INSIDER

101 évesen kapott oltást: Végre térdemre ültethetem a dédunokákat!

Tatár Imre 101 évesen kapott koronavírus elleni oltást, a Ripost őt és más időseket kérdezett. Egyikük sem számolt be mellékhatásról vagy fájdalomról.
címkék:
  • Szerző: Ripost

Tatár Imre újságíró, író a 100. életévét még méltón megünnepelhette tavaly januárban, de idén a 101. születésnapját már csak nagyon szűk körben köszöntötték. A mindig nagy társasági életet élő író, akinek ráadásul kereken 100 esztendővel fiatalabb dédunokája van, már alig várta, hogy megkaphassa az oltást.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Tatár Imre dédunokája kereken száz esztendővel fiatalabb, mint a dédpapa (Fotó: Ripost)

„Felhívott a háziorvosom, hogy pénteken jön és beadja az oltást. Amikor hallottam, hogy kevés oltás érkezett, kicsit aggódtam, nehogy kimaradjak. A Modernát kaptam, semmi nem éreztem, a karom se fájt” – mondta el a 7-nek.

„A doktornő is maradt egy keveset, aztán még velem maradt a gondozónő, beszélgettünk, de semmiféle mellékhatást nem észleltünk. Március 5-én kapom meg a következőt, így, ha minden jól megy, március közepére szabad leszek és védett! Bátran találkozhatok végre a családommal és a barátaimmal. Az első dolgom az lesz, hogy meghívom az unokáimat és a dédunokáimat! Szeretném végre megölelni őket, a kicsiket a térdemre ültetni, összevissza puszilni, hiszen olyan édesek! A következő pedig az lesz, hogy elballagok kávézni. Érzem már a kort, egyedül nem indulok útnak, de egy kávéházi kávé, azért az mégiscsak más! A barátaimmal, egykori kollégáimmal is alig várjuk, hogy annyi telefonbeszélgetés után végre személyesen is együtt lehessünk.”

„Virtuálisan mutattuk be a Fogságból fogságba című könyvemet, pedig az előző könyvemmel, az ‘56-os Naplóval még több író-olvasó találkozóra is elmentem. Ha mindenki beoltatja magát, ennek sem lesz majd akadálya, szeretnék újra találkozni az olvasóimmal is” – zárta a kiváló író.

Varga Györgyné:

„A háziorvosom örömmel újságolta, hogy az ő zuglói körzetében minden egyes veszélyeztetett idős jelentkezett az oltásra, s már én is sorra kerültem. Az Uzsoki utcai kórház II. oltópontján kellett jelentkeznem, és ha voltak is félelmeim korábban, itt egycsapásra elmúltak. Kedvesen, segítőkészen fogadtak, mondhatni, a kórház kapujától kézről kézre adtak, egy pillanatra sem hagytak magamra. A szúrást szinte meg sem éreztem, utána egy katona hölgy nézte az óráját, pontosan fél óráig maradtam még, és ötpercenként kérdezték, hogy érzem magam, nincs-e panaszom. Még egy palack ásványvizet is kaptam. Utána a kórház kapujáig kísértek, ahol átadtak a hozzátartozómnak. Védőnőként dolgoztam Győrben évtizedekig, ha valaki, én tudom, milyen fontos az oltás!„

Varga Györgyné is alig várja, hogy nyugodtan játszhasson a dédunokákkal megint

További véleményeket és tapasztalatokat olvashat a 7 e heti számában! Keresse az újságárusoknál!

 

címkék:
És ezeket olvastad már?