Ukrán parancsnok bírálja az ukrán főparancsnokot

Olekszandr Szirszkij főparancsnokot és az ukrán hadvezetést bírálta egy interjúban Bohdan Krotevics, az ukrán hadseregben harcoló szélsőséges félkatonai alakulat, az Azov dandár egykori parancsnoka. Szerinte a vezérkar második világháborús reflexek és elavult irányelvek alapján irányítják a hadsereget.

A katonák életét kockáztatja Olekszandr Szirszkij ukrán főparancsnok, aki a „háborús bűncselekmények határán mozgó” döntéseket hoz – erről beszélt Bohdan Krotevics, az ukrán hadsereg kötelékében harcoló hírhedt alakulat, az Azov dandár (korábbi nevén Azov ezred) egykori parancsnoka a The Guardiannek.

Krotevics 2014 óta harcolt az oroszok ellen, az ezred tagjaként vett részt Mariupol 2022-es védelmében is. Az Azovsztal ostromát követően rövid időre orosz fogságba esett, majd egy fogolycserét követően visszatért a frontra.

Krotevics nemrég mondott le az Azov dandár vezetéséről azért, hogy szabadabban beszélhessen az ukrán hadseregben uralkodó állapotokról.

Mint egykori hadifoglyot megilleti a jog, hogy önként távozhat az ukrán hadseregből, amellyel élt is, mivel úgy látta, hogy „a katonáktól olyan parancsok teljesítését követelik meg, amelyeket maguk sem hajtanának végre.”

Elmondása szerint Olekszandr Szirszkijből hiányzik a stratégiai képzelőerő, akinek távoznia kell a posztjáról. Krotevics szerint Szirszkij nem volt képes áttörni az orosz vonalakat, túl sok időt fordított a kurszki offenzívára, miközben súlyos veszteségeket szenvednek el Pokrovszk alatt.  „Szirszkij nem egy magas tudományt és a háború művészetét próbálja alkalmazni” – mondta Krotevics, azzal vádolva a főparancsnokot, hogy

„csak két funkciója van: ha az ellenség támad, akkor csak több embert dobjon oda. Ha pedig az ellenség túlerőben van, vonja vissza az embereket, és mondja, hogy aggódik az emberek élete miatt.”

Szirszkij mellett a teljes ukrán hadvezetést is éles kritikákkal illette az egykori Azov-parancsnok, aki arról beszélt, hogy

a vezérkarban még mindig a második világháborús beidegződések uralkodnak, a kijevi hadvezetés például nem volt felkészülve az FPV-drónok és siklóbombák jelentette kihívásokra.

Szerinte ez súlyos hiba, mivel így az oroszok elmélyítették a frontvonalat. A világháborús reflexek mellett szerinte napjainkra elavult, 2016-os irányelvek szerint irányítják az ukrán hadsereget.  Kifogásolta továbbá, hogy szerinte a hadvezetés rendszeresen mikromenedzselte a hadsereg legkisebb alakulatainak a működését is, miközben az egységek kényszerpihenőit az arcvonal közvetlen közelében rendelték el.

Krotevics szerint előfordult olyan, hogy 50 méterrel arrébb rendeltek el pihenőt az elfoglalt harci állásaiktól.

Az egykori katona most egy privát hírszerzőcéget akar létrehozni, amely Oroszországról, Belaruszról, Észak-Koreáról és más, Ukrajnával barátságtalan országokról tervez információt gyűjteni, és szoros összeköttetésben tervez dolgozni a Nyugattal.

A Krotevics által elmondottakra sem Olekszandr Szirszkij, sem az ukrán vezérkar nem reagáltak egyelőre.

Tízezer amerikai katona kivonását tervezi Kelet-Európából Donald Trump

A terv leginkább a Lengyelországban és Romániában állomásozó amerikai kontingenst érintheti, azokat, akiket Joe Biden döntése alapján az orosz invázió után telepítettek a NATO keleti szárnyára.

A NBC Newsnak nyilatkozó amerikai és európai tisztviselők betekintést nyertek a katonák kivonását szorgalmazó jelentésbe. Az érintett egységek annak a csapatnak a részei, amelyet még a Biden-kormány küldött Európába 2022-ben, hogy megerősítsék az Ukrajnával szomszédos országok védelmét az orosz invázió után.

A Trump-adminisztráció viszont szeretné, ha az európai szövetségesek nagyobb felelősséget vállalnának saját védelmükért, így az Egyesült Államok katonai kapacitásait Kínára és más prioritásokra tudják összpontosítani.

„Az Egyesült Államok stratégiai realitásai nem teszik lehetővé, hogy elsődlegesen Európa biztonságára koncentráljunk” – hangsúlyozta Pete Hegseth védelmi miniszter februárban Brüsszelben.

Körülbelül 80 ezer amerikai katona állomásozik Európában.

Az orosz invázió után a kongresszus mindkét pártjának képviselői támogatták az erős amerikai katonai jelenlétet a NATO keleti szárnyán. Így jelezték Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a határ menti országok védelme mellett. Donald Trump amerikai elnök azonban a háború gyors lezárását tűzte ki célul, és tűzszünetet szorgalmaz, és 10 ezer katona kivonását tervezi Kelet-Európából.

A The New York Times egy kisregény hosszúságú oknyomozó cikkében rántotta le a leplet az Egyesült Államoknak az orosz–ukrán háborúban folytatott valós szerepéről.

Az orosz–ukrán háborúban döntően az Egyesült Államok végezte el a felderítést, választotta ki a célpontokat, tervezte meg a hadműveleteket, és amerikai fegyverek mértek csapást a célpontokra. Ukrajnára többnyire csak a ravasz meghúzásának feladata jutott: katonáival végre kellett hajtania a sikerhez szükségesnek ítélt műveleteket.

A cikk szerint a kijevi vezetésnek külön engedélyt kellett kérnie, ha az amerikai érdekekkel nem teljesen egybevágó műveleteket akart végrehajtani, és végül az ilyen műveletek vezettek súlyos bizalmi töréshez a Biden-adminisztráció utolsó hónapjaiban.

2022 tavaszán, röviddel miután az orosz csapatok megindították támadásukat, a németországi Wiesbadenben megszületett egy szövetség. A különböző amerikai hírszerző szolgálatok, köztük a CIA, az NSA, a DIA, valamint a brit hírszerzés ott és akkor nem csupán együttműködésre tett ígéretet Ukrajnának, hanem gyakorlatilag átvették a hadviselés irányítását is. Az ukrán vezérkar attól a pillanattól kezdve nem csak tanácsokat kapott, hanem konkrét célpontokat, parancsokat, valamint engedélyeket. A később kilőtt rakéták útját nemcsak csak az azokat indító ukránok határozták meg, hanem egy felhőalapú amerikai információs rendszer, amely minden találat sikere mögött állt.

A kelet-ukrajnai Donyecki területen tartott gyakorlat 2024. december 1-jén, az Ukrajna elleni orosz háború alatt (Fotó: MTI/EPA/Az ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálata)

A titokról a leplet egy közel egy éven át készülő tényfeltáró cikk rántotta le, amelyet a The New York Times közölt. Több mint háromszáz jelenlegi és volt amerikai és európai politikai döntéshozótól, védelmi és hírszerzési tisztviselőktől, valamint katonatisztektől összegyűjtött információk alapján készült az írás.

A tisztviselők információi alapján kiderült, hogy az amerikai hadsereg az ukrán hadmozdulatok és csapásmérések tényleges irányítója volt – nemcsak Ukrajna területein, de idővel a csapásméréseket illetően Oroszország határain belül is.

Az amerikaiak egyre nagyobb hatótávolságú fegyvereket szállítottak, de azok irányítását sosem adták ki a kezükből, azokhoz egy távolról bármikor kikapcsolható digitális kulcs tartozott, így csak akkor működhettek, ha megvolt a használathoz az amerikai engedély. Amit az Egyesült Államok folytatott az hadviselés volt a javából – de úgy, hogy papíron tagadható legyen. Egy olyan háború bontakozott ki, amelyet Amerika vív ukrán katonákkal és ukrán felelősséggel.

Az együttműködést a félelem terelte a színfalak mögé. Nagy volt a kockázata, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy tekint a történtekre, mint a vörös vonal átlépésére, és beváltja gyakran hangoztatott nukleáris fenyegetéseit

– írta a The New York Times.

A félelmek nem voltak alaptalanok, Oroszország a háború folyamán többször is komolyan fontolóra vette a nukleáris csapásmérés lehetőségét. Legelőször akkor volt jelentős kockázata, hogy a konfliktus kiszélesedik, amikor az Egyesült Államok átadta Ukrajnának az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajójának, a Moszkva cirkálónak a koordinátáit, amelyet Ukrajna ezt követően azon nyomban el is süllyesztett.

Befolyásos tisztviselők visszaemlékezései szerint az ukránok és az amerikaiak minden reggel összegyűltek, hogy számba vegyék a felderített orosz fegyverrendszereket és szárazföldi erőket, és meghatározzák a legnagyobb értékű célpontokat.

Volt egy olyan pont a háborúban, amikor 50 százalékra becsülték a nukleáris fegyverek bevetésének esélyét

Az amerikaiak a hivatalos kommunikációban elkerülték, hogy az átadott koordinátákat célpontoknak nevezzék, helyette „érdeklődésre számot tartó pontok” néven hivatkoztak azokra. A protokollal be akarták biztosítani, hogyha valaha felteszik a kérdést az amerikai katonáknak, hogy átadtak-e célpontokat Ukrajnának, akkor eskü alatt is mondhassák, hogy nem adtak – mondta egy amerikai tisztviselő.

A kockázatokat csökkentendő a Fehér Ház megtiltotta a stratégiai fontosságú orosz vezetők, például Valerij Geraszimov vezérkari főnök tartózkodási helyéről szóló hírszerzési információk megosztását. „Képzeljék el, milyen lenne számunkra, ha megtudnánk, hogy az oroszok segítettek egy másik országnak meggyilkolni a vezérkari főnökünket! Háborút indítanánk!” – így érvelt egy magas rangú amerikai tisztviselő a döntés mellett.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Szurovikin (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Klimentyev)

Az írásban arra is kitértek, hogy amikor 2022 végén a déli fronton kezdett aggasztóvá válni a helyzet az oroszok számára, az amerikai hírszerzés sikeresen lehallgatta Oroszország akkori ukrajnai parancsnokának, Szergej Szurovikin tábornoknak egy beszélgetését, amelyben arról beszélt: taktikai nukleáris fegyvereket is bevethetnének, hogy megakadályozzák az ukránokat abban, hogy átkeljenek a Dnyeper folyón.

„Addig a pillanatig az amerikai hírszerző ügynökségek 5-10 százalékra becsülték annak esélyét, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vet be Ukrajnában. Az esetet követően 50 százalékra becsülték annak valószínűségét”

– állítják a cikkben.

Az elbukó ukrán ellentámadás hozta az első komoly törést az együttműködésben

A hamarosan következő 2023-as nagy ukrán ellentámadásnak kiütéses győzelmet kellett volna elérnie, ehelyett dicstelen bukás lett belőle. Ukrajna itt ellentmondott, nem fogadta el az amerikai terveket, visszautasította a 25 év alattiak besorozásának ötletét, az ellentámadásra rendelkezésre álló szűkös erőit pedig megosztotta, hogy a politikailag fontos bahmuti harcokban is fel tudjon mutatni valamilyen sikert. Az amerikaiak a kudarc után Ukrajnát okolták, hogy nem volt elég hatékony és nem vezette jól a művelet.

Tizenöt hónappal a háború kezdete után elérkezett a fordulópont. „Ekkor kellett volna elsétálnunk”

– osztotta meg utólag véleményét egy újabb magas rangú amerikai tisztviselő.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (k) és Olekszandr Szirszkij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka (j) (Fotó: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

A stratégiai kudarc után belső válság következett. A népszerű Valerij Zaluzsnyij vezérkari főnököt Zelenszkij leváltotta, helyére egy lojalista katonát ültetett. Olekszandr Szirszkij, a hadseregben csak „Hentesként” emlegetett tábornok a katonai teljesítmény helyett a politikai lojalitást képviselte. Vezetése alatt felpörgött a kényszersorozás gépezete, amely nagy nyugtalanságot okoz a mai napig az ukrán társadalomban. A férfiak bujkálnak, a metróállomások kerülendő zónákká váltak. A besorozottak közül sokan öngyilkosságot kísérelnek meg, a toborzási küzdelem is egyfajta belső hadjárattá fajult – miközben a nyugati vezetők, és az ukrán média többnyire igyekszik hallgatni az ukrán társadalom csökkenő lelkesedéséről.

Az azóta eltelt több mint egy évben is a sorkötelezettségi korhatár leszállításának kérdése volt az egyik legfőbb forrása a Nyugat és Ukrajna közötti feszültségeknek. „Tyúk vagy tojás vita”, hogy azért nem toboroznak az ukránok több katonát, mert nincs elég felszerelésük hozzá, vagy azért nem érkezik több felszerelés, mert nincs elegendő katona.

Joe Biden amerikai elnök védelmi minisztere, Lloyd Austin próbált nyomást gyakorolni Zelenszkijre hogy tegyen egy még nagyobb és merészebb lépést, és 18 éves kor felett minden korosztályt tegyen hadkötelessé. Zelenszkij visszautasította a kérést: „Miért hívnék be több embert? Nincs semmilyen felszerelésünk, amit odaadhatnánk nekik.”

„A tábornokai azt jelentik, hogy az egységei létszámhiányosak. A jelenlegi felszerelésükhöz sincs elég katonájuk”  – emlékezett vissza egy tisztviselő Austin miniszter válaszára.

Kiderült, hogy valakinek el kell vinnie a vesztes háború felelősségét

2024 beköszöntével a Biden-kormányzat kénytelen volt folyamatosan átlépni a saját vörös vonalait, csak azért, hogy az ukránokat még játékban tudja tartani. Bidenék a háború kezdetétől azt próbálták kommunikálni, hogy támogatják Ukrajnát – de nem harcolnak helyette.

Azonban nyilvánvaló, hogy a Wiesbadenben létrehozott műveleti központ nem tanácsadó szerepet töltött be, hanem valós idejű katonai irányítást látott el. Azzal pedig, hogy az amerikai hírszerzés jóváhagyott Oroszországon belüli célpontokat is, megszűnt az utolsó vörös vonal is.

Volodimir Zelenszkij és Donald Trump amerikai elnök a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában (Fotó: MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo)

Donald Trump amerikai elnök visszatérése mindent felborított. Azonnali tűzszünetet szeretne, valamint egy Putyinnal kötendő alkut, miközben sokat ostorozza Ukrajnát. A háttérben azt lebegteti, megszünteti az amerikai hadműveleti támogatást. Ha ez megtörténik, az ukrán hadsereg helyzete – a The New York Times szerint – egyik napról a másikra összeomolhat.

Putyin számára nagy lehetőség nyílt meg. Nemcsak az ukrán területek végleges megszerzésére van alkalma, hanem arra is, hogy feltételeket diktáljon a Nyugatnak. A háború, amelyet a NATO éveken át próbált eltagadni – miközben a most kiszivárgó információk szerint Ukrajna mögé bújva aktívan alakította azt –, most hirtelen az ő vereségükké válhat.

A nyugati világ megpróbálta irányítani a háborút anélkül, hogy a nevére venné azt. Most pedig, amikor a helyzet tarthatatlan, sem Amerika, sem Európa nem tudja, hogyan hátráljon ki belőle méltósággal. Az európaiak tovább folytatnák a harcot, amíg nem az ő feltételeik szerint zárul a konfliktus, Amerika viszont inkább a számára fontos területekre fordítaná a figyelmét. Miközben a nyugati világ mélyen hallgat arról, hogy éppen elveszít egy háborút, a felelősség elől nem fognak tudni elugrani, valakire rá fog égni a vereség bélyege. Az áldozatul előre lökött ukrán katonák egyre hiábavalóbb módon, de továbbra is hősiesen harcolnak a korábbi elhibázott stratégiát követve.