Újabb két magyar lett az ukrán kényszersorozás áldozata

Újabb két magyar fiatal esett a brutális ukrán kényszersorozás áldozatául a Mandiner beszámolója szerint. A lap közölte a nyíregyházi Veres Balázs történetét, akit családja szerint mentális problémái ellenére vittek el katonának, és jelenleg eltűntként tartják nyilván. Emellett hírt adtak a beregszászi Balogh Lajosról, akit édesapja állítása szerint felmentése ellenére hurcoltak el, és ma már kiképzőtáborban van, miközben várandós felesége otthon maradt. Helyi beszámolók szerint míg az emberek a szinte biztos halált hozó front elől menekülnek, a sorozótisztek kenőpénzekből gazdagodnak.

Két hónappal ezelőtt így kezdődött a Veres család tragédiája: „Édesapám, a kapu elől elvittek, betuszkoltak egy autóba, és katonának vittek” – írta üzenetében Veres Balázs az édesapjának, Veres Attilának. A fiatalember a Beregszász melletti Szernyén élt a családjával. Először Lembergbe, majd Harkivba került. Amikor utoljára beszéltek vele, már felderítő feladatra indult az egységével, és nem vihette magával a telefonját, mert attól tartottak, hogy az orosz erők ennek alapján bemérhetik a tartózkodási helyüket. Az édesapa elmondása szerint a múlt péntekig napi kapcsolatban voltak vele egy telefonos alkalmazáson keresztül; ekkor értesítették arról is, hogy a nagyapja temetésére a nevében koszorút készíttettek.

A történetet a Mandiner szerint tovább súlyosbítja, hogy a család szerint Balázs mentális problémákkal küzdött. Ezt mind az édesapja, aki több mint harminc éve Magyarországon él, mind a nagynénje, Bence Krisztina megerősítette. Elmondásuk szerint korábban orvoshoz is vitték emiatt. Visszahúzódó, csendes emberként írták le, aki alig beszélt ukránul, ezért a nagynénje szerint sokszor nem is értette, mit akarnak tőle a hatóságok. Bár Nyíregyházán született, magyar állampolgársággal nem rendelkezett.

A rokon hozzátette: a betegsége hivatalosan nem volt dokumentálva, így a mentesség sem szerepelt a papírjai között. Az édesapa szerint azonban még akkor sem biztos, hogy ez segített volna, mert – állítása szerint – háborús helyzetben előfordul, hogy az ilyen iratok eltűnnek a nyilvántartásokból.

A család úgy véli, a fiatalembernek mentesség járt volna. „Nem lett volna szabad elvinni, mégis elvitték” – fogalmazott a nagynéni. A hadsereg jelenleg eltűntként tartja nyilván, és a család azóta sem kapott információt róla. Az édesapa egy másik üzenetet is kapott fia telefonjáról, amelyben Balázs azt írta:

ha ki tudják hozni, tegyék meg, mert ez 14 ezer dollárba kerül.

Egy címet is megadott az utaláshoz. Veres Attila azonban elmondta, hogy nem volt ennyi pénze, és olyan esetről is hallott, amikor valaki kifizette a kért összeget, de a menekülőt mégis elfogták a határon, és visszavitték. Kárpátaljai források szerint a toborzóközpontok (TCK) és a velük együttműködő rendőrök gyakran kérnek kenőpénzt. Ugyanakkor előfordul, hogy a teljesítendő létszámkvóta miatt nem engednek el senkit, mert attól tartanak, hogy ellenkező esetben őket küldik a frontra. Ha a kvóta teljesül, később újabb embereket próbálnak felkutatni, akár a vesztegetés reményében.

Várandós felesége ellenére elvitték Balogh Lajost

Hasonlóan megrázó Balogh Lajos esete is. A beregszászi, 1994-ben született férfiról az édesapja tett közzé bejegyzést, amelyben azt állította, hogy a fiát felmentés ellenére vitték el. A család szerint Balogh a város vízellátásáért felelős munkahelyén dolgozott, és a stratégiai jelentőségű létesítményben betöltött pozíciója miatt 2026 végéig mentesült a szolgálat alól. Egy másik rokon is megerősítette, hogy kollégájával együtt vitték el, aki szintén rendelkezett mentességgel.

A család jelenleg jogi segítséget próbál szerezni. A férfi rövid időre visszakapta a telefonját, és közölte, hogy életben van, valamint már kiképzőtáborban tartózkodik. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a felesége várandós, és áprilisra várják második gyermeküket, így a családot nemcsak érzelmileg, anyagilag is súlyosan érinti a történtek.

Az 1994-es születésű beregszászi fiatalemberről saját édesapja posztolt. „Egy újabb magyarajkú fiatal férfit raboltak el a toborzó sakálok! Balogh Lajos 1994 születésű, 48 órája nincs vele kapcsolat! A mobilját elkobozták! Mindezt úgy, hogy fel volt mentve a szolgálat alól, mert Beregszász város vízellátásáért volt felelős a munkahelyén!”. Egy másik posztjában pedig a „fasiszta” beregszászi TCK-nak címezte üzenetét, követelve, hogy adják vissza a fiának a telefonját, hogy kapcsolatba léphessen vele.

Úgy tudni, a magyar állampolgársággal is rendelkező Balogh Lajost egy kollégájával együtt hurcolták el, annak ellenére, hogy ez év végéig szóló szerződésük volt a stratégiai fontosságú létesítménynek számító állami vízműveknél, így 2026 végéig állami rendelet alapján felmentésük volt.

A mentességről szóló információkat egy másik rokon is megerősítette, aki hozzátette: a másik elrabolt fiatalember (akinek a munkahelye alapján szintén mentessége volt) ugyancsak magyar ember volt. „Minket nem nagyon szeretnek erre” – tette hozzá. Lajosék egyébként együtt voltak műszakban, amikor lecsaptak rájuk a hatóságok, jelenleg a család ügyvédet próbál intézni a fiúnak a helyi magyar szervezetek segítségével. Mint megtudtuk, szombat este a fiatalembernek annyi időre adták vissza a telefont, hogy elmondhassa, életben van, és már a kiképzőtáborban van.

Erről a szisztémáról a European Conservative dokumentumfilmjében is megszólaltak kárpátaljaiak, sőt a Volodimir Zelenszkij rendszeréről könyvet publikáló Konsztantyin Bondarenko is: említve, hogy 

nem ritka gyakorlat az sem, hogy az ember helyett aláírják az önkéntes jelentkezésről szóló papírokat, vagy azt hazudják, hogy a határon akart átszökni, mert akkor egyből vihetik büntetésből a frontra. Miközben a mentességre feljogosító papírért is csúszópénzt kell adni – 

Arról nem beszélve, hogy a TCK részéről sokszor még azt is feltételezik, hogy ha valaki magyar papírt mutat fel, annak biztosan van ukrán papírja, tehát állampolgársága is. Majdnem így járt egy Kárpátalján szolgáló magyar pap, aki hiába született Kazincbarcikán, és állt ez a magyar okmányaiban, a TCK így is majdnem elvitte.

„Két irányból így közrefogtak, kérte az ukrán passzportot, és mondtam, nekem nincsen ukrán passzportom. Azt mondja, nem hiszi el. (...) mutattam a magyar útlevélben, hogy a születési hely az Kazincbarcika. 

Végül a papi igazolvánnyal sikerült tisztázni a helyzetet, addig nem eresztették.

„Olyan esetek is vannak sokszor, hogy valaki elveszíti valami végtagját, és ez se kap teljes mentességet, hanem neki is kéthavonta, háromhavonta be kell jönni, mintha kinőhetne még egyszer a keze, vagy mintha a szeme újra látóvá... (…)De ezeknek az embereknek, hogy bejussanak, nem csak hogy sorba kell állni. Pénzt, valahol pénzt kell fizetni azért, hogy bejussanak.” – idézte fel a film egyik szereplője.

Noha elméletileg a TCK katonaorvosai átvizsgálják a behozottakat – így Veres Balázsnak is át kellett esnie vizsgálatokon – ezek már rég csak papírgyárakként és kenőpénzfelvevőként működnek. „Amikor az embereket arról kérdezték, hogy lehet-e igazságos ítéletre számítani a bíróságon, azt válaszolták, hogy igen, de ez sokba kerül” – fogalmazott a dokumentumfilmben Bondarenko.

„Vannak olyan barátaim mikor csak a boltig mennek el, ott van a nadrágjukban az ezer dollár, ha kellene” – mondja erre egy forrásunk. A korrupt rendszer működését maguk az ukránok sem tagadják, fél évvel ezelőtt például az ukrán Nemzeti Gárda főhadnagya, bizonyos Vladiszlav Sztockij beszélt egy rádióinterjúban arról, hogy mik is voltak akkor a tarifák. 

Az is látszik, hogy a TCK-sok és az őket segítő rendőrök egyre kegyetlenebbek. Régebben az ember saját portája biztonságot nyújtott, mert magánházakba nem mehettek be hadköteleseket keresni, mára ezt teljes mértékben felrúgták. „Itt Lónya mellett a perecsényi rendőrök jöttek embervadászatra, egy negyvenes férfit pedig azután is kergettek, hogy bejutott egy udvarra. Utánamentek, betörték a kerítést, a srácot összeverték, az összeszaladó szomszédok közül egy idős asszonyt paprikasprayvel lefújtak, egy másikat az árokba löktek. A férfit megverték, útközben pedig meggyőzték, hog yjobb lesz, ha kipengeti érte a családja a kétezer dollárt” – meséli forrásunk.

Kenőpénzből gazdagodnak a sorozótisztek

A jelenségről a a European Conservative dokumentumfilmjében is megszólaltak kárpátaljaiak, valamint Konsztantyin Bondarenko ukrán politológus is, aki Volodimir Zelenszkij rendszerével kapcsolatban korrupciós vádakat említett. A beszámolók szerint előfordulhat, hogy

egyes tisztek kenőpénzből gazdagodnak, és luxusautókat, illetve ingatlanokat vásárolnak, miközben másokat küldenek a frontra.

Az is felmerült, hogy bizonyos esetekben az érintettek tudta nélkül írnak alá dokumentumokat, vagy határátlépési kísérletet tulajdonítanak nekik. A mentességet igazoló papírok beszerzése is nehézségekbe ütközhet, és gyakran pénzhez kötik. A források szerint sokszor azt feltételezik, hogy aki magyar okmányokat mutat fel, annak ukrán állampolgársága is van. Egy kárpátaljai magyar pap például arról számolt be, hogy kazincbarcikai születése és okmányai ellenére is majdnem bevitték, és csak egyházi igazolványával tudta tisztázni a helyzetet.

Beszámolók szerint még súlyos sérülésekkel élő embereket is időről időre felülvizsgálatra köteleznek, és a vizsgálatokhoz való bejutás is nehézkes, olykor pénzhez kötött. A családok és érintettek szerint ezek a körülmények különösen kiszolgáltatottá teszik az egyszerű embereket, akik sokszor nem rendelkeznek megfelelő iratokkal vagy erőforrásokkal a jogaik érvényesítéséhez.

Öt gyermek maradt árván az ukrajnai háború korábbi magyar áldozata után. Az Ungvár melletti Szürtén élő, 40 éves Kolbász Miklóst novemberben sorozták be, rövid kiképzést követően pedig vitték is a frontra, ahol életét vesztette.

Miklós felesége és gyermekei mély gyászban vannak. Brigitta nem tudja elhinni, hogy férje nincs többé. A legkisebb közös kisfiuk, a 4 éves Krisztián tudja, hogy apja nem jön már haza – írja a Blikk. 

„Fent van a Jézuskával az égben” – mondogatja az apróság.

„Miklós félt tőle, hogy elviszik katonának, de nem bujkált, ahogy mások teszik, hanem vállalta, amit kimért rá a sors” – idézte fel Brigitta, aki sose gondolta, hogy 36 évesen megözvegyül.

A férjét november 17-én vitték a sorozó központba, január 17-én pedig a frontra, volt, hogy

arról beszélt neki a telefonban, hogy két napja nem kaptak enni.

Majd támadás érte az osztagot, ezt Miklós csodával határos módon kéztöréssel megúszta, és megígérte feleségének, hogy hazatér, de

dróntámadás érte a mentőosztagot, és ő is életét vesztette.

Ukrajnában a háromgyerekes apákat mentesítik a frontszolgálat alól. Miklósnak három saját gyermeke volt, kettő a korábbi házasságából: egy fia és egy lánya, utóbbi augusztusban töltötte be a 18-at. A férfi volt felesége, Katalin kifejtette, hogy az ukrán bürokrácia nyomban észlelte, hogy Miklós hivatalosan már csak kétgyermekes apának számít. Nyolc éve váltak el, de közös gyermekeik miatt megmaradt köztük a jó viszony.

„A két gyerekünk Mátészalkán tanul, és már nem is jártak haza a háború miatt. Itt nyomorult lett az élet. Napi 5-6 órát nincs áram, víz sincs, az internet akadozik. A fiam most hazajött az apja halála miatt, remélem, nem sokáig marad. Még 17 éves, de ha betölti a 18-at, elvihetik katonának, ha addig nem ér véget a háború. Nem engedem! Én is elmennék innen, ha tudnék, csak a szüleim miatt nem tudok végleg elköltözni, de muszáj lépnünk, nincs miért itt maradnunk,

itt csak meghalni lehet, élni már nem”

– sorolta az asszony.

A tragédia kapcsán Szijjártó Péter közölte, felveszik a kapcsolatot az áldozat családjával, és minden segítséget megadnak számukra.

„Minden normális embernek elege van már a háborúból. Ez igaz Magyarországra, igaz Európa minden országára és igaz Ukrajnára is. Az ukrán embereknek is elegük van a háborúból. Az ukrán férfiak, apák, nagyapák, fiúk, unokák nem akarnak meghalni a fronton” – hangsúlyozta a külügyminiszter kiemelve, hogy sokan próbálnak átmenekülni Magyarországra, de az ukrán határőrök minden eszközt bevetnek azért, hogy a menekülők ne érjenek át Magyarországra.

A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy

Ukrajnában „nyílt embervadászat, brutális kényszersorozás” zajlik.

„Ezt mindenki láthatja Európában és az egész világon is, ugyanis terjednek azok a videók, amelyek azt mutatják, hogy férfiakat a nyílt utcán, a családjuk, a gyerekeik szeme láttára rabolnak el, vernek meg, megalázó, emberhez méltatlan módon vágva be őket például kisbuszokba. És aztán viszik el őket, tekintet nélkül arra, hogy éppen milyen egészségi állapotban vannak, vagy mire alkalmasak, mire nem” – sorolta a miniszter, aki kiemelte, hogy a magyar kormány továbbra is azt szorgalmazza, hogy az Európai Unió helyezzen szankciós listára mindenkit, akit felelősség terhel a kényszersorozásokért.

Rengeteg a magyar áldozat

A Kárpátinfo.net beszámolója szerint 2026. február 6-án harci feladat közben újabb magyar származású katona halt meg az ukrajnai háborúban. Himics László, Nagybakos (Szvoboda) község 45 éves lakója volt.

A portál emlékeztet, hogy több magyar származású kárpátaljai katona is életét vesztette már a szomszédunkban dúló háborúban. Komóci György Gátról 2025. május 6-án halt meg, Ivan Spakovszkij Dunkófalváról a donyecki fronton esett el, Panin Tibor Fakóbükkről 2024. augusztus 7-én, Rebán Zsolt Gútból 2026. január 18-án, Viktor Szvitlinec 2026. január 15-én a zaporizzsjai Novodnyilivka közelében, illetve Volodimir Maljev ungvári katona is a küzdelmek során vesztette életét.