INSIDER

„Azt hittem, belehalok a fájdalomba” – megrázó beszámoló a covidos kazincbarcikai anyától

Terhesen kapta el a koronavírust, szörnyű, amit átélt. Bevallotta: sosem félt még ennyire.
  • Szerző: Ripost

Bő egy hónappal ezelőtt rosszul lett egy fiatal, várandós kazincbarcikai tanítónő: hirtelen elhagyta az ereje, legyengült a teste, majd éjszakára belázasodott. Nehezen tudott lélegezni, mozdulni sem bírt, és egyre csak romlott az állapota. A koronavírus-tesztje pozitív eredményt mutatott, ráadásul kétoldali tüdőgyulladás is kialakult a terhes nőnél.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

koronavírusos terhes nő

Képünk illusztráció! (Fotó: Pixabay)

A koronavírusos terhes nő először hazamehetett, gyógyszereket kapott, de ismét romlott az állapota, így rohammentő vitte kórházba, ahol annyira nem kapott már levegőt, hogy a legrövidebb időn belül sürgősségi császármetszést hajtottak végre rajta, különben megfulladt volna.

„A baba nagy volt, nyomta fel a tüdőm és nem tudtam elég levegőhöz jutni. Soha nem féltem ennyire, mint ott, azokban a percekben!” – fogalmazott az anyuka. „13 nap szenvedés után világra hozták a kislányunkat. Mindent éreztem, azt hittem belehalok a fájdalomba! Az orvos eközben folyamatosan öntötte belém a lelket, nem győzte ismételgetni, hogy mennyire ügyes és erős nő vagyok! Ki fogom bírni! Ezután már csak arra emlékeztem, hogy hallom a kislányunkat felsírni, majd eszméletlen állapotba kerültem. A kórházi szobában tértem magamhoz, folyamatosan köhögnöm kellett, ekkor már ordítottam, sírtam fájdalmamban, hogy szétszakad a varratom. Másnapra jött az újabb hír, a tüdőm összeomlott!”

Az édesanyának ekkor döntenie kellett: vállalja az új kezelést vagy sem. A mellékhatások hallatán először elutasító volt, de miután az orvos elmagyarázta neki, hogy ez az egyetlen esélye, amiben reménykedhet, így végül vállalta a kockázatot.

„Nem volt mit tenni, elkezdődött a kezelésem. 6 napig oxigénnel lélegeztem, emellett kaptam a szteroidokat, injekciókat, gyógyszereket. Előjöttek a mellékhatások, rettentően szenvedtem, lelkileg szörnyű volt látni, hogy mi lett belőlem! Sokszor közel voltam hozzá, hogy feladjam a küzdelmet, mert úgy éreztem, nem bírom tovább elviselni a fájdalmat! Majd összetörtem! Az orvos közölte, hogy újra vinniük kell CT-re, ugyanis a tüdőm még rosszabb állapotba került és ki kell zárniuk a tüdőembóliát! Ekkor már teljesen feladtam! Életünk leghosszabb percei voltak, amíg meg nem kaptuk az eredményt. Kizárták a tüdőembóliát! Eközben természetesen a családom, a férjem, a szeretteim lelkileg teljesen a padlón voltak!” magyarázta a nő, aki hét nap kezelés után fokozatosan elhagyhatta az oxigént és beszélni is többet tudott. Kiszedték a csövet a hasából, megszabadulhatott a katétertől és az injekcióktól is. Végre ismét lábra tudott állni és lépegetni, de az, hogy idáig eljuthatott, kőkemény küzdelem eredménye volt.

„A testem romokban volt, de én minden nap folyamatosan küzdöttem! A laboreredményeim elkezdtek javulást mutatni. A szervezetem 13 nap elteltével elkezdte legyőzni a vírust! Én minden nap hálás voltam a kislányunk egészségéért, hogy ennyire erős és egy kis hős, hogy a maradék hét hetet, amit a pocakomban kellett volna töltenie, ilyen hihetetlenül állja idekinn és semmi baja nem esett! Jelenleg sem tudom még felfogni a történteket, gyakran elgondolkodom, hogyan éltem túl ezt a fájdalmas szenvedést” – tette hozzá a fiatal anya, aki hálás az orvosainak, akik megmentették az ő és a gyermeke életét és mindent megtettek annak érdekében, hogy segítsék az anyuka felépülését. Bár hónapokig tart még, hogy teljesen rendbe jöjjön a nő tüdeje, szavaival élve „25 nap kín, 16 nap fájdalom után” hamarosan ismét együtt lehet a családjával.

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?