontos a tüdő finomstruktúrájának alapos vizsgálata. A Klinika épületébe is került egy CT, ez sokat segíti a munkánkat: így a tüdőgyulladás változásait gyorsan és pontosan tudjuk mérni. Az elmúlt évben nagyon gyorssá vált a vírus kimutatás laboratóriumi diagnosztikája és már hónapok óta alkalmazunk gyorstesztet. Sokat tanultunk, egészen jó érzékünk lett ahhoz, hogy mikor kell nagyon odafigyelni, mikor mire lehet szükség. Nagy tapasztalatot szereztünk tüdőgyógyászként a betegek nem invazív lélegeztetésében is.”

A Covid-osztályra, a vörös zónába csak védőfelszerelésben mehetnek be. Nagyon megnehezíti ez a munkát?

„Igen, így sokkal megterhelőbb dolgozni. Olyan apróságok is zavarnak, hogy nem tudjuk például megvakarni a fejünket vagy megigazítani a hajunkat, nem nyúlhatunk be a védőfelszerelés alá. Általában három órán keresztül ebben a speciális védőfelszerelésben vannak a dolgozók. A maszkon keresztül sokszor kiabálni kell, hogy értsék, amit mondunk, főleg ha egy idős beteghez beszélünk, akinek hallásproblémája is van, hiszen nem tud szájról olvasni. Ráadásul nem azonosíthatók az ápolók, az orvosok, így a kezelés alatt állók csak a köpenyre felírt név alapján tudják, ki lép az ágyukhoz.”

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

A hozzátartozók hogyan tudnak tájékozódni a betegek állapotáról?

„Ennek most már kialakult rendje van. A vörös zónában dolgozó nem tudja felvenni a telefont, ráadásul odabent más dolga van. Kijelölt idősávokban kérhetnek felvilágosítást a hozzátartozók. Nem szabad elfelejteni, hogy aki covidos beteg, annak az az egyik legrosszabb, hogy folyamatosan bent kell tartózkodnia a kórteremben. Unalmas, nagyon ingerszegény környezetben vannak, ez megviseli őket. Igyekszünk kedvességgel, odafigyeléssel segíteni, és mindenkit biztatunk, hogy telefonon beszéljenek sokat a hozzátartozókkal.”

Máshonnan is érkeztek orvosok, hogy segítsék a munkát. Velük jól kijönnek?

„Körül vagyok véve fiatal kollégákkal, akik mind nagyon pozitív életszemléletűek és egymásban is tartják a lelket. Szeretik egymást, jól tudnak együtt dolgozni a Semmelweis Egyetem számos klinikájáról érkező fiatal orvosok, jó ezt látni. Fantasztikusan beilleszkedtek azok, akik máshonnan érkeztek. Büszke vagyok a kollégáimra, le a kalappal előttük. Felemelő látni, hogy nehezebb körülmények között is helyt állnak. A teljes csapat, a takarítóktól a beteghordókig mindenki hozzáteszi azt, ami az ő dolga, és mindenki nagyon fegyelmezett. Ez adja itt a klinikán az igazi erőt.”

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

Önt már beoltották?

„Igen, a szerencsések között vagyok, aki már megkaphatta a vakcinát, beadattam, ez nem is volt kérdés. Nincs más lehetőség, ez az, ami segít! Mindenképpen el kell kerülni a koronavírus-fertőzést, ez egy borzasztó betegség, senkinek sem kívánom. Ha majd a későbbiekben nem kell ennyire komoly védőfelszerelésben dolgoznunk, az nagy könnyebbség lesz.”

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

A családja mit szól ahhoz, hogy egy éve éjjel-nappal dolgozik?

„A férjem is orvos, így ő is ezt teszi. A gyermekeink felnőttek, elköltöztek, a szüleink viszont a veszélyeztetett korosztályban vannak. Keveset tudunk találkozni, ezt ők is, én is hiányolom. Telefonon szoktunk beszélgetni vagy a kertben, távolról.”

Mi az, ami rajtuk kívül a legjobban hiányzik?

„Szeretem a munkám, ez nagy szerencse, számomra ez a hobbi is. A családon kívül a programok hiányoznak: elmenni koncertre vagy moziba, vacsorázni valahová. A síelés is nagyon hiányzik, minden évben mentünk, idén ez elmaradt. Nálunk ez nagy baráti, családi esemény, talán ezért is hiányzik annyira. Az emberi kapcsolatok, társasági események hiányoznak. Bízom benne, ha egyre nagyobb lesz az átoltottság, akkor visszatérhetünk a korábbi életünkhöz.”

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?