Tarlós István: Magyar Péter másfél évtizedig a Fideszből élt

„Magyar Péter legalább másfél évtizedig a Fideszből élt, és nem volt azzal semmi baja, sőt nagyon lelkes volt, majd egyik napról a másikra jött a pálfordulás. Azért ilyen hirtelen megvilágosodások nincsenek. Ha megnézem a politikai mezőnyt, nem látok egyetlen olyan teljesítményre képes politikust sem a kormánypártokban, sem a Fideszen kívül, aki értékazonosan be tudná helyettesíteni Orbán Viktort” – hangsúlyozta a hirado.hu-nak adott interjúban Tarlós István volt főpolgármester és miniszterelnöki főtanácsadó, akivel a visszavonulásainak okairól, belpolitikai kérdésekről és Budapestről beszélgettünk.

– Évtizedeket töltött az önkormányzati politikában, majd a miniszterelnök főtanácsadója lett, idén viszont visszavonult. Miért?

– Nem tudok semmi szenzációval szolgálni. Miniszterelnöki megbízott volt a hivatalos titulusom, és ehhez adták a miniszterelnöki főtanácsadó címet. A feleségemmel közösen, egyetértésben hoztuk meg ezt a döntést, amely az életkorunkkal és a családi körülményeinkkel magyarázható. 53 év aktív munkaviszony van mögöttem, májusban betöltöttem a 77. életévemet, és kezdeményeztem miniszterelnök úrnál a megbízatásom megszüntetését, ami június 30-i hatállyal meg is történt.

– Hiányzik még a napi nyüzsgés és a hivatal?

– Bizonyos értelemben hiányzik, hiszen évtizedeken keresztül nagyon sűrű életet éltem, és ez most teljesen új helyzet, de mindennek megvan a maga ideje. Akik ma húszévesek, azok is lesznek negyvenesek, hatvanasok és – ha szerencsések – hetven pluszosok is, amikor bizonyos konzekvenciákat – még ha nem is esik túl jól a női vagy férfi önérzetnek – le kell vonniuk. A győri egyetemen viszont még dolgozom, erre szükségem is van többféle okból, érzelmi kérdés is ez kicsit számomra.

– Hogy látja kívülről a Fővárosi Közgyűlés életét?

– Már nem ülök ott, de elég sok információ eljut hozzám, sok minden kiszivárog. Nem mondható, hogy a koordinált együttműködés látszatát kelti a közgyűlés. Furcsa dolgok történnek. Innen kívülről meg a hozzám eljutó információk alapján azt nem nagyon lehet látni, hogy ki vezeti a polgármesteri hivatalt, és úgy tűnik, hogy a közgyűlések azért eléggé szétestek. Ezt a dezorganizált működést kommunikációs túlkapásokkal igyekeznek ellensúlyozni. A tiszások nem alkotnak önállóan gondolkodó grémiumot, úgy fest, részben a vezetőjük pillanatnyi hangulatának megfelelő utasításait igyekeznek teljesíteni, részben pedig Vitézy Dávidra hagyatkoznak.

– Apropó Tisza Párt, mit gondol arról, hogy Magyar Péter csapata lett a legmeghatározóbb erő az ellenzéki oldalon?

– Azt hiszem, a Tisza fellépése olyan tömeglélektani jelenség, amelyet Gustave Le Bon francia szociológus, antropológus nagyon precízen jellemzett az 1895-ben kiadott A tömegek lélektana című művében. Amikor a tömeg elkezd egyoldalúan gondolkodni, egy ponton túl már nem győzhető meg logikus érvekkel, csakis érzelmi, indulati alapon. Az egyén a tömegben kvázi személytelenné válik, kiürül a tárgyilagos kritikához való érzéke.

Tarlós István Budapest korábbi főpolgármestere (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

A vezérszónok pedig nagyon egyszerű módszert alkalmaz: rendkívül erős állításokat tesz, túloz, végtelenségig ismétel, hiteles bizonyítékkal viszont nem áll elő. A Tisza elnöke pontosan ezt teszi. A rajongók túlnyomó többsége pedig nem teszi mérlegre Magyar Péter személyiségét, nem méri fel a feladatra való alkalmasságát, hanem hivatalból tévedhetetlennek tekinti. Az ellenzéki érzelmű közvélemény-kutatók pedig közzétesznek olyan állítólagos független mérési eredményt, miszerint többen tartják alkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek Magyar Pétert, mint Orbán Viktort, ennek azonban nincs racionális alapja. Érhetik jogos kritikák a Fidesz politikáját, de személy szerint mostanában azt tapasztalom, hogy növekedőben van azok száma, akikben bizonytalanság ébred azzal kapcsolatban, hogy a Tisza kormányra kerülése esetén, milyen hosszú távú intézkedéseket hozna a sarkalatos kérdésekben.

– Melyek ezek a sarkalatos kérdések?

– Az illegális bevándorlás, a nemzetállamiság, a szuverenitás kérdése, a gender-, LMBT-jelenséghez, a háborúhoz és a békéhez való viszonyulás, de ugyanilyen fontos a gazdaság, illetve a családpolitika is. A magam részéről vállalhatatlan kockázatnak tartanék egy esetleges 2026-os tiszás győzelmet, mert az ilyen hatalomváltás könnyen visszafordíthatatlan és drámai következményeket okozhatna Magyarország jövőjét illetően.

– Miért?

– Nincs a Tiszának ismert, hihetőnek mondható, következetes programja, Magyar Péter szakmai kvalitásai szintén nem ismertek, néhány megvalósíthatatlannak tűnő ígéreten kívül inkább csak vádaskodó hangoskodásokat hallani tőle. Semmit nem tudunk arról, merre, hogyan és főleg kikkel kormányozná az országot. A Tisza kormányzóképessége számomra legalábbis kétséges.

– Milyen veszélyeket lát egy esetleges Tisza-győzelemben?

– Visszafordíthatatlan folyamatok indulnának be pont a sarkalatos kérdéseket illetően, amelyeket egy későbbi kormányváltással is csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehetne korrigálni. A jelek szerint a Tisza Párt eltéphetetlennek látszó szálakkal kötődik a jelenlegi uniós vezetéshez, azokhoz, akiknek az európai értékekről szóló elképzelései, nemigen egyeztethetők össze Európa tényleges érdekeivel. Ez a kényszerűnek látszó kötődés a Tisza hatalomgyakorlási technikáit és hosszú távú kérdésekben hozott döntéseit is meghatározná.

– Ismeri személyesen Magyar Pétert?

– Nagyon futólag, egyszer-kétszer találkoztam vele, a volt feleségét, Varga Juditot ismerem valamennyire, akiről nekem egyébként nagyon jó véleményem volt. Magyar Pétert nem akarom különösképpen minősíteni, igaz, ismerünk bizonyos dolgokat az előéletéből, amelyekből le lehet vonni jellemre, karakterre vonatkozó konzekvenciákat. Ő legalább másfél évtizedig a Fideszből élt, és nem volt azzal semmi baja, sőt nagyon is lelkesen állt a dolgokhoz. Ehhez képest egyik napról a másikra történt a pálfordulás. Azért ilyen hirtelen megvilágosodások nem léteznek. Ez kicsit arra emlékeztet, amikor a rendszerváltozás környékén egyik napról a másikra kiderült, hogy Magyarországon négy évtizeden keresztül úgy volt kvázi kommunizmus, hogy közben nem volt egy kommunista se. Magyar Péter családi élete végképp magánügy, de úgy vélem, amilyen egy embernek a magánéletben mutatott karaktere, annál különösebben más karaktere nem tud lenni a közéletben sem.

Tarlós István Budapest korábbi főpolgármestere (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)

– És milyennek látja Orbán Viktor karakterét?

– Közöttünk nagyon megbízható politikai szövetség volt, csak azért beszélek múlt időben, mert már nem vagyok aktív. Nem vagyunk egyformák Orbán Viktorral, nem mindenről gondolkodunk azonos módon, de az elsődleges politikai kérdésekben nagyon hasonló az álláspontunk. A színfalak mögött voltak kisebb-nagyobb csatáink, de alapvetően az együttműködés jellemezte főpolgármesterségem idején Budapest és a kormány viszonyát, és ennek megvolt az eredménye a főváros tekintetében is. Ha megnézem a mai politikai mezőnyt, és számbaveszem azt, hogy mik az ország jövője szempontjából a legfontosabb szempontok, akkor azt kell mondjam, hogy Orbán Viktor jelenleg az ország élén behelyettesíthetetlen. Nem látok egyetlen egy olyan karakterű, tehetségű és teljesítményre képes politikust sem, aki értékazonosan be tudná helyettesíteni Orbán Viktort. Egyszerűen nincs olyan ember. Neki is vannak hibái, nem feltétlen értek vele mindenben egyet, de összességében mégis ez a véleményem.

– Mit szól ahhoz, hogy mostanában rengeteg interjút ad a kormányfő?

– A stratégiát most is, mint már annyiszor Orbán vette a hátára. Mindig akkor volt egy előremozdulás a Fidesz megítélésében, amikor Orbán elkezdte a kommunikációban is aktivizálni magát, mivel neki azért van karizmája. Ez mindenképpen kedvezően lendített a Fidesz és a kormány megítélésén azok szemében is, akik esetleg bizonytalanok voltak.

– Említette, hogy az ország jövőjének szempontjából az egyik sarkalatos kérdés az LMBT-propagandához való viszonyulás. Mi a véleménye arról, hogy idén a Fővárosi Önkormányzat rendezte meg a melegfelvonulást?

– Nem egészen értem, miért ment ebbe bele a főpolgármester úr, persze nyilvánvaló, hogy fel kellett mutatni egy tömeget, mintha egy bizonyos politikát támogatna. Holott ez inkább valami ellen szólt. Karácsony Gergely azzal a vezérmondattal agitált a Pride mellett, hogy a szerelmet nem lehet betiltani. Ismereteim szerint a világirodalom nagyjai nem a Pride által képviselt kapcsolatokra használták a szerelem fogalmát, de ha megpróbáljuk a Karácsony Gergely által használt kontextusba helyezve értelmezni, beláthatjuk, hogy a szerelmet senki nem tiltotta be. Mindenki azt éli meg szerelemként, amit ő annak gondol, ebben senki sem akadályozza. Inkább azt utasíthatja el a társadalom egyértelmű többsége, hogy a pride-osok által választott életformát nem magánügynek tekintik, hanem reklámozzák, kiviszik a legforgalmasabb közterületekre, és a kultúra egy magasabb szintjének értékeként forgalmazzák egyre szélesebb körben, már-már megbélyegezve azokat, akik nem kérnek ebből az értékrendből. Nem nagyon látni toleranciát az LMBT-genderpártiak részéről.

– A rákosrendezői terület kérdését ön szerint jól kezelte a városvezetés?

– A terület főváros általi megvásárlása számomra propagandisztikus lépésnek tűnt. Gyanítom, hogy a főváros arra számított, hogy a kormány nem akarja majd átengedni neki ezt a területet, és erre épített föl egy kommunikációs stratégiát, ami aztán nem jött össze, de ebből már nem tudtak visszalépni. Abból a szempontból mindenképpen elhibázott lépés volt, hogy megvettek egy olyan területet, aminek önmagában a rendezése is horribilis pénzbe kerül. Ráadásul kiérlelt koncepciójuk sincsen, nincs pályázó, és nincs döntés arról sem, hogy pontosan mit is akarnak vele kezdeni. Szinte felbecsülhetetlen az az idő, mire ez a projekt realizálódik, ezért ettől a főváros jelenleg különösebb politikai hasznot nem remélhet, ellenben sikerült egy ötvenmilliárdos kötelezettségvállalást kibrusztolni a maguk számára egy olyan helyzetben, amikor a főváros amúgy is komoly működési hiányokkal küszködik.

– Nemrég inkasszálták is a főváros számláját.

– Én sem szerettem ezt a szolidaritási hozzájárulást, amelynek annyi alapja van, hogy Budapesten termelik meg a magyar GDP egy nagyon jelentékeny hányadát. Na de ez csak formálisan igaz, mivel a cégek a telephelyük, a központjuk szerinti helyen fizetik be az adókat, de ezzel párhuzamosan a termelő, az értékteremtő tevékenységük jelentős része nem a fővárosban, hanem vidéken zajlik. Szolidaritási adó az én időmben is volt, egyébként lényegesen magasabb arányban, mint amennyit a főváros kommunikál. A pénzügyminisztérium pedig annak idején – amikor még nagyon sokan azt hitték, hogy maradok főpolgármester – velem is közölte, hogy a szolidaritási adó mértéke növekedni fog. Hát most én két dolgot szeretnék csak mondani. Meg kell nézni, hogy a helyi iparűzési adó mértéke hogyan növekedett 2019 óta, és hogy milyen mértékben emelkedett a szolidaritási hozzájárulás volumene. Ha az iparűzési adó jobban nő, mint a szolidaritási hozzájárulás, akkor a főváros érvelése nem helytálló, márpedig a számok ezt tükrözik. Másrészt itt van egy törvény, és a törvényt mindenkinek be kell tartani. Ebben az esetben a főváros azonban elmulasztotta a jogszabályt betartani, és ennek látja most kárát. Képtelenség, hogy egy jogszabályi alapon kötelező adót be sem tervez az önkormányzat a költségvetésébe, márpedig a fővárosban ez történt.

Tarlós István (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Karácsony Gergelyék viszont áldozati szerepből kommunikálnak, azt állítják, hogy a kormány kivérezteti a fővárost.

– Igen, ez az áldozati szerep a kezdettől fogva jellemző a jelenlegi városvezetésre, és az ellenzéki médiától rendkívül erős támogatást kapnak ebben. Sose mondtam azt, hogy a főváros pénzügyileg különösen kedvező helyzetben lenne. Ez sosem volt így, Demszky idejében sem, neki is voltak a saját politikai közösségével ütközései. Nekem is voltak belső csatáim a politikai közösségemmel. Az ütközetek azonban most nagyon kiéleződtek, mivel a főpolgármester, főleg a 2022-es választási kampány kommunikációjában minden határt túllépett, és rendkívüli mértékben rontotta a kormánnyal való együttműködés feltételeit. De sok mindenről nem beszélnek. Nem hasonlítják össze például a szolidaritási és az iparűzési adó növekményét, nem veszik figyelembe, hogy mi azért nagyon komoly pénzforrásokat hagytunk a kasszában, ellentétben azzal, ahogy nekem – kétszázötvenmilliárdos mínusszal – kellett anno átvennem a fővárost. Ezekről nem esik szó, mint ahogy arról sem, hogy a főváros mennyi és milyen önként vállalt feladatot finanszírozott azóta a működési források kontójára, és arról sem beszélnek, hogy milyen önálló teljesítményt mutatott fel 2019 óta a főváros.

– Volt egyáltalán önálló projektje Karácsony Gergelyéknek?

– A fejlesztéseik az általunk megkezdett, illetve előkészített olyan projektek voltak mint a 3-as metró infrastruktúrájának részbeni felújítása vagy például a Lánchíd és esetleg még a Blaha Lujza tér, de még a járműcseréket a BKV-nál is csak az általunk biztosított opciók alapján tudták lebonyolítani. Önálló teljesítménnyel elég nehezen lenne „megvádolni” a jelenlegi Fővárosi Önkormányzatot, de ezt a városvezetés és az ellenzéki média soha nem fogja beismerni. Mivel ősbudapestiként mindig foglalkoztatni fognak a város ügyei, azt szeretném, hogy az örökös politikai kommunikáció helyett az együttműködés és a valódi fővárosi problémák megoldása kerülnének előtérbe a Városház utcában.