kulcsár edina
Soha ekkora kártérítést Magyarországon még nem kértek, mint amennyit a Hableány katasztrófáját túlélő hét koreai és a 26 elhunyt koreai családja követel, a keresetet a napokban nyújtották be a Fővárosi Törvényszékhez.
Az a bizonyos este baljósan indult, amikor bekövetkezett a Hableány tragédiája. Napok óta esős volt az idő, jöttek-mentek a hidegfrontok, szerda este is érkezett egy, hatalmas zivatarral. Ez azonban nem akadályozhatta meg az esti Budapest fényeiben gyönyörködni vágyó turistákat, így a szálloda- és a sétahajók – köztük a Hableány és a Viking Sigyn – elindultak szokásos útjukra a Dunán. A látási viszonyok nem voltak a legjobbak, a Viking Sigyn díszkivilágítása pedig tovább rontotta a helyzetet. Aznap este bekövetkezett Magyarország hajózási történelmének egyik legsúlyosabb vízi katasztrófája: 2019. május 29-én este 21 óra 5 perckor a Viking Sigyn szállodahajó összeütközött a Hableány városnéző turistahajóval a Margit híd budai hídfőjének közelében.
Mindkét hajó élén tapasztalt kapitány állt: a turistahajót kormányzó Lombos László már gyermekként hajóskapitánynak készült, és később, amikor megvalósította a nagy álmát, bejárta vízen az egész világot. Tengeren és folyón egyaránt jól boldogult, de igazán a Dunán érezte otthon magát.
A szállodahajót irányító Jurij C., a Viking kapitánya 1975 óta hajózott a Dunán, 1989-től hajóskapitány és 2000 óta dolgozik a svájci Viking cégnél. A 64 éves ukrán férfinak rádiókezelői és radarkezelői képesítése is van. Évente harmincszor hajózott a budapesti szakaszon, alaposan ismerte.
A hatalmas szállodahajón ráadásul a legmodernebb műszaki felszerelések voltak: a manőverezést radarok és fedélzeti kamerák segítették. Egy olyan műszerrel is rendelkezett, amely az autókban található parkolóradarokhoz hasonlóan jelzett, amikor valami túl közel került hozzá. Ez viszont ki volt kapcsolva, mert túl sokszor riasztott volna be a sűrű belvárosi folyami forgalomban.
A hatalmas hajó mégsem érzékelte a közvetlenül előtte haladó kis turistahajót, és a Margit híd pillérei közé érve elsodorta azt. Lombos László, amikor látta, hogy baj van, nem a saját életét mentette, hanem megpróbált manőverezni, hogy valahogy megmentse a helyzetet, ám nem sok esélye volt. A hatalmas monstrum hét másodperc alatt a mélybe rántotta a kis hajót, majd kétszer megforgatta a mélyben. Ez többek között a norvég hajó különlegesen kialakított orra miatt történt, amellyel gyorsabban tud haladni, ám veszélyesebb a vele ütköző más járművek számára.
S ha mindez nem lett volna elég, a Viking Sigyn után érkezett testvérhajója, a Viking Idun, és keresztülhajtott a vízbe esett embereken. Amikor a baleset bekövetkezett, akkor a Viking Idun még a Parlament északi végénél járt, nagyjából 600 méterre a tragédiától. Még akkor is csak 300 méterre közelítette meg a Margit hidat, amikor a hajósokat informáló NAVINFO rádiócsatornán egy perccel a Hableány elsüllyedése után elhangzott az „ember a vízben a Margit-szigetnél!” vészjelzés. A kapitánya látta, hogy barátja megállította a Viking Sigynt, ám ő maga nem állt meg, csak lelassított az addigi 12 kilométeres sebességről 5-re, majd 1,5 kilométeres sebességgel áthajózott a híd alatt. Nem állt meg, nem kezdett bele a mentésbe. Amikor Jurij C. megkérdezte, hogy egyáltalán látott-e valamit, már a másik ukrán is 70 méterrel elhagyta a baleset helyszínét.
Mindeközben a Hableány fedélzetén tartózkodó 35 ember az életéért küzdött a jéghideg Dunában. Bár közülük húszan a fedélzeten voltak, ahol elvileg jobbak voltak az esélyek a túlélésre, mégis csak hetüket sikerült megmenteni. Később a rendőrség valamennyiüket többször is kihallgatta, és mindannyian azt kérték: derítsék ki, hogy kik a felelősök és büntessék meg őket. Egyikük sem érzékelt az ütközés előtt hang- vagy fényjelzést. Annak sikerült megmenekülnie, aki meg tudott kapaszkodni egy, a Hableányról elszabadult tárgyban vagy mentőövben, és később ki tudták emelni. Ha több mentőöv, több mentőcsónak kerül vízre, méghozzá gyorsan, akkor a Hableány fedélzetéről a vízbe esett húsz utasból nem csak hetet menthettek volna meg. A bajba jutott embereket a környező hajók legénysége, illetve a Viking Sigynen szolgáló két magyar matróz kezdte menteni a vízből. A matrózok maguk vették észre, hogy baj van, az egyikük épp a kabinjában öltözött át, amikor embereket látott sodródni a Dunában.
„A talált mentőövbe ketten kapaszkodtunk bele… a lábunkkal elkezdtünk hajtani, hogy kikerüljünk egy hajót…” – vallotta az egyik túlélő. Amiről beszél, az valószínűleg a Viking Sigyn mögött érkező Viking Idun lehetett.
Egy másik túlélő így számol be megmeneküléséről: „A nagy hajón volt fent egy csomó ember, aki nem csinált semmit, csak nézett. Nem foghatták fel, hogy mi történt, mert sokan nevettek eleinte… Az ütközés után a nagy hajó nem lassított, hanem ugyanolyan sebességgel ment tovább, ezért borult fel a mi hajónk a második ütközés után… Láttam, hogy a hajó környékén egyesével az emberek feljönnek a víz felszínére. Először csak 1-2 ember jött fel és azután több mint 10 ember bukkant fel. Ezek az emberek egymásba kapaszkodtak, hogy fent maradjanak a vízen. Segítségért kiabáltak. Semmibe nem tudtunk kapaszkodni. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindenki meg fog halni. Minket közben majdnem elütött egy másik nagy hajó. Hasonló nagy, mint ami nekünk jött. Mikor ez a hajó is elment és ketten maradtunk, már nem hallottam se kiabálást, se embereket nem láttam.”
A baleset után a rendőrség kihallgatta, majd elengedte a két szállodahajó kapitányát. A nyomozás során Jurij C.-t többször őrizetbe vették, majd elengedték, végül bűnügyi felügyeletbe helyezték, melyet egy, a Viking cég által bérelt belvárosi luxus-apartmanban tölt a mai napig.
Az ügyészség tömegszerencsétlenséget okozó vízi közlekedés veszélyeztetése és 35 rendbeli segítségnyújtás elmulasztása miatt emelt vádat ellene, és 9 év szabadságvesztést, valamint 9 évi foglalkozástól való eltiltást ajánlott fel neki, amit nem fogadott el. A vádirat szerint, bár a kormányállást nem hagyta el, legalább öt percen keresztül nem a rá bízott monstrum irányítására figyelt. A másik kapitány, a Viking Idunt vezető Fegya ellen még csak most nyomoznak. A Ripost7 úgy értesült, nincs is Magyarországon, elég, ha bizonyos időközönként telefonon felhívja a rendőrségi kapcsolattartóját.
Jurij C. büntetőtárgyalása 2020 őszén kezdődött és eddig mindössze három tárgyalási nap volt.
„Nagyon lassan haladunk, a védelem értékes órákat vesz el az ügy érdemi tárgyalásától részletkérdések megbeszélésével és kifogások emelésével. Véleményünk szerint ez az időhúzás a védekezési taktika része” – jelentette ki a Ripost7-nek dr. Gulyás Krisztián, a Lombos család képviselője, aki statisztikát is készített az egyik tárgyalásról. Ebből világosan kiderül: a legtöbbször Tóth M. Gábor, Jurij C. védője szólal fel, gyakran a büntetőügytől független kérdésekben.
„Az ügyfeleink nagy szívfájdalma amellett, hogy senki nem kért tőlük bocsánatot, az, hogy lassan haladunk, és úgy tűnik, egyhamar nem lesz felelőse a szerettük halálának” – jelentette ki a Hableány matróza, Pethő János családját képviselő dr. Magyar György. „Minden tárgyaláson ott vannak, és minden alkalommal felszakadnak a sebek.”
Bár a gyász fájdalmát a pénz nem enyhíti, mégis méltán merül fel a kérdés: ki és mennyi kártérítést fog fizetni az áldozatok családjának? A Hableány tulajdonosa, a Panoráma Deck adott a baleset után gyorssegélyt a saját alkalmazottai családjának. A kapitány, Lombos László lánya, Orsolya 35 millió forintos igényt nyújtott be az édesapja munkáltatójának és Pethő János családja is hasonló nagyságrendű összeget kért a cégtől. A Viking Cruises és a hajót biztosító cég azonban ez idáig egyetlen fillért sem utalt senkinek. A dél-koreai túlélők és az áldozatok rokonai közös kárigényt nyújtottak be egy magyarországi ügyvédi irodán keresztül: összesen 4 milliárd 300 millió forintot követelnek, mégpedig mindkét hajó üzemeltetőjétől, egyetemlegesen.
„Ha ezt az összeget megítélik, lehúzhatjuk a rolót” – fogalmazott dr. Sógor Zsolt, a Panoráma Deck jogi képviselője. „Nekünk magunknak is 6-700 millió forintos kárunk van, és ennek csak egy része az az összeg, amennyit maga a Hableány ért. 2019-ben, a baleset után gyakorlatilag semmilyen forgalmunk nem volt, hasonlóan a többi fővárosi turistahajóhoz. A pandémia pedig tovább rontott a helyzeten. Az alkalmazottaink jelentős részétől, 60-70 embertől el kellett búcsúznunk az elmúlt időszakban.”
A baleset tehát azon túl, hogy elvette 28 ember életét, tönkretette a dunai sétahajózást és egy szépen működő magyar családi vállalkozást is.
A baleset áldozataira emlékezők már az első pillanattól kezdve a Margit híd budai hídfőjénél helyezték el emlékcsokraikat, és mindig van ott néhány csokor virág és plüssjáték, üzenet. A Külügyminisztérium megbízásából a második évfordulóra monumentális emlékmű készül: egy 25 tonnás gránittömböt állítanak fel, rávésve az áldozatok nevét. Az emlékhelyre 175 millió forintot szántak.