Vance szerint nem lesz inflációs hatása az új védővámoknak

Az új amerikai vámrendszer belföldi árnövelő hatása elleni harcot ígért J.D. Vance alelnök csütörtökön az elnöki döntés mellett érvelve.

J. D. Vance a Fox News hírtelevíziónak adott interjúban közölte, hogy az amerikai termelők számára egyszerűsítik a szabályozásokat, ami csökkenti a gyártási költségeket, valamint azzal érvelt, hogy az első Trump-adminisztráció idején bevezetett védővámoknak sem volt inflációs hatásuk.

Az alelnök úgy fogalmazott, hogy a „globális gazdaság” kialakult rendszerében

az Egyesült Államok államadósságának jó része abból halmozódott fel, hogy azokat az árukat vásárolta meg, amelyeket más országokban gyártottak.

„Ez nem a gazdasági virágzás receptje. Ez nem recept az alacsony árakra és nem receptje a jó munkahelyeknek az Amerikai Egyesült Államokban” – fogalmazott J.D. Vance, és kifejtette, hogy

„rengetegen gazdagodtak meg az amerikai munkahelyek külföldre telepítéséből, csak az amerikai munkások nem lettek gazdagabbak”.

Az alelnök ugyanakkor türelmet kért, és megjegyezte, hogy időbe telik, amíg a vámok, a kormányzati megtakarítások és az ipartámogatás segít az amerikai átlagembereken.

Howard Lutnick kereskedelmi miniszter a CBS reggeli műsorának adott interjúban elismerte, hogy

a vámok miatt a külföldi gyártású termékek drágulhatnak,

de ennek mértékét alacsonynak mondta, és azt hangoztatta, hogy az amerikai termékek ára nem növekszik majd.

„Első alkalommal az életünkben gondolunk azokra az amerikaiakra, akik előállítják az árukat, és az ezeket gyártó üzemekben dolgoznak” – fogalmazott, és hozzátette, „itt az idő, hogy rájuk fordítsunk gondot, és ne a világra”.

A kereskedelmi ügyekért felelős miniszter azt mondta, hogy

a vámok által ösztönzött beruházások már megkezdődtek, az építkezések elindultak, ami amerikai emberek számára jelent munkahelyet.

Karoline Leavitt a Fehér Ház sajtótitkára a CNN hírtelevízió adásában a Donald Trump elnök által bejelentett új vámrendszer mellett érvelve arra mutatott rá, hogy

a termelés külföldre helyezése miatt 1997 óta 5 millió amerikai munkahely szűnt meg, és mintegy 90 ezer gyártóüzemet zártak be.

A vámok inflációnövelő hatásának ellensúlyozásaként a szóvivő az amerikai vállalkozásokat sújtó szabályozás egyszerűsítését, valamint az energiatermelés fokozását említette, ami a belföldi gyártás költségeit mérsékli.

A kongresszus felsőházában a vámok bejelentését követő napon, csütörtökön

bemutattak egy törvényjavaslatot, amely a szenátus jóváhagyásához kötné – csaknem kétharmados támogatással -, hogy a mindenkori elnök új vámokat vezessen be.

Chuck Grassley, Iowa állam republikánus szenátora az egyik kezdeményező azt hangoztatta, hogy a tervezeten már régóta dolgozik, az független a Trump-adminisztráció által most bejelentett új vámrendszertől.

A szenátus még szerdán, nem sokkal a vámok bejelentése után elfogadott egy jogszabályjavaslatot, amely a Kanadával fennálló kereskedelmet hivatott a vámoktól védeni. A tervezet mellett szavazott négy republikánus szenátor, és ezzel megkapta a többséget.

A törvény elfogadása a képviselőházban kétséges, és szinte kizárt, hogy Donald Trump elnök aláírásával szentesítené.

A régi rendet le kell rombolni, hogy egy új rendet építhessünk!  -írta Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon.

— Azt javaslom, hogy Donald Trump tőzsdezárás után bejelentett vámjait ne önmagukban nézzük, hanem a Make America Great Again! program részeként, amivel a nemzetközi pénzügyi rendszer jelenlegi Bretton Woods II. modelljét szétzúzza, hogy felgyorsítsa a nyersanyagokkal és kripto valutával alátámasztott Bretton Woods III. rendszerre való áttérést.

Donald Trump nem árult zsákba macskát, amikor az elnökválasztási kampányban a vámokat (tariff) nevezte a “szótár legszebb szavának”, amit szavazói úgy akartak hallani és érteni, ahogyan Trump azt sugallta, nevezetesen, hogy a vámokkal megdrágítják a külföldi késztermékek USA-ba hozatalát, amivel arra ösztökélik a cégeket, hogy a 330 millió amerikai fogyasztó ellátására telepítsék gyártósoraikat rögtön az USA-ba, munkahelyet biztosítva az amerikaiaknak és ezáltal (újra) perspektívát adva az olyan hanyatló városoknak, mint Detroit és az olyan régióknak, mint a választások kimenetelét meghatározó rozsdaövezet (Rost Belt).

Trump a vámokkal azt is el akarja érni, hogy az USA kereskedelmi partnerei csökkentsék az USA-ból importált termékek vámját, ami által nőne a kereslet az amerikai termékek iránt, így többet kéne azokból gyártani és ez is több munkahelyet teremt otthon, amit a szavazók a 2026 novemberi időközi választáson már meghálálhatnak. Mielőtt Trump vám világháborújának logikáját vizsgálnánk, nézzük meg a demokraták gazdaságpolitikáját: Joe Biden demokratái a keleti parti pénzügyi oligarchia lekötelezettjei, ezért ők nem foglalkoznak a hagyományos ipari termeléssel, legalábbis annak hadiiparon túli részével. A kékgalléros munkásosztály már egyébként is régóta a republikánusokra szavaz. A demokraták Inflációcsökkentési törvénye (IRA) a XXI. század kulcsiparágaira fókuszált, a félvezetőgyártásra, az elektromos autókra és a mesterséges intelligenciára. A többit elengedték, amivel persze több más célt is követtek: i) A spontán globalizáció által megmaradt a nemzetközi munkamegosztás piaci logikája, a munkaerő- és energia intenzív termelés harmadik világba helyezésével a környezeti ártalmakat is kiszervezték. ii) A spontán globalizációból fokozatosan akartak áttérni az irányított globalizáció szakaszába, ami csökkenti az átállási költségeket és az amerikai elitek kezében tartja az irányítást. iii) Az USA-ba irányuló export gazdasági függőségben tartja a baráti és rivális államokat, így nem, vagy csak lassan alakulnak ki alternatív nagy gazdasági térségek és felvevőpiacok.

Mivel a spontán globalizáció, főként Kína 2001 decemberi WTO-belépése óta, a nyugati világ rovására történik és egyre gyorsabb, ezért ennek folytatása valóban elhozta volna azt a helyzetet, amikor -5-10 éven belül Kína GDP-je megelőzi az USA-ét. Trump és a Szilícium-völgy milliárdosai nem akarják ezt megvárni, ezért már az első Trump-elnökség idején láthattunk olyan unorthodox megoldásokat, mint a Clean Network Program (a kínai beszállítók kizárása az 5G-hálózatok kiépítéséből), vagy a Huawei időszakos kizárása az amerikai online alkalmazások piacáról, amire a kínai tech óriás saját operációs rendszerének kifejlesztésével válaszolt.

Hogyan kell Donald Trump “Liberation Day” (2025. április 2.) napon bejelentett vámpolitikáját érteni? Trumpék kereskedelmi partnereiknél összeszámoltak minden, amerikai árukat sújtó közvetlen közterhet és közvetett piacra jutási költséget, vagyis a vámot, illetékeket és az ÁFA-t, valamint az egyes valuták leértékeléséből származó előnyt. Mivel Trump az így megállapított “vámok” felénél húzta meg az “ellenvámok” mértékét (ez az EU esetében 20%), ezzel nyitva hagyta az ajtót a tárgyalásokra. Izrael már meg is szüntetett minden vámot az amerikai termékekre. Trump tehát eláll a most bejelentett vámok további emelésétől, ha a partnerországok csökkentik az amerikai árukat sújtó vámjaikat, maradnak a dollárelszámolásnál és hajlandóak több amerikai terméket (fegyvert) vásárolni.

A most bejelentett vámok várt hatásaként több cég telepíti át termelését az USA-ba, ami új munkahelyeket teremt, így a 2026 novemberi időközi, vagy a 2028 novemberi elnökválasztáson a rozsdaövezet munkásai a MAGA republikánusok javára billenthetik ezeket a fontos államokat. Az ipari termelés visszatérésével javul az USA önellátása és ezzel erősödik szuverenitása és technológiai-ipari bázisa. Mivel az USA-nak idén legalább 10,000 milliárd dollár államadósságot kell  refinanszírozni, a vámemelés és az abból várható gazdasági hatás javítja az USA költségvetésének, mint adósnak kilátásait.

Amennyiben nem sikerül megállapodni és kitör egy kereskedelmi és vám világháború, úgy annak ismét csak két alapvető megoldása lehet: a) Sikerül megegyezni vagy b) marad a konfliktus. Egy vám világháború felgyorsítaná a spontán globalizációból az irányított globalizációba való átmenetet, ugyanis nem az történne, hogy az USA a Trump-adminisztráció idejére “kicsekkol” a világkereskedelemből, majd egy demokrata elnök 2029 januárjában “visszacsekkol”. Trump mostani döntései a szabályokon nyugvó liberális (más szóval ENSZ-alapú) világrend felrúgását, valamint az abba vetett bizalom gyengülését jelentik, ami sok kárt okoz és mély sebeket ejt a szereplőkön. Egy ilyen konfliktusban mindig az a kérdés, hogy ezek a sebek milyen mélyek lesznek és a most széteső rendszerek és gazdasági kapcsolatok milyen költséggel és időkereten belül lesznek helyreállíthatóak. Trumpék azt remélik, hogy 2029-től J.D. Vance mostani alelnök elnökként folytathatja Trump politikáját.

A bevezetőben azt feltételeztük, hogy a 47. elnök vámpolitikája az 1971-ben kialakult Bretton Woods II. rendszer felbomlásához vezet, amelyben megszűnt a dollár aranyfedezete, ám minden irányadó valutát a dollárhoz kötöttek, amely mögött végső fedezetként ott van az USA gazdasági (és katonai) ereje. A. Bretton Woods III. rendszer a Fiat-valuták mögé ismét több “kézzel fogható” jószágot tenne, így természeti kincseket és kripto valutát. A jelenlegi liberális szabályokra épülő világrendben ez az átmenet csak konszenzussal és a jelenlegi hegemón USA engedményeivel történhetne meg. Ha Trump “ellenvámjaira” újabb vámok születnek és felgyorsul a világkereskedelem szétesése, az USA tőkepiaca és gazdasági potenciálja még mindig elég tárgyalási erőt biztosít Washington számára ahhoz, hogy jó alkukat kössön és időben kitolja a hegemón pozíció elvesztését. Legalábbis a tervek szerint.

Trump kereskedelmi és vámpolitikája ugyanis nem várt hatásként felgyorsítja az EU és más gazdasági nagytérségek közeledését, így a több éve jegelt EU – Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás is felértékelődik, de Kína, Dél-Korea és Japán is gazdasági egyeztetésbe kezdett, az EU és Kína újratárgyalná az elektromos autók vámjait. A világkereskedelem szétesése persze csak ideiglenes, a piaci logika előbb-utóbb ismét nagyobb egységekké rendezi a szereplőket. Azt ma még nem tudhatjuk, hogy akkor mi lesz a mai főszereplők erősorrendje?