Sorsdöntő választások előtt Németország

Minden felmérés szerint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) pártszövetsége fog az élen végezni 30 százalék körüli eredménnyel. A hirado.hu így látja az utolsó felmérések számait.

Győzelmük esetén az uniópártoknak biztosan nem lesz önálló kormánytöbbsége, így valószínűleg rendkívül nehéz koalíciós tárgyalásokat kell majd folytatniuk. További három párt, az Alternatíva Németországért (AfD), a Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Zöldek is biztosan számolhatnak a parlamenti küszöb megugrásával. Velük ellentétben három kisebb párt a bejutási küszöb környékén egyensúlyoz, a Baloldali Párt (Die Linke), a Sarah Wagenknecht Szövetség (BSW) és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP).

Az éllovas – Friedrich Merz (CDU/CSU)

A legutóbbi 2021-es választáson a Merkel-korszak került mérlegre. Akkor az uniópártok szövetsége valaha volt legrosszabb eredményével történelmi vereséget szenvedett. A bukás után az Angela Merkel volt kancellár által addig háttérbe szorított Friedrich Merz került a CDU élére, aki most a szövetség kancellárjelöltje. Visszatérése óta Merz stratégiája, hogy a CDU-t a centrum felől ismét konzervatív irányba kormányozza, ezzel megállítva az utóbbi években az AfD felé átpártoló jobboldali szavazók áramlását.

Merz akkor lehet elégedett, ha az általa vezetett lista eléri a 30 százalékos eredményt, és ha mindössze egy koalíciós partnerrel kormányt tud alakítani. Mivel az AfD-t továbbra is kirekesztik a német politikában, ezért erre csak az SPD-vel vagy a Zöldekkel együttműködve lehet reális esélye. Ha több kisebb párt is megugorja a bejutási küszöböt, akkor hárompárti koalícióra lehet szükség, ami egy nagyon nehezen kormányozható instabil Németországot eredményezne.

Az SPD-t vezető Olaf Scholz kancellár és Friedrich Merz, a CDU vezetője a kancellárjelölti vita előtt, február 10-én (Fotó: MTI/EPA/DPA pool/Michael Kappeler)

A kihívó – Alice Weidel (AfD)

Az AfD lehet a választások legnagyobb relatív nyertese. A közvélemény-kutatások szerint a párt minimum megduplázza a legutóbbi választáson elért eredményét. A kampányfinisben egy kutatás 25 százalékra is mérte őket. A bevándorlásellenes, euroszkeptikus, Ukrajna további támogatását ellenző párt egyik társelnökét, Alice Weidelt választotta kancellárjelöltjéül.

Alice Weidel és pártja váratlan segítséget kaptak a kampányban, az azóta az Egyesült Államok kormányának tagjává váló Elon Musktól. A világ leggazdagabb embere nyíltan az AfD és Weidel mellett kezdett kampányolni, kárpótolva őket az elesett lehetőségektől a német médiában.

Alice Weidel kancellárjelöltté válsaztása után, 2024. december 7-én (Fotó: Maryam Majd/Getty Images)

A megkopott kancellár – Olaf Scholz (SPD)

Olaf Scholz regnáló kancellár népszerűsége a gazdasági nehézségek, az orosz–ukrán háború és a széteső kormánykoalíció miatt jelentősen megcsappant. Az SPD újból kancellárjelöltnek választotta, a feladata pedig, hogy olyan eredményt érjen el pártja, amivel stabil koalíciós partner lehet.

Scholz érzékelte az Ukrajnának nyújtott támogatással szembeni növekvő társadalmi ellenállást, így fokozatosan lett egyre óvatosabb az újabb és újabb felajánlások kapcsán. Egyensúlyozásának részeként jelenleg a hagyományos pártok közül az általa vezetett SPD az párt, amelyik a legkevésbé eszkalálná a konfliktust további fegyverszállításokkal.

Olaf Scholz német kancellár sajtóértekezletet tart a berlini kancellári hivatalban 2024. november 6-án, miután menesztette Christian Lindner pénzügyminisztert (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

A friss arc – Robert Habeck (Zöldek)

A Zöldek az utóbbi négy évet kormányon töltötték, mint az SPD koalíciós partnerei. A kormányzás terhe jelentősen csökkentette népszerűségüket. A német választók egy része őket okolja a leginkább az elszabaduló energiaárak és a gazdasági nehézségek miatt.

A korábbi jelöltjük, Annalena Baerbock jelenlegi külügyminiszter helyett ezúttal Robert Habecket, a párt társelnökét és a kormány gazdasági miniszterét jelölik kancellárnak. A Zöldek népszerűsége tavaly év végére 10 százalék alá került, ám néhány hete sikerült stabilizálni támogatottságukat, és akár a harmadik hely megszerzésében is reménykedhetnek új jelöltjük vezetésével.

Robert Habeck zöld párti alkancellár, gazdasági és klímavédelmi miniszter a német parlament berlini üléstermében 2025. január 29-én (Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber)

A nagy túlélő – Baloldali Párt

A párt az NDK állampártjának jogutódja, egyben a német politika egyik legprogresszívebb szereplője. Választásról választásra folyamatosan csökkent a népszerűségük, 2021-ben éppen csak megugrották a választási küszöböt, míg a 2024-es európai parlamenti választáson már csak 2,5 százalékot értek el.

A Die Linkét érzékenyen érintette, hogy 2023 végén egyik legnépszerűbb arcuk, Sarah Wagenknecht kilépett a szervezetükből, majd pedig új pártot alakított. Most azonban úgy látszik a széljárás nekik kedvez. A választás előtti utolsó hetekben a legtöbb közvélemény-kutató az erősödésüket mérte, így ismét esélyesek a bejutásra. A Die Linke nem jelölt meg kancellárjelöltet, a párt listáját társelnökei, Ines Schwerdtner és Jan van Aken vezetik.

A lázadó – Sarah Wagenknecht (BSW)

A 2024 elején alakított BSW pártjával Sarah Wagenknecht alaposan felkavarta a német belpolitikát. Az új párt megjelenése a Die Linkének és az AfD-nek okozta a legtöbb kellemetlenséget. Sarah Wagenknecht kancellárjelölt nem csak volt pártjával szemben lázadt fel, hanem a hagyományos német pártok által kialakított rendszer ellen is. Pártjával hevesen kritizálja az Európai Uniót, a NATO-t, és a kollektív Nyugatot is, miközben Ukrajna támogatását leállítaná. A BSW lendülete a választási kampány végére elveszni látszik, de még így is jó eséllyel juthatnak be a Bundestagba.

Sahra Wagenknecht, Die Linke párt volt frakcióvezetője miközben bejelenti az általa létrehozott Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) megalakulását Berlinben 2024. január 8-án (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)

A szigorú kincstárnok – Christian Lindner (FDP)

A komoly bajba került FDP lehet a választások legnagyobb vesztese. A legutóbbi választás után a „jelzőlámpa-koalíció”, vagyis az SPD, az FDP és a Zöldek összefogása vette át a kormányzást az országban. Németország hosszú ideje nem látott gazdasági nehézségekkel néz szembe, amelyek a kormány összeomlását is okozták.

Christian Lindner korábbi pénzügyminiszter akkor rúgta fel a koalíciót, amikor az SPD és a Zöldek át akarták hágni az államadósság szabályokat. Lindner most pártja listavezetőjeként bizonyíthat, azonban úgy tűnik az FDP piacpárti üzenetei és következetes pénzügyi szigora nem győzte meg a német választókat, és az FDP kieshet a Bundestagból.

Christian Lindner, az FDP elnöke a parlament bizalmi szavazása előtt, 2024. december 16-án (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)

A jövő hét vasárnap rendezett választásig heves kampány várható. A mostani eredmények szerint egyébként a CDU/CSU és az AfD együtt stabil kormánytöbbséggel rendelkezne, ám a közöttük lévő koalíció egyelőre még nem tűnik lehetségesnek.

Németország gazdasága komoly problémákkal küszködik. A német ipar a magas energiaárak miatt elvesztette nemzetközi versenyképességét, a Politico pedig szemügyre vette, milyen megoldási javaslatai vannak a kormányzásra esélyes német pártoknak.

A február 23-i előre hozott választásokra készülve a német pártok merőben eltérő tervekkel készülnek az ország gazdaságának helyreállítására. A németországi választási kampány heves világnézeti összecsapássá kezd válni a merőben eltérő gazdasági elképzelések miatt – írja a Politico.

Miközben a németek egyre jobban aggódnak országuk gyengélkedő gazdasága miatt – amely már a második egymást követő évben zsugorodik –, a február 23-ra kitűzött választás előtt a növekedés újraindításának kérdése válik a legsürgetőbb és legvitatottabb kérdéssé.

„Az ország veszít versenyképességéből” – mondta Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője a szövetsége választási programjának bemutatásakor. „Stabil, cselekvőképes kormányra van szükségünk” – közölte. Miközben a német iparban nagyarányú elbocsátások kezdődnek, és

olyan ikonikus vállalatok, mint a Volkswagen gyárbezárásokkal fenyegetnek,

a kampányban a belpolitikai kérdések – nem az ukrajnai háború vagy Németország európai szerepe – dominálnak.

Friedrich Merz az előre hozott választás legesélyesebb kancellárjelöltje (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)

A választások előtt a németeket leginkább foglalkoztató kérdés a gazdaság – derült ki a német közszolgálati televízió számára készített friss felmérésből, amelyet a migráció követ.

Oroszország ukrajnai háborúja a negyedik helyen állt a listán.

Valamennyi párt a német ipari növekedés dicsőséges napjainak visszaállítására esküszik, de a megvalósítás módjára vonatkozóan merőben eltérő elképzeléseik vannak.

Friedrich Merz, a CDU vezetője, egyben a legesélyesebb kancellárjelölt a jövedelemadók jelentős csökkentését javasolja, valamint a társasági adókulcs csökkentését. Emellett csökkenteni akarja a szociális juttatásokat, amelyek szerinte visszatartják az embereket a munkavállalástól, valamint lazítani akarja a szabályozásokat. Ezek a változtatások szerinte

elősegítenék a magánberuházásokat, amelyek hozzájárulnának a gazdaság élénkítéséhez.

A fiskálisan konzervatív Német Szabaddemokrata Párt (FDP) hasonló politikai receptet fogalmazott meg, az adók csökkentését javasolva a legtöbb kereső és a vállalatok számára. A megújuló energiák támogatását is meg akarja szüntetni, miközben újjáélesztené az ország atomerőműveit.

Olaf Scholz jelenlegi német kancellár és balközép Szociáldemokrata Pártja (SPD) ezzel szemben

nagy állami beruházásokat szorgalmaz az ipari növekedés beindítása érdekében.

Scholz az amerikai inflációcsökkentő törvényhez hasonló 100 milliárd eurós beruházási alapot javasolt, és ígéretet tett arra, hogy a minimálbért 12 euróról 15 euróra emeli óránként. A cél az, hogy Németország sikeres, erős ipari ország maradjon, akár 10, 20 vagy 30 év múlva is – mondta Scholz. Az SPD adócsökkentést sürget a legtöbb kereső számára és adóemelést a gazdagok számára, ugyanakkor egy „Made in Germany” nevű juttatást javasol, amely a vállalatok eszközberuházásait a vételár 10 százalékának megfelelő közvetlen adó-visszatérítésével támogatná.

A Zöldek egy „Németország Alapot” javasolnak az ország infrastruktúrájába történő beruházások finanszírozására, valamint a villamosenergia-adó európai minimumra történő csökkentésére. Az alap a párt programja szerint modern, működő és klímasemleges országot és versenyképes gazdaságot garantálna a fiatalabb generációnak, ahelyett hogy halasztott terhekkel és leromlott infrastruktúrával hagynák őket.

Közgazdászok megkérdőjelezték, hogy a tervek elég ambiciózusak-e ahhoz, hogy szembenézzenek a német gazdaságot sújtó strukturális problémákkal – az energiaigényes ipart sújtó magas energiaköltségekkel és az ország exportorientált gazdaságának alapját képező szabadkereskedelem összeomlásával.

Az is kérdéses, hogy hogyan fizetik ki a költségeket.

Mind az SPD, mind a Zöldek végső soron a közberuházások felszabadítását szeretnék elérni az ország adósságfékének reformjával, amely a strukturális költségvetési hiányt a GDP 0,35 százalékára korlátozza, kivéve vészhelyzet esetén.

A CDU ezzel szemben ragaszkodni akar ezekhez a kiadási szabályokhoz, pártprogramjában azzal érvel, hogy a ma adósságai a holnap adóemelései. Német közgazdászok bírálták a pártok terveit, mivel többet ígérnek, mint amennyit teljesíteni tudnak, Merz adócsökkentéseit különösen sok kritika érte. Közgazdászok és Merz ellenfelei becslései szerint a konzervatívok által javasolt adócsökkentések éves szinten akár 100 milliárd euróra is rúghatnak, és sokak szerint a gazdasági növekedés közel sem lesz elég erőteljes ahhoz, hogy ellensúlyozza a tervezett adócsökkentéseket. A bírálatokról kérdezve Merz azonban úgy vélekedett, hogy a döntő tényező az, hogy helyreállítsuk Németország teljesítési hajlandóságát és növekedési képességét. Akkor – magyarázta – a finanszírozási kérdések teljesen más megvilágításban fognak megjelenni.

A Politico cikkéből kimaradt Németország második legnagyobb politikai erejének álláspontja. Az Alternatíva Németországért (AfD) kancellárjelöltje a párt társelnöke, Alice Weidel lett. Az AfD gazdasági programjának fontos eleme

a munkanélküli segély rendszerének szigorítása, az autóipari korlátozások eltörlése, az adóterhek csökkentése, az energia- és szén-dioxid-adók eltörlése.

Az energiapolitikában a megújuló energiaforrások támogatásának megszüntetését, a szén- és atomenergia visszaállítását, valamint a zöld-energiapolitikából való kilépést szorgalmazzák.