Folyamatosan törnek előre az orosz csapatok

Az elmúlt nap folyamán megsemmisített vagy eltalált ukrán katonai célpontok és haditechnikai eszközök között sorolta fel a hétfői orosz hadijelentés a Patriot légvédelmi rakétarendszer egy vezérlőfülkéjét és indítóállását, egy HIMARS sorozatvetőt és AN/MPQ-65 multifunkcionális radarállomást.

A moszkvai katonai tárca szerint hat ukrajnai frontszakasz közül négyen előretörtek az orosz fegyveres erők az elmúlt nap folyamán, és a „különleges hadművelet” övezetében mintegy 1245 ukrán katona esett el, vagy sebesült meg súlyosan.

A minisztérium továbbá több drónirányirányító pont és -összeszerelő műhely, lőszer- és anyag-, illetve műszaki raktárt, valamint két harckocsit, 11 egyéb páncélozott harcjárművet, három HIMARS-rakétát, továbbá 260 repülőgép típusú drónt sorolt fel az eltalált vagy megsemmisített célpontok között.

A helyi hatóságok az orosz ellenőrzés alá került ukrajnai területek és orosz régiók településeiről jelentettek hétfőn ukrán tüzérségi és dróntámadást.

Rendkívüli ülést tartott a NATO-Ukrajna Tanács hétfőn, a téma az orosz légicsapásokra adandó válasz – jelentette be az ukrán külügyminiszter.

Andrij Szibiha az X-en előzetesen azt írta, „megbeszélésen azokról a közös lépésekről lesz szó, amelyekkel megfelelő választ adhatunk arra, hogy Oroszország a béke érdekében tett erőfeszítéseket elutasítva, tovább fokozza a terrort Ukrajna ellen”.

Noha a relatív többség továbbra is rá szavazna egy napjainkban tartott választáson, már nem Volodimir Zelenszkij bizalmi indexe a legmagasabb Ukrajnában: egy friss felmérés szerint két kihívója is akadhat az ukrán elnöknek. Az adatokból az is látszik, hogy miként változott az ukrán társadalom hozzáállása a háborúhoz az utóbbi években.

„3,5 év háború alatt sokat változott az ukrán társadalom hozzáállása. Az ukrán Rating Group tegnap publikálta a legújabb reprezentatív közvélemény kutatást az ukrán társadalom körében. Érdekes eredmények születtek, főleg, ha három évvel ezelőtti válaszokkal hasonlítjuk össze ”– írta Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség kutatója és az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója a közösségi oldalán.

A szakértő a közvélemény-kutatás eredményét ismertetve felhívta a figyelmet arra, hogy

• „2025. augusztusában a megkérdezettek 59%-a támogatja a harcok leállítását a fronton, és inkább tárgyalásos kompromisszumot preferálja.
• 20% addig folytatná a harcot, amíg vissza nem szerzik Donbaszt és a Krím-félszigetet,
• 13% pedig addig, amíg helyre nem áll a 2022. február 24. előtti határvonal.”

Emellett viszont, mint írta, a válaszadók 82 százaléka szerint a tárgyalás reális út lehet a háború lezárására – bár 75 százalék úgy véli, hogy Ukrajna csak akkor egyezhet bele egy tűzszünetbe, ha ehhez nemzetközi biztonsági garanciák is társulnak. A kérdésre, hogy „Mi a legfontosabb most?”, a többség (58%) a hadsereg jövőbeli finanszírozását és elegendő fegyverszállítást válaszolta, míg 31 százalék mondta az elvesztett területek visszaszerzését.

„Ezek azért lényeges változások, mert egy hasonló, 2022. novemberi felmérésben (a sikeres tavaszi ellentámadást követően) az ukránok 85%-a (!) még azt válaszolta, hogy addig kell harcolni, amíg vissza nem szerzik Donbaszt és Krímet. Ez most 20%”

– hívta fel a figyelmet Bendarzsevszkij Anton, hozzáfűzve, hogy Gallup közvéleménykutató korábbi felmérése is hasonló eredményeket mutatott: 2022 közepén még csak 22 százalék mondta, hogy azonnal tárgyalni kell a békéről, akár kompromisszumok árán is, miközben mostanra 59 százalék látja ugyanígy.

Zelenszkij kihívója?

Az elemző továbbá felhívta a figyelmet, hogy a Rating Group felmérésének  érdekessége még az is,

hogy az intézet már politikai tényezőként méri a volt ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij és a még nem létező pártjának támogatottságát – noha Zaluzsnij egyelőre nem közölte, hogy megmérettetné magát az elnökválasztáson.

A Rating Group felmérése szerint a bizalmi indexben Zaluzsnij már vezet: 74 százalék mondta azt, hogy bízik benne. Zelenszkij 68 százalékkal követte, de 59 százalékot kapott az ukrán katonai hírszerzés vezetője, Kirilo Budanov, aki a sikeres ukrán csapások miatt tett szert nagy népszerűségre (ráadásul, mint írtuk, a regnáló ukrán elnökre nehéz időszak vár, ami tovább csökkenthet a népszerűségén).

Ami a szavazatokat illeti, ott még Zelenszkijnél van a fölény: a válaszadók 35 százaléka azt mondta, hogy rá szavazni, szemben Zaluzsnij 25 százalékával. Ez azt jelenti, hogy az elnökválasztás második körébe Zelenszkij és Zaluzsnij kerülne be, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy előbbi győzne végül (különösen azt figyelembe véve  hogy a maradék 40 százalék szavazatára Zaluzsnij talán jobb eséllyel pályázhatna, mint a regnáló elnök).

Ráadásul a parlament összetételét illetően már most azt mondják az ukránok, hogy inkább Zaluzsnij pártjára szavaznának.

„Egy parlamenti választáson a feltételezett (és még nem létező)»Zaluzsnij Párt« vinné el az első helyet (24%), második helyen a »Zelenszkij-blokk« futna be (20%). És csak azután erősen leszakadva jönne a korábbi államfő, Petro Porosenko által vezetett Európai Szolidaritás (7%), valamint két feltételezett új párt: a »Budanov Párt« (6%) és az »Azov Párt« (6%)” – ismertette Bendarzsevszkij Anton.

„Mindezektől a folyamatoktól aligha független, hogy Valerij Zaluzsnij (aki 2024. eleje óta egyfajta száműzetését tölti nagykövetként Nagy-Britanniában) július végén fotózást vállalt az ukrán Vogue-nak, amely őt civil ruhában, egy testhez álló sötétkék öltönyben hozta a magazin címlapján. Zelenszkijék aligha örültek ennek” – összegezte az elemző.

Tovább folytatódó háború egyre nagyobb eséllyel a vereségre, vagy valódi garancia nélküli béke jelentős területi veszteségek árán – jelenleg ebből a két lehetőségből választhat Volodomir Zelenszkij ukrán elnök. A brit Spiked című lap cikke szerint Zelenszkij nem adhat jó választ a kihívásokra, mert ilyen nem is létezik, Ukrajna kénytelen lesz súlyos áldozatokkal befejezni a harcokat.

Az alaszkai amerikai–orosz csúcstalálkozó és az azt követő washingtoni egyeztetések nyomán a béketárgyalások lehetősége hirtelen közelebb került, mint 2022 óta valaha. Volodomir Zelenszkij ukrán elnöknek azonban már nemcsak katonai és politikai, hanem komoly erkölcsi dilemmákkal is szembe kell néznie. A legfontosabb kérdés, hogy érdemes-e területeket feladni a béke reményében.

Hivatalosan Ukrajna ragaszkodik az 1991-es határokhoz, és alkotmánya is tiltja a területi engedményeket.

A valóság azonban azt mutatja, hogy Oroszország lassan ugyan, de folyamatosan nyomul előre a Donbaszban, miközben az ukrán hadsereg emberhiánnyal küzd, a nyugati támogatás akadozik, és Európának is egyre nehezebb fegyverekkel ellátni Kijevet.

A „területet a békéért” elv eddig elképzelhetetlennek tűnt, de mára sokak szerint reális lehetőség.

A területi viták középpontjában a Krím és a Donbasz áll. Előbbit Moszkva sosem fogja feladni, utóbbit pedig nemcsak stratégiai szempontból tartja létfontosságúnak, hanem szimbolikus jelentősége miatt is. Trump „területcseréről” szóló ötlete ezért tűnik egyeseknek járható útnak: Oroszország bizonyos területeket átadhat, másokat viszont megtarthatna. Nagy kérdés, hogy az ukrán lakosság mindezt megsemmisítő vereségként vagy az egyre romló helyzetben józan kompromisszumként éli meg.

A döntést tovább bonyolítja a biztonsági garanciák kérdése. Zelenszkij kezdettől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor ül tárgyalóasztalhoz, ha országának biztonságát külső erők – lehetőleg az Egyesült Államok – szavatolják. Az alaszkai találkozó eredménye, amely szerint Oroszország hajlandónak mutatkozik valamilyen biztonsági garanciák elfogadására, látszólag új helyzetet teremtett, ám az ördög a részletekben rejlik: Oroszország azóta nyilvánvalóvá tette, hogy nyugati csapatok jelenlétét nem tűrné el Ukrajnában.

Az ukrán szempontból súlyos áldozatokkal járó alkuért cserébe apró vigaszt nyújtana, ha a határok átrajzolása „de facto” és nem pedig „de jure” lenne – vagyis a nyugati országok nem ismernék el jogilag az orosz területi hódításokat, csak a tényleges állapotot vennék tudomásul. Ezzel nyitva maradna a jövőbeni visszarendeződés minimális esélye.

A megegyezés sikere végül azon fog múlni, hogy mit mondanak majd azok a családok, amelyek fiaikat és férjeiket vesztették el a fronton.

Hogyan lehetne megőrizni a nemzeti méltóságot egy olyan megállapodásban, amely területi veszteségekkel jár? Elsöpri-e Zelenszkijt a népharag, ha egy nagyon népszerűtlen megállapodást akarna megkötni?

A közvélemény-kutatások szerint egyre többen szeretnék, ha véget érne a háború, de a „terület a békéért” gondolata továbbra is megosztó. Az elnök érvelhetne azzal, hogy Ukrajna így is megőrizte függetlenségét, megtartotta kulcsfontosságú városait, és továbbra is esélye lehet az európai integrációra. Ha a további harc mellett dönt, akkor a győzelem esélye egyre csekélyebb is.

Volodimir Zelenszkij tehát a háború első hetei után ismét a történelem szorításában találja magát. Akár a kompromisszum, akár a folytatás mellett dönt, minden választása súlyos árat követel – saját jövőjétől kezdve az ország területi épségén át a nemzeti önazonosságig. A béke és a háború határán állva nincs jó opciója, csak rossz és még rosszabb. Az ukrán elnök olyan kérdés előtt áll, amire lehetetlen nyerő választ adnia.