
Erdő Péter: Krisztus segít megérteni a világot, ez húsvét igazi üzenete
Fényt gyújtott, hogy jobban lássunk!
Az esztergom-budapesti érsek elmondta, a legnagyobb világosság a feltámadás fénye, nem véletlen, hogy a húsvételőesti szertartáson gyertyát gyújtanak az újonnan megszentelt tűzről, azt énekelve, hogy „Krisztus világossága”.A bíboros szerint az emberiséget mostanában a félelem, a kiúttalanság jellemzi, és ebben a zavarosnak látszó helyzetben kell meglátni és megmutatni a fényt.

Fotó: Lakatos Péter Forrás: MTI Fotószerkesztõség
A keresztény ember feladata meglátni és megmutatni a feltámadás fényét a mai zavaros, félelemmel teli világban – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az M1 aktuális csatornán húsvétvasárnap elhangzott beszélgetésben.
A bíboros úgy fogalmazott:
az emberiséget mostanában a félelem, a kiúttalanság jellemzi, és ebben a zavarosnak látszó helyzetben kell meglátni és megmutatni a fényt.
A legnagyobb világosság pedig a feltámadás fénye. Hozzátette: nem véletlen, hogy a húsvételőesti szertartáson gyertyát gyújtanak az újonnan megszentelt tűzről, azt énekelve, hogy „Krisztus világossága” .
A bíboros a gyertyáról azt mondta, fizikai fénye a jelképe annak, amit Krisztus jelent a keresztény ember számára. Ahogy a fizikai fényben láthatóvá válnak a tárgyak, úgy
Krisztus fényében az egész világot, a történelmet, a sorsunkat is jobban tudjuk értelmezni
Az esztergom-budapesti érsek úgy fogalmazott, erre van nagy szükség ma, amikor az embereken úrrá lett az az érzés, hogy sodródunk valahová, hogy egyik alternatíva sem vonzó, megnyugtató, és bármerre nézünk, veszélyek fenyegetnek. Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy „magasabb fényt is kapjunk” és „nagyobb összefüggéseket lássunk”, mert akkor kiderül, hogy „van tovább”, hogy van értelme a nehéznek látszó helyzeteknek is.
Erdő Péter arról is beszélt: a mennyország képét Jézus úgy írja le, mint a mennyei Jeruzsálem vagy mint egy nagy lakoma, egy asztaltársaság, vagyis mint „közösségi boldogság”. Ezért „nekünk már itt, a földön is ezzel a szemmel kell nézni a többi embert” – fogalmazott, megjegyezve, ezért is olyan fájdalmas, amikor azt látjuk, hogy a gyűlölködésnek akár a közbeszédben is olyan mély nyoma van, és annyira meg tudja rontani a légkört.
A bíboros azt is mondta:
a hívő ember az emberi élet határát nem a földi halálban látja, számára Jézus Krisztus föltámadása újjáértelmezi az egyén életét és az emberiség, a társadalom életét is. Éppen ezért mindaz a szörnyűség, ami a földi történelemben megtörténik – mert megtörténik, és megtörtént, mióta világ a világ – nem lehet az utolsó szó, hanem van tovább. Van isteni igazságszolgáltatás, és van örök célja és örök hivatása az embernek.
A bíboros tanácsai szerint ezt kell szem előtt tartanunk, és türelmesebbnek kell lennünk egymás iránt. Amikor nem akarjuk görcsösen ebben a földi életben minden lehetőségünket kimeríteni, akár mások kárára is, hanem inkább abban gondolkozunk, hogy mindannyian, lehetőleg együtt jussunk el egy harmóniára és egy olyan békességes állapotra, ami már az örök boldogság előíze.
A bíboros szerint ez persze a történelemben csak „kovászként működik” és lassan hat. Erdő Péter kitért arra is, hogy amikor már azt hisszük, hogy széles körben magunkévá tettünk valami ehhez hasonló gondolatot, és éppen akkor történk egy fordulat, amikor emberek vagy országok szinte kifordulnak magukból, az megmutatja, hogy mélyen mégiscsak dolgozik a gonoszság misztériuma is.
Erdő Péter rámutatott:
a feltámadás után Jézus elküldte a tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, tanítsanak minden népet megtartani azt, amit ő parancsolt nekünk. Figyelnünk kell Jézus tanítására, ami a szeretet és az öröm tanítása, és bízni kell abban, hogy itt van velünk, mert a feltámadás után ő nem ment el végleg, itt maradt a Szentlélek formájában, a szentségekben, a saját igéjében, a közösségben, amely a tanítványaiból gyűlt össze.
A bíboros azt tanácsolta, vegyük észre Jézus jelenlétét és kérjük a segítségét, és akkor az emberi viszonyok is derűsebbek, békésebbek lesznek.
A nagyszombati húsvéti vigília szertartását a Szent Péter-bazilikában tartották, melyet Ferenc pápa küldöttje, Giovanni Battista Re bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja vezetett. A szentmise a bazilika előcsarnokában a hagyományos tűzszentelés szertartásával, a húsvéti gyertya előkészítésével kezdődött. Az igeliturgiát és a három felnőtt megkeresztelését követően Re bíboros felolvasta a Ferenc pápa által előkészített húsvéti homíliát-írta a Magyar Nemzet.

Ferenc pápa Fotó: AFP Fotó: RICCARDO DE LUCA
A szentatya nem akart távolmaradni az ünneplő hívektől. A szentmise megkezdése előtt, 18 órakor rövid, negyedórás látogatást tett a Szent Péter-bazilikában. Az Imádság kapuján lépett a vatikáni székesegyházba, személyi ápolója kerekesszékben tolta az őt az ünneplő hívek között. A pápa pár perc fohász erejéig megállt Szent Péter sírjánál, majd üdvözölte a bazilikát meglátogató híveket.
A reményre buzdított a szentatya a húsvéti vigília homíliájában.
Betegsége miatt idén nem tudott személyesen jelen lenni az éjszakai virrasztáson, de a szentbeszédet maga készítette elő.
A szentatya homíliájának elején az éjszaka sötétségéről elmélkedik.
A vigília liturgiát megnyitó örömének sorait idézi: „az örök király fényessége legyőzte a világ sötétségét”.
A feltámadt Isten fénye napfelkeltekor megcsillan. A sírhoz gyászfátyolban érkező nők elsőként pillantják meg, hogy a Jézus sírjára helyezett kő nincs a helyén, a barlang szája nyitott. A sötétség tanácstalansággal és félelemmel tölti el a tanítványokat. A szentatya emlékeztet, hogy a húsvéti misztérium éjszaka történik.
Éppen ezért a húsvéti virrasztás arra emlékeztet, hogy a feltámadás fénye lépésről lépésre világítja meg az utat, csendben lép be a történelem sötétjébe és diszkréten világítja meg szívünket. Ez egyben a diadaltól mentes alázatos hit szimbóluma – elmélkedik a pápa. A húsvét ugyanis nem egyfajta látványos esemény, amellyel Isten arra kényszerít bennünket, hogy higgyünk benne. Jézus nem a könnyű úton, a Kálváriát megkerülve éri el a feltámadást, ezért a misztérium megértése sem kételkedésektől mentes.
Ellenkezőleg. A feltámadás olyan, mint a fény, amely csendben utat tör magának a hitetlenség sötét éjszakájában.
A szentatya húsvét vigíliáján arra is figyelmeztet, hogy az Isten megszabadít bennünket az elvont vallásosságtól, attól a téveszmétől, hogy Krisztus feltámadása mágikus módon mindent megold. A húsvétot nem ünnepelhetjük anélkül, hogy ne elmélkedjünk a szívünkben töltött éjszakákkal és a halál árnyékaival, amelyek gyakran elnehezítik a világot. Krisztus feltámadásával legyőzte a bűnt és elpusztította a halált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a történelmünkben beteljesedik. Csupán egy fényhajtás, melyet ránk bíz az Úr, hogy szívünkben őrizzük.
Ferenc pápa arra buzdít, hogy a jubileumi évben fedezzük fel és hirdessük a húsvéti feltámadás reményét. Ne csüggedjünk, amikor a halál súlyát érezzük szívünkben, amikor a gonosz árnyait látjuk a világban. A fény lassan felragyog, még akkor is, ha sötétségben vagyunk. Egy új élet reménye vár ránk, egy új kezdet meglepetése még akkor is, ha néha reménytelennek tűnik helyzetünk. De ne feledjük, hogy Krisztus legyőzte a halált.
Krisztus feltámadásának örömhíre töltse el reménnyel szívünket. Legyünk az Isten szeretetének hiteles tanúi, hogy az Isten országa utat törjön a napjaink emberének szívében. Legyen egész életünk a remény jele
– buzdított húsvét ünnepén a pápa. A feltámadt Krisztus az emberi történelem végső fordulópontja, a soha el nem múló remény.
A szeretet, aki elkísér és támogat minket. Adjunk helyet a Feltámadott fényének és legyünk a világ reményének építői
– zárta húsvéti gondolatait Ferenc pápa.
Ferenc pápa kerekesszékben ülve megjelent a Szent Péter-bazilikában, és a főoltárnál imádkozott a nagyszombat esti virrasztás szertartása előtt – számolt be az MTI.
Ferenc pápa nem sokkal a vigília kezdete előtt jelent meg a bazilikában. A hívők lelkes tapssal köszöntötték.
A Szentszék közlése szerint az egyházfő közelségét kívánta kifejezni mindazokkal, akik szombat este és éjszaka virrasztáson vesznek részt.
A pápa március 23-án tért vissza a Vatikánba,
38 napig tartó kórházi kezelés után, és első alkalommal április 6-án jelent meg a hívők között a betegeknek szentelt jubileumi ünnepen, majd április 10-én a Szent Péter-bazilikában imádkozott, április 12-én pedig a Santa Maria Maggiore-bazilikát kereste fel.
Virágvasárnap a Szent Péter téren bemutatott mise végén köszöntötte paptársait és a hívőket a szabadtéri oltárnál, majd nagycsütörtökön a Vatikánhoz közeli Regina Coeli börtönbe látogatott.
A Szentszék szombat délutáni közlése szerint Ferenc pápa
a húsvétvasárnapi ünnepi mise végén szokásos Urbi et Orbi áldáson is jelen kíván lenni.
A szombat esti szertartás a csendbe és sötétbe borult Szent Péter-bazilikában kezdődött. A vigíliát vezető Giovanni Battista Re, a bíborosi kollégium dékánja a bazilika előcsarnokában megáldotta a tüzet, és előkészítette a húsvéti gyertyát: tömjénszögeket szúrt bele, valamint belevésett egy keresztet, az alfa és omega betűt, továbbá az idei évszámot.
Amikor a bazilika fényeit felkapcsolták, megszólaltak az addig néma harangok. A szertartáson három felnőttet részesítettek a keresztség szentségében.
Ferenc pápa homíliáját felolvasták. Az egyházfő reményt sürgetett az emberek életében és a világban, azt hangoztatva, hogy
a remény a jelszava a most zajló jubileumi szentévnek is.
A pápa úgy vélekedett, mindannyiunk élete sugározhat reményt, amelyhez elegendő néhány szó vagy apró hétköznapi gesztus. Jelenlétünk adjon reményt „azoknak, akikből hiányzik az Úrba vetett hit, akik elveszítették az utat, feladták, vagy a hátuk meggörbült az élet terhe alatt, annak, aki egyedül van vagy bezárkózott saját fájdalmába, minden szegénynek és elnyomottnak, a megalázott és meggyilkolt nőknek, a soha meg nem született és bántalmazott gyermekeknek, a háború áldozatainak” – szerepelt a beszédében.
„Nem ünnepelhetjük a húsvétot, ha figyelmen kívül hagyjuk a szívünkben hordozott sötétséget és a halálnak a világot gyakran besötétítő árnyait” – hangoztatta Ferenc pápa homíliája.
A hagyomány szerint







