Gyurcsány Ferenc jelöltjei eltörölnék a rezsicsökkentést

Az elhangzott állítások súlyos szakmai és társadalmi aggályokat vetnek fel. Hortay Olivér, a Századvég üzletágvezetője összegyűjtötte a témával kapcsolatos állításokat az Origoban.

Hogy Gyurcsány jelöltjei mihez kezdenének a kormány rezsicsökkentési programjával, egyrészt azért lényeges, mert az minden magyar háztartás megélhetését közvetlenül érinti. Másrészt a program kritikája komoly politikai kihívás, mert annak társadalmi támogatottsága (a közvélemény-kutatások alapján) stabilan 80 százalék felett alakul, így az aspiránsok egy olyan intézkedéssel helyezkednek szembe, amivel az emberek egyetértenek.

Hatósági árak helyett újabb dereguláció

Elsőként Márki-Zay Péter fejthette ki álláspontját. A Mindenki Magyarországa Mozgalom képviselőjének központi állítása, hogy fel kellene oldani a jelenlegi rögzített hatósági árszabást három okból.

Egyrészt a túlságosan alacsony lakossági tarifák hatására a szolgáltatók átterhelik a költségeket az ipari fogyasztókra, ami versenyképességi hátrányt okoz az országnak. Másrészt az alacsony árak nem motiválják eléggé a háztartásokat, hogy energiahatékonyságot növelő beruházásokat valósítsanak meg. Harmadrészt az elmúlt tíz évben a piaci árak sokszor kedvezőbb feltételeket biztosítottak volna a hatósági áraknál.

Az első indok egy olyan mítoszra épül, amit egy idén év elején megjelent tanulmány már megcáfolt. Az empirikus bizonyítékok azt mutatják, hogy a rezsicsökkentés bevezetése óta – a Márki-Zay által hivatkozott – áramszolgáltatók nem tudták átcsoportosítani a csökkenő lakossági tarifák miatti profitkiesésüket az ipari ügyfelekre, mert azt a verseny nem tette lehetővé. A megfigyelések tanulsága alapján az (ellenkező irányú) profitátcsoportosítás a hatósági árak bevezetése előtti piacra volt jellemző, mert a verseny hiánya a lakossági szegmensben lehetővé tette a szolgáltatóknak, hogy a versenyző, vállalati piacon jelentkező költségeiket a háztartásokra terheljék. Részben ennek köszönhető, hogy a rezsicsökkentés előtt a lakossági árak vásárlóerő-paritáson Magyarországon voltak a legmagasabbak az Európai Unióban.

A második és harmadik indoklás logikailag ellentmond egymásnak. Az, hogy a rezsicsökkentett tarifák túl alacsonyak, így nem biztosítják a kellő megtérülést a környezetvédelmi beruházásokhoz, és ezt a piaci alapokra helyezett magasabb energiaárak orvosolnák, valamint hogy a piaci árak visszavezetése alacsonyabb lakossági árakat eredményezne, egyszerre nem lehet igaz. Az utóbbi melletti érvelés ráadásul tökéletesen szembemegy az aktuális piaci folyamatokkal. Európa jelenleg energiaválságban van, a piaci árak napról napra újabb rekordokat döntenek meg, és azokban az országokban, ahol a lakossági tarifákat nem szabályozzák a hatóságok, a szolgáltatók folyamatosan emelik áraikat, így egyre több ország dönt az állami kontroll erősítése mellett. Bár Márki-Zay véleménye szerint csak „pillanatnyi tőzsdei áremelkedésről van szó„, a valóságban a jelenlegi helyzet egy több mint fél éve tartó folyamatos tendencia eredménye, ami a határidős árak, valamint a legtöbb szakértő és szakpolitikus véleménye alapján a következő fél évben nem fog enyhülni.

Az, hogy a túl alacsony árak visszavetik a lakosság energiahatékonysági beruházási kedvét, több jelölt helyzetértékelésében is előjött, Fekete-Győr András például kifejezetten szembeállította az árak befagyasztását a „valódi rezsicsökkentést” jelentő energiahatékonysági beruházásokkal.

A hozzáállás legmarkánsabban Németország szakpolitikájában jelenik meg (és egyre inkább beszivárog az uniós intézmények logikájába is), ahol a lakosságot a magas energiaárakkal próbálják meg rábírni energetikai korszerűsítési beruházások megvalósítására. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az árak növekedésének marginális hatása van a háztartások beruházási kedvére, így az csak a lakossági terheket és a költségvetési bevételeket növeli. Az energiahatékonyság növekedését sokkal inkább a megfelelő támogatási programokkal lehet előmozdítani, amikre – önmagában, mondhatni, üdvözlendő módon – Fekete-Győr is javaslatot tesz, bár az nem világos, hogy ezek miben különböznének a kormány jelenlegi támogatási programjaitól.

Átverés és rezsiminimum

Jakab Péter, a Jobbik elnöke a rezsicsökkentési programot az „évszázad átverésének„ nevezte, mert szerinte Magyarországon drágább a földgáz, mint amit a világpiac indokol, és a hasznot a MET Magyarország Zrt. lefölözi. Mindkét állítás tényszerűen hamis.

A lakossági földgázárak évek óta Magyarországon a legolcsóbbak az Európai Unióban, és a tarifák termékdíj komponense a töredéke a jelenlegi rekordmagas földgázáraknak (de az egy évvel korábbi alacsony árszintet sem érte el). Az pedig, hogy a MET pontosan hogyan profitál a lakossági földgázárakból, nem világos, mivel a vállalat nem végez egyetemes szolgáltatási tevékenységet, így lakossági ügyfelei sincsenek.

A Demokratikus Koalíció EP-képviselője, Gyurcsány Ferenc felesége szerint a rezsicsökkentés nem történt meg, mert a lakosság nagy része energiaszegénységben él, ezért egy újfajta hatósági árszabályozást kellene bevezetni, ami adott fogyasztási szintig ingyenes rezsiminimumból majd a szint fölött sávos árazásból állna.

A kritikával szemben, az Európai Bizottság kutatóközpontjának adatai alapján, a rezsicsökkentés bevezetése óta az energiaszegénység mindkét fő indikátorában Magyarország volt képes a legnagyobb mértékben csökkenteni az érintett háztartásainak arányát az Európai Unió tagállamai között. Míg 2012-ben a háztartások 15 százaléka nem tudta kellő mértékben felfűteni otthonát, és csaknem 25 százaléka anyagi nehézségek miatt rendszeresen késett számlái befizetésével, az arányok a legutolsó elérhető évre 6 és 11 százalékra módosultak. Az előbbi indikátorban hazánk megelőzte, utóbbiban pedig megközelítette az uniós átlagot.

A rezsiminimum és progresszív árazás bevezetésére vonatkozó javaslat érdekes felvetés, azonban egy alapvetően hibás szakmai koncepcióra épül. Az intézkedés elvi célja, hogy a tehetősebb családok magasabb, a rászorulók pedig alacsonyabb rezsidíjat fizessenek. A háztartások energiafogyasztását azonban elsősorban nem azok gazdagsága, hanem az együtt lakók száma, illetve a lakóingatlan és abban lévő eszközök energiahatékonysága határozza meg. A progresszív árazás tehát nem a tehetős (és magas energiahatékonyságú ingatlanban élő) lakosokat büntetné, hanem azokat a nagy létszámú családokat, akik régebbi, alacsonyabb energiahatékonyságú infrastruktúrával rendelkeznek.

És bár Gyurcsány felesége a vita során nem nyilatkozott arról, hogy pontosan milyen fogyasztási sávokat jelölne ki, a Demokratikus Koalíció korábbi programjában megjelenő kategóriák alapján az intézkedés leginkább egy szociálpolitikai köntösbe bújtatott áremelésnek tekinthető. A program részletei és a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készített korábbi tanulmány rámutat, hogy a beavatkozással ténylegesen jobban járó, közműminimum alá eső háztartások aránya a gáz esetében 7, a villamos energiáéban pedig 4 százalék lenne. A középső kategóriába (ahol az árak enyhén növekednének) a gázfogyasztók 35, a villamosenergia-fogyasztók 49 százaléka kerülne. A maradék háztartást (58 és 47 százalékot) a Demokratikus Koalíció a „gazdag” kategóriába sorolta, ahol a tarifák jelentősen növekednének.

A rezsicsökkentésről szóló blokk utolsó hozzászólója Karácsony Gergely volt, aki amellett, hogy csatlakozott Gyurcsányné rezsiminimumra és sávos árazásra vonatkozó ötletéhez, valamint a több résztvevőnél is megjelenő energiahatékonyság-növelési intézkedésekhez, további érdemi javaslattal nem állt elő.

A legmeglepőbb fejlemény, hogy úgy tűnik, egyik jelölt sem értette meg a rezsicsökkentési program sikerének lényegét. Az aspiránsok mindegyike azt a 2010 előtti gyakorlatot folytatja, amiben a politikusok időről időre különböző ideológiavezérelt absztrakt célokra hivatkozva (például piaci liberalizáció vagy társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése) újabb és újabb terheket vezetnek be, aminek hatására az árak folyamatosan nőnek, az általános életszínvonal pedig csökken.

A rezsicsökkentési program népszerűségének titka, hogy szakított a korábbi megközelítéssel, és a ködös ideológiai célkitűzések helyett a magyar emberek érdekeit helyezte előtérbe. Ha tehát a baloldali jelöltek azt szeretnék, hogy a választóik komolyan vegyék őket – a nyilvánvaló tévedések és ellentmondások feloldását követően –, érdemes lenne a jövőben olyan kritikai észrevételeket és javaslatokat megfogalmazniuk, amik saját politikai ambícióik helyett a magyar háztartások érdekeit szolgálják.