Õk a mi hőseink: elképesztő sztorik a Hableány utasainak mentésénél

Miután a Viking Sigyn szállodahajó legázolta, a Hableány 7 másodperc alatt elsüllyedt a Margit hídnál.

7 koreai turistát sikerült kimenteni, a 2 fős magyar személyzet és 25 koreai meghalt, egy embert még keresnek.

Kakuja Izabella rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi technikai főosztályának referense:

„A találkozó a hozzátartozókkal nagyon megérintett minket, mert láttuk a szenvedésüket, de nem tudtunk rajtuk segíteni.”

Jasenszky Nándor, a TEK társadalmi kapcsolatok osztályának vezetője:

„A média nyomása hatalmas volt rajtunk.

Hála a hazai és a nemzetközi sajtó hozzáállásának, egyetlen kegyeletsértő képkocka sem jelent meg,

még a Hableány kiemeléséről sem, annak ellenére, hogy rengeteg kamera volt a Margit hídon.”

Jánvári Attiláné, Gizi, a Monarchia rendezvényhajó matróza:

„Barbara, a barátnőm, elkapta az egyik felénk sodródó mentőgyűrűben fekvő ember kezét a hajó jobb oldalán, én azonnal futottam a másik irányból, hogy segítsek neki, a másik mentőgyűrűben fekvő ember túl messze volt, nem sikerült elérnünk. Utólag kiderült, hogy a nő lánya volt, és ő is megmenekült.

Miután megfogtam a bajba került ember kezét, ami nagyon-nagyon csúszott, kértem a felszolgálónő segítségét,. Lenyújtott lábával sikerült a nő lábát elkapnom, így tudtuk ketten kiemelni a vízből

a hajó külső deckjére. Miután átemeltük, a hajó belső terében átöltöztettük, pokróccal melegítettük, majd átadtuk a mentőknek.”

Jánosik Ágnes törzsőrmester, a BRFK vízi rendészetének hajóvezetője:

"Csak jöttek és jöttek a cipők, ruhák, mentőmellények, mentőgyűrűk, a Hableányról leesett székek a Dunán

a déli M0-s hídnál, ezek között kellett megtalálni az áldozatokat.”

Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója:

„Reményvesztett és reményteli pillanatok váltották egymást folyamatosan a mentés során.

Felemelő dolog volt egy ilyen nagyszerű csapattal dolgozni,

részben a saját kollégáimmal, részben a rendőrség és a tűzoltóság szakembereivel.”

Gyulánszky Milán, a bajai hivatásos tűzoltóság őrmestere:

„Ez volt életem egyik legkeményebb merülése.

Amikor Gábor kötele elakadt, megkaptam a parancsot, hogy merüljek, és egy másik kötéllel segítettem a feljutásban.

Egyikünk a merülőbúvár, másikunk a mentőbúvár és fordítva, mindig egymás életére vigyázunk.”

Gyenei Gyula, a Clark Ádám úszódaru kapitánya:

„Mindenkiben nyomot hagyott, hogy ilyen sok áldozatot követelt a baleset.

Emeltünk már ki nagy hajót, de ilyen körülmények között még nem dolgoztunk.

Gedei Péter, az Országos Mentőszolgálat budai mentőállomásának vezető mentőtisztje:

„Sokan meghaltak és csak kevés emberen lehetett segíteni. Ez volt a legnehezebb ennél a tragédiánál.”

Dajka László, a Monarchia rendezvényhajó kapitánya:

„Szívszorító volt, hogy a nő, akit kimentettünk,

nem merte elengedni a matrózunk és barátnője kezét akkor sem, amikor már biztonságban volt a hajón. Mintha az életébe kapaszkodott volna.

Ez volt életem legdrámaibb mentése, pedig 40 év alatt mentettem kutyát, gyermeket, fiatalt, sőt egy 87 éves férfit is csáklyával a víz alól.”

Bisztrán Zoltán tűzoltó alezredes, a Katasztrófavédelem műveleti szolgálatának vezetője, aki a mentést irányította reggelig:

„Nagyon ellenünk dolgozott minden: sötét volt, zuhogott az eső, fújt a szél, nagy volt a sodrás, magas volt a Duna vízállása, a helikoptereket nem is tudtuk bevetni”.

Berki Csaba törzszászlós, a Dunai vízi rendészeti rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnoka:

„Aki a rendőrségnél dolgozik, annak mentálisan erősnek kell lennie és ezeket a helyzeteket tudnia kell kezelni, de nem minden nap lát az ember nyolc holttestet letakarva az őrs előtt. A tragédia után szonárméréseket végeztünk a Margit híd közelében, amikor felbukkant egy holttest a Dunában. Én vittem fel a legfiatalabb áldozatot, az ötéves kislányt is.”

Bánki Frigyes, a Szökőár Kft. ipari búvára:

„Ez egy óriási koporsó volt. 10-15 centis volt a látótávolság, a búvároknak jó tájékozódási pontokat jelentettek a Margit híd még a második világháborúból itt maradt roncsai, amiket korábbi merüléseikből ismertünk. Többször be kellett mennem a hajó alá, hogy bevezessük a hevedereket a kiemeléshez, de amikor ott voltam, nem gondolkodtam azon, mi lenne, ha az 58 tonnás hajó agyonnyomna. Engem is az ötéves kislány halála rendített meg legmélyebben. Amikor az ötéves kislányt és a nagymamáját felhozták, mindenki tisztelgett nekik a hajón.”

Bajdik János, a Norbit Hungary Kft. sales managere:

„Képalkotó szonárokkal segítettük a tűzszerész és hadihajós ezred munkáját a roncsnál.”

Ádám Tamás, a Szökőár Kft. ipari búvára:

„Hétfőn, a baleset után öt nappal a szonárképek alapján úgy gondoltuk, hogy van némi esély a merülésre, mivel láttunk egy szélárnyékot a hajó mellett. Alámerültem, két holttestet találtam a hajó ablakában, kiemelésig biztosítottam őket a víz alatt. A két holttestet dél-koreai és katasztófavédelmis búvárok hozták fel. Az újabb merülésnél talált holttestet én magam juttattam fel.”

A %Ripost% napilap szerdai számában tucatnyi újabb történetet és hőst is megmutatunk!