tóth gabi
A boltokban is kötelező a maszk, és van, akinek ez komoly hátrányt jelent. A 42 éves Hunyadi Orsolya hallássérült, és pénztárosként dolgozik a csömöri Auchan áruházban.
Ő szájról olvas, ám most a vásárlók eltakarják az arcukat, ami megnehezíti a munkáját. Ám egy pillanatra sem merült fel benne, hogy ne álljon helyt a posztján, hiszen tudja, hogy ebben a rendkívüli helyzetben a szokásosnál is nagyobb szükség van a munkájára. Kollégánknak mesélte el történetét.
Csupa mosoly – így jellemzik a törzsvásárlók Hunyadi Orsolyát, a pénztárost, aki már 7 éve végzi a munkáját az áruházban. Orsi teljesen siket, ami azt jelenti, hogy csakis szájról tud olvasni – ám a kötelező maszkviselés most megnehezíti a dolgát.
A XVI. kerületben, Rákosszentmihályon élő Orsolya kollégánkat munkája után fogadta, Klincsek-Zara Norbert jeltolmács segítségével egy irodában tudunk beszélni vele. Elmondta, gyermekkora óta hallássérült, ami számára teljesen normális.
„A családomban mindenki hallássérült” – kezdte Orsi. „Nekem születésem óta nincsen hallásom, a szüleim és a nővérem is hallássérültek. Jelenleg ott lakom, ahol felnőttem, egy hatalmas családi házban, mindenkivel, akit szeretek. A házban a szüleim élnek, a nővérem és a férje, valamint én a párommal, meg a 22 éves lányunk. A kislányom nagyothalló, neki valamennyire van hallása.”
Jelelve beszélünk mindannyian, mi így alkotunk egy nagy boldog családot.
„Amikor idejöttem dolgozni, nagyon féltem, hogy a kollégák hogyan fogadnak majd” – folytatta. „Siket családban nőttem fel, nekem ez természetes, de nem tudtam, hogy a halló emberekkel hogyan fog menni a kommunikáció, így eléggé izgultam. De amikor megérkeztem, nagyon sokat segítettek. Olyan telefonkészüléket kaptam, aminél, ha én hívtam a főnököt, tudta, hogy a siket kolléga hívja, így azonnal kijön a kasszához. Nagyon sokat segítettek, hívtak tolmácsot, ha kellett. Kezdetben nagyon nehéz volt, féltem, hogy nem fogom érteni a vásárlókat, de nagyon szerettem volna dolgozni. Két hétig tartott a betanulásom, minden simán ment, szóval már elmúlt a szorongásom, mára abszolút nem félek már semmitől.”
„A kasszámban kint lóg egy tájékoztató tábla, hogy hallássérült vagyok” – meséli Orsi. „A tájékoztatón kinn van, hogy megkönnyítik nekem a kommunikációt, ha szembe fordulnak velem és úgy beszélnek hozzám, hiszen szájról olvasok. Nem hallok semmit, így azt sem tudom, hogy a vevő épp beszél hozzám… Az elején nehéz volt, volt, aki azt hitte, hogy értelmi fogyatékos vagyok, mert nem figyelték a táblát.”
„Most a vírus miatt kötelező viselni a maszkot, amitől a szájról olvasás lehetetlenné vált a számomra. Marad a bólintás, a kézmozdulatok és a türelmetlen várakozás, hogy vége legyen a járványnak és megint a megszokott módon lehessen dolgozni. A kedves mosolyok hiányáról már nem is beszélek…”
„A járvány elején olyan volt, mintha háború lenne” – emlékezett vissza a pénztáros. „Tömegével jöttek az emberek, és vittek mindent. Volt olyan vásárló, aki kedvesen mutogatta a fején a koronát, hogy „jön a koronavírus”, muszáj rengeteget vásárolni... Én csak dolgoztam ugyanúgy tovább. Nem vásároltunk be a családommal, hiszen mindig nyitva lesz legalább egy kis üzlet, ahol bármit meg tudunk venni. Az emberek az elején még a távolságtartás figyelmeztetést sem tudták hova tenni. Meg kellett szokniuk, ma már egymásra is rászólnak, ha valaki túl közel áll a másikhoz. Én amúgy nem félek a vírustól, úgy vagyok vele, ha elkapom, majd meggyógyulok.”
A törzsvásárlók is nagyon kedvelik, de a vezetők is elismerik Orsi munkáját.
„2017-ben engem választottak az év dolgozójának a csömöri áruházban, ami hatalmas megtiszteltetés volt nekem” – mondta elérzékenyülve. „Ezután pedig megkaptam a Példakép díjat is, amiről még csak álmodni se mertem. Nagyon jó érzés, hogy megbecsülnek. Korábban egy cukrászdában voltam, ahol jó pár dolgot csináltam, de nem én szolgáltam ki, és hiányzott, hogy sok ember vegyen körül. Az Auchanban viszont én lehetek a pénztáros, aki minden vásárlóval kapcsolatba kerül a fizetésnél, és ezt a felelősségteljes munkát becsülettel, tisztelettel és hatalmas örömmel végzem. A többi siket társamnak is csak annyit üzennék: legyetek bátrak, jöjjetek dolgozni!”