Három lány megrázó beszámolója: hónapokig küzdöttek egyedül a koronavírussal

Soha nem látott számokat tesz közzé a napokban a koronavirus.gov.hu oldala. Egyre többen kapják meg a fertőzést és sokan több hónapig is szenvednek a különféle tünetektől.

„Ez egy intelligens vírus, semmi köze az influenzához!”

Pfaff Isabella Németországban él a családjával, ott lett beteg még augusztusban. Először csak egy picit kapart a torka, majd a tünetek jöttek egymás után: bágyadtság, hőemelkedés, gyengeség. Pár nap után jobban lett, azt gondolta, ennyivel megúszta.

Tévedtem, ez csak az „első kör” volt – meséli.

„Minden tünet hullámokban jött később: előfordult, hogy ment a hasam, alig tudtam felkelni a vécéről. Folyamatosan ingadozott a vérnyomásom, kiugrott néha 150-re, a pulzusom is 100 fölött volt. Ez ment majdnem két hétig.”

Isa tünetei ezután csökkentek, de nem lett sokkal jobban. Egyik-.másik tünet visszatért, majd hirtelen csalánkiütéses lett a karja, bedagadt a nyelve.

„A 3. héten már lelkileg is nagyon megviselt, hogy nem javulok. Pánikrohamaim lettek. Ez a vírus nem olyan, mint az influenza, ez egy intelligens vírus, és ez az ijesztő! Érzed, ahogyan „vándorol” benned, és mindig ott támad, ahol van egy kis rés a pajzson. Egyszerűen nem tudod, hol a vége. Nagyon, de nagyon nehéz tőle megszabadulni” – mesélte a lány, akinek végül két hónap kellett a felépüléshez.

„Napokig úgy fájt a fejem, hogy még a gyógyszer sem hatott”

Bakos Gabriella Svájcban él, gyógytornászként dolgozik, és aktívan sportol. Arra ébredt egyik nap, hogy iszonyúan fáj a feje. Ezt követték a tipikus tünetek: köhögés, magas láz, utána napokig hőemelkedés.

„A 10. nap környékén olyan erős fejfájás jött rám, hogy semmilyen gyógyszer nem hatott. Szteroidokat kaptam, de attól sem lett sokkal jobb. Még az orvosom is megijedt: kért egy koponya MRI vizsgálatot. Hál istennek, nem találtak semmit. Két hét után lettem jobban, de még ezután is fájt a fejem. Annyira le voltam gyengülve, hogy szinte újra kellett tanulnom járni, pedig előtte minden nap futottam, átlag 14 kilométert” – mondta Gabi.

Gabi csak 6 hét után tudott visszaállni a munkába, de azt mondja, még most is hamarabb elfárad, mint a fertőzés előtt, és egyelőre a memóriája sem a régi. Ez egyébként egy tipikus „long covid”-tünet.

„Nem vihet el egy ilyen vírus, ki kell ebből jönni!”

Tóth Nikolett egy délalföldi kisvárosban él és még mindig lábadozik, öt hete beteg.

„Enyhe köhögéssel és lázzal kezdődött. Amikor ez elmúlt, akkor jött az iszonyatos gyengeség és a folyamatos szédülés” – számolt be a 30 éves lány. – Még az ágyban fekve is szédültem. Olyan volt, mintha valaki ülne a hátamon és a mellkasomon, levegőt is nehezen vettem, visszatért a köhögés. Ekkor elfogott a pánik. Csak az zakatolt bennem, hogy nem vihet el egy ilyen vírus, így nem lehet vége, ki kell ebből jönni!

Csináltatott is egy röntgent, hogy kizárhassa az orvos a tüdőgyulladást. Most már a nehezén túl van, bár még hamar elfárad és néhány tünet azóta is újra meg újra jelentkezik.

Mindenhol ugyanaz a kezelés A három nő három különböző országban él: Németország, Svájc és Magyarország. A történeteikből az is kiderült: a háziorvosaik szinte ugyanazt a kezelést alkalmazták, lényegében csak a tüneteket tudták enyhíteni. Nikolett antibiotikumot kapott az esetleges szövődmények elkerülése érdekében, Gabriella a fejfájására szteroidot, Isa pedig hörgőtágítót a fulladásra, emellett sok-sok vitamint és cinket. Csodaszer azonban a nyugati országokban sincs: ezt a vírust – még ha heteken át tart is – a szervezetnek kell leküzdenie. Külön nehézség, hogy egyedül kell megbirkózni vele, nincs anyai ölelés, az ágyat körülülő családtagok, hiszen fertőző betegségről van szó, ami a szülőkre, nagyszülőkre még veszélyesebb. Ez lelkileg még fárasztóbbá teszi a gyógyulást.