Az orosz titkosszolgálat így látja a brüsszeli biztonságpolitikát

Már Brüsszel szerint is súlyos gondokat okoz Kaja Kallas volt észt kormányfő az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének posztjána – közölte az orosz Külső Hírszerző Szolgálatának (SZVR) sajtóirodája szerdán a honlapján hírszerzései értesülésekre hivatkozva.

A Moszkvában kiadott közlés azt állította, hogy az Európai Bizottság (EB) „folyosóin ingerültséggel tapasztalják Kallas abszolút alkalmatlanságát az EU külpolitikai képviselői minőségében”. Az SZVR úgy tudja, nyilvánvalóvá vált, hogy a politikus „nem képes figyelembe venni az egyes országok álláspontjának finom árnyalatait, és csak leegyszerűsített sémákat tud alkotni, amelyek gyakran teljesen értelmetlenek”. Az orosz kémszolgálat anyaga értelmében a volt miniszterelnököt Brüsszelben és a vezető uniós államok fővárosában szinte nyíltan túlzott aktivitással, spontán és egyeztetés nélküli kezdeményezésekre való hajlamossággal vádolják. „Az uniós vezetőket egyenesen sokkolta Kallas közelmúltbeli nyilvános kritikája az amerikai elnökkel szemben, valamint az a kijelentése, hogy »a szabad világnak új vezetőre van szüksége«.” - idézi a hirado.hu.

„Nyugaton jól tudják, hogy Washingtonban az ilyen merész következtetésekre sokáig fognak emlékezni.”

„És az amerikai külügyminisztérium most már egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tapintatlan diplomatát. Ez jelentősen megnehezíti Brüsszel számára a fő szövetségesével való párbeszéd felépítését” – áll a szövegben.

Az SZVR sajtóirodájának közleménye értelmében az Európai Bizottságnál arra a következtetésre jutottak, hogy Kallas, miután öt és fél hónapot töltött főképviselői tisztségében, nem tudott munkakapcsolatokat kiépíteni a legtöbb uniós állam vezetőjével, ennek következtében pedig gyakorlatilag nem képes ellátni fő hivatali teendőjét, vagyis az EU-tagállamok külügyminisztériumai közötti koordinációt.

Az orosz hírszerzés tudni véli: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elégedetlensége abban nyilvánult meg, hogy a főképviselőt eltávolították az EU védelmi politikájának stratégiai tervezéséhez szükséges dokumentumok előkészítéséből.

„Kallas szerepe az ukrajnai rendezésről szóló tárgyalásokon is gyakorlatilag nullára csökkent”

– hangzik az SZVR sajtóirodája által kiadott közlés.

Az orosz–ukrán háború negyedik évébe érkezve is úgy tűnik, hogy a béke még mindig várat magára. A frontvonalak többnyire befagytak, a veszteségek mindkét oldalon súlyosak, és a diplomáciai erőfeszítések eddig sorra kudarcot vallottak. Még az Egyesült Államok sem tudja megállítani a vérontást – a The American Conservative lap külpolitikai szerzője, Doug Bandow pedig felvetette, hogy ideje volna újragondolni Amerika szerepét a konfliktusban.

A népszerű amerikai konzervatív lap cikkének kiindulópontja az a felismerés, amelyre Donald Trump elnöksége alatt Washington is lassan kezd ráébredni:

Moszkva céljai ugyan vitathatók és elítélhetők, de nem feltétlenül irracionálisak vagy túlzók, ha azokat a háborús logika és nem erkölcsi mérce szerint értelmezzük.

A kérdés nem az, hogy Oroszország túl sokat kér-e, hanem az, hogy kinek a szempontjából vizsgáljuk ezt az igényt. Putyin követelései – köztük Ukrajna NATO-tagságáról való lemondás és bizonyos területek megtartása – politikailag ma még elfogadhatatlannak tűnnek nyugaton, de a Kreml szemszögéből ezek az alapvető biztonsági célok – érvelt.

Mint írta, orosz szemszögből nézve Putyin próbálkozott a diplomáciával, majd amikor az kudarcot vallott, háborúhoz folyamodott. Most pedig csak akkor hajlandó engedményekre, ha legalább részben elérheti eredeti stratégiai céljait – méghozzá alacsonyabb áron, mint amit egy teljes katonai győzelem követelne.

A béke most azért tűnik olyan messzinek, mert a háború során mindkét fél radikalizálódott. Kijev a háború kezdetén még hajlandó lett volna tárgyalni semlegességéről, ám katonai sikerei után már területei teljes visszaszerzését akarta  – beleértve a Krím félszigetet is. Oroszország pedig, miután nem tudta megdönteni Zelenszkijt, fokozatosan bővítette háborús céljait: már nemcsak NATO-mentes Ukrajnát, hanem a Krímen kívüli további négy ukrán megyét is végérvényesen be akarja olvasztani.

Nem ismeretlen a jelenség a történelemben, hogy a hosszú háborúk egyre távolítják a tárgyalási pozíciókat. Minél több az elszenvedett áldozat, a felek annál inkább olyan eredményt akarnak elérni, ami illeszkedik az addigi veszteségekhez.

A Trump-adminisztráció eddig sikertelen módon próbált lavírozni. Miközben verbálisan mindkét felet bírálja – egyszer Putyint, máskor Zelenszkijt – valójában egyre kevésbé kíván részt venni a konfliktusban.

Amerika elsődleges érdeke nem Ukrajna győzelme, hanem az, hogy kimaradjon egy olyan háborúból, amely egy atomhatalommal szemben zajlik, és amely nem szolgál közvetlen amerikai biztonsági érdeket. – állapítja meg a The American Conservative.

„Ukrajna státusza soha nem volt nemzetbiztonsági jelentőségű az Egyesült Államok számára” – írja Bandow, a cikk szerzője. A NATO 2008-as bővítési ígérete – mely szerint Ukrajna egyszer csatlakozhat – sosem volt több üres gesztusnál. A nyugati országok közül senki sem volt hajlandó háborúba keveredni Moszkvával Kijev kedvéért. Ez ma is igaz, különösen, hogy Oroszország szorosabbra fűzi kapcsolatait Kínával és Észak-Koreával, miközben az USA egyre súlyosabb költségvetési hiánnyal és növekvő katonai leterheltséggel küzd.

A szerző úgy látja: Amerika leginkább azzal szolgálná saját érdekeit, ha fokozatosan kivonulna a konfliktusból, és a regionális szereplőkre – Ukrajnára és Európára – hagyná a háború vagy a béke kérdését. Ha az európai államok továbbra is támogatják Kijevet, megtehetik, de viseljék annak teljes gazdasági, politikai és katonai következményeit is.

Bandow végül egy sötét, de realista zárókövetkeztetést von le: Oroszország nem kér túl sokat – legalábbis saját szempontjai szerint nem. A béke ára magas lesz, de lehet, hogy ez az egyetlen út, amelyen keresztül Európa és a világ elkerülheti egy újabb, sokkal veszélyesebb világháború árnyékát. Amerika pedig akkor jár el helyesen, ha végre felismeri: nem az ő dolga eldönteni, hogy mi a „túl sok” – a saját érdekeit kell követnie, ki kell mondania végre, hogy számára ebből elég volt – összegezte véleményét a The American Conservative újságírója.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Orosz–Örmény Egyetemen tartott előadásában ismét erős kritikát fogalmazott meg az európai vezetőkkel szemben, különösen Emmanuel Macron francia elnökkel és Keir Starmer brit miniszterelnökkel szemben.

Az „előbb tűzszünet, aztán majd meglátjuk” megközelítés többé nem működik az ukrajnai konfliktus rendezésében, hiába ösztökéli hisztérikusan Franciaország elnöke, Emmanuel Macron és az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer az Egyesült Államokat az Oroszország elleni szankciók fokozására – erről beszélt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Orosz–Örmény Egyetemen tartott előadásán.

A TASZSZ beszámolója szerint Lavrov emlékeztetett a 2022-es isztambuli orosz–ukrán tárgyalásokra, amikor is a felek „parafálták az ukrán delegáció által javasolt rendezési elveket”.

„Mi elfogadtuk ezeket. Mind mi, mind az ukránok parafáltuk őket. Aztán a Nyugat megtiltotta a megállapodás aláírását ezen elvek alapján. Ezért amikor most azt mondják nekünk: »Legyen tűzszünet, aztán majd meglátjuk«, mi azt válaszoljuk: nem, srácok. Ezt már átéltük, nem akarjuk újra

– jelentette ki az orosz külügyminiszter.

„A Macronok, Starmerok, Von der Leyenek és más európai szereplők, akik most hisztérikusan követelik az Egyesült Államoktól, hogy kapcsolódjon be az Oroszország elleni lépésekbe és szigorítsa a szankciókat – ez csak leleplezi őket” – hangsúlyozta Szergej Lavrov.