Brit kutatók összefüggést fedeztek fel a hosszan tartó magányosság, az egyedül élés és a dohányzás között.
Aki egyedülálló, akár idősebb korban is hajlamosabb rászokni a dohányzásra és többet is dohányzik, nem beszélve arról, hogy a legtöbb magányos ember szinte képtelen leszokni erről a káros szenvedélyről. Korábban soha nem merült fel, hogy a párkapcsolat, illetve annak a hiánya bármilyen módon is összefügghet a dohányzással.
Ráadásul felmerül egy olyan összefüggés is, hogy az erős dohányosok körében nagyobb arányban vannak egyedülállók.
Mindezeket a „láncreakciókat” ugyancsak kiélezte a koronavírus járvány okozta fokozott bezártság, állítja egy új tanulmány. Brit kutatók szerint szinte ördögi körben találja magát a dohányzó magányos ember, már-már a magány ellenszereként falja a cigarettát, miközben erős dohányosként még kisebb esélye lesz arra, hogy párt találjon magának.
A bristoli egyetem kutatócsoportja több, mint százezer dohányzó életfeltételeit, párkapcsolati helyzetét tanulmányozva jutott ezekre a következtetésekre, fedezte fel az egyedüllét és a dohányzás közötti összefüggésrendszert.
Egy kormányzati becslés is utal arra, hogy a koronavírus karantén idején 7-8 százalékkal nőtt Nagy-Britanniában a dohányzók száma, ma 2 millió kétszázezer főre becsülik őket. Több tízezer olyan ember is „megismerkedett” az elmúlt hónapokban a dohányzással, akik korábban soha nem gyújtottak rá. Mindez összefügghet azzal is, hogy a karantén okozta lelki problémák jelentősen megnövelték a párkapcsolati konfliktusok, a tönkrement házasságok számát.
A dohányzás újbóli terjedése némiképp meglepte a szakembereket, hiszen ma már széles körben ismert, hogy mennyiféle súlyos betegséget, idő előtti elhalálozást, szív és érrendszeri megbetegedéseket, rákot okozhat ez a káros szenvedély.
A koronavírus karantén szinte sokkolt milliókat, a bezártság élmény sokak esetében vezetett kibeszéletlen lelki problémákhoz, permanens szorongáshoz, állította a kutatás kapcsán Dr. Robyn Wootton a Bristol Medical School szakértője.
Jól ismert a szakemberek körében, hogy az ilyesfajta lelki krízisek esetén a dohányzás egyfajta nyugtatóként hathat, minden káros következménye ellenére. A rágyújtás, a dohányzás ceremóniája valamiféle pótlékként szolgál a magánnyal szemben. Aki ilyen helyzetben csak egyszer is kipróbálja, könnyen örömet lelhet benne, hogy aztán lépésről-lépésre váljon a szenvedély rabjává.
A magány ugyanolyan, az egészséget veszélyeztető kockázati tényező, mint a dohányzás vagy a túlsúly – állapították meg korábban amerikai kutatók.
Az orvosoknak és az egészséggel foglalkozó tudósoknak ezért ugyanolyan komolyan kell venni a páciensek szociális kapcsolatait, mint a dohányzási, étkezési és sportolási szokásaikat. A kutatók következtetéseiket összesen 148 tanulmány elemzése során vonták le, amelyek háromszáz ezer ember adatainak felhasználásával készültek.
Az eredmények szerint azoknak az embereknek, akik jó baráti és ismeretségi körrel rendelkeznek, ötven százalékkal nagyobbak a túlélési esélyeik, mint a kevésbé szociálisaknak. A magány mint kockázati tényező hatásfoka a dohányzáséval megegyező, a túlsúlyét és a mozgáshiányét pedig túl is szárnyalja.
Julianne Holt-Lunstad, Utah állambeli Brigham Young University (BYU) munkatársa és kollégái eredményeiket a PLoS Medicine című folyóiratban publikálták.
