Újra beszélt egymással Trump és Orbán Viktor

Telefonon hívta pénteken Orbán Viktort Donald Trump megválasztott amerikai elnök. A megbeszélésre azt követően került sor, hogy a magyar kormányfő osztrák, bolgár és román kollégájával egyeztetett Románia 2025-ös schengeni csatlakozását illetően.

Telefonon hívta pénteken Orbán Viktort Donald Trump megválasztott amerikai elnök – írja a Magyar Nemzet. A miniszterelnök emlékeztetett, a nap folyamán több ország vezetőjével is tárgyalt, a velük folytatott értekezlet vége felé futott be Trump  telefonhívása. „Tartalmas megbeszélést folytattam Marcel Ciolacu miniszterelnökkel Budapesten. Újabb fontos lépést tettünk Románia és Bulgária schengeni csatlakozása felé.”

„Az ebédünk vége felé még Donald Trump elnök is felhívott minket.”

– írta a miniszterelnök az X közösségi platformon közzétett bejegyzésben.

„Ausztria, Bulgária, Magyarország és Románia belügyminiszterei tárgyaltak. Megállapították, minden feltétel teljesült és minden akadály elhárult, ami eddig lehetetlenné tette Románia schengeni övezethez való csatlakozását” – fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök, hozzátette: a megállapodás szerint január 1-jétől nemcsak a reptereken keresztül, hanem a szárazföldi határátkelőknél is ellenőrzés nélkül lehet majd Románia területére lépni.

A kormányfő jelezte, hogy Donald Trump megválasztásával a béke kézzelfogható közelségbe került, de a távozó amerikai demokraták súlyos örökséget akarnak az új elnökre hagyni.

Nem ez az első hívás, amely befutott Donald Trumptól a magyar miniszterelnökhöz.

„Mar-a-Lago hívja Budapestet! Megvolt a választások utáni első telefonbeszélgetésünk Trump elnökkel. Nagy terveink vannak!” – árulta el a Facebookon a miniszterelnök, aki a Tiktok oldalára feltöltött videóban további részleteket is elárult a hívásról.

„Magyarország számára egy sokkal prosperálóbb és jobb időszak következhet, mint amit az elmúlt négy évben tapasztalhattunk” – értékelt a választás után a hirado.hu-nak Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója.

Akkor úgy vélte, a diplomáciai kapcsolatok javulása több színtéren is jelentkezhet majd. Leglátványosabb jele – amiről Donald Trump Jr. még idén nyáron beszélt – a következő nagykövet kinevezése lesz, aki valószínűleg nem „belpolitikai aktorként” fog tevékenykedni, ahogyan azt David Pressman tette.

„Ezt vetíti előre az a tény is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ott volt az első személyek között, akiket a választási győzelmet követően Donald Trump felhívott”

– emelte ki.

November 8-án, pénteken tartotta meg budapesti székházában A szuverenitás törvényei című konferenciát a Mathias Corvinus Collegium (MCC). Az eseményen a hirado.hu stábja is részt vett, és Szalai Zoltánt, az intézet főigazgatóját a magyar szuverenitást keretező dilemmákról és az amerikai elnökválasztás lehetséges kihatásairól is kérdezte a hirado.hu.

A globalizációnak az államra és a nemzeti szuverenitásra nézve elsődleges veszélye abban rejlik, hogy a meg nem választott bírák, civil szervezetek vagy a nagy techvállalatok túlzott befolyáshoz juthatnak. A jelenség egyaránt veszélyezteti a „belső” és a „külső” szuverenitást is, tehát az alapvető jogok biztosításának egyetlen feltétele van: a nemzeti szuverenitás. Ezekről a kérdésekről osztották meg gondolataikat a résztvevők a Matthias Corvinus Collegium által A szuverenitás törvényei című konferencián, amelyet november 8-án, pénteken tartottak a szervezet budapesti székházában.

Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója a szuverenitás fogalmának helyzetéről beszélt, valamint ezzel összefüggésben a magyar állam küzdelmét szuverenitásáért, önállóságért és függetlenségéért. Megkülönböztette egymástól azokat a szuverenitási kihívásokat, amelyekkel a szovjet megszállás idején és azt követően kellett szembenéznie a magyar államnak.

Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

A szovjet kivonulás és a rendszerváltás utáni időszak kapcsán pedig felvázolta azt a három törésvonalat, amelyek meghatározónak voltak tekinthetők, és egy részük még mindig az, ha a nemzetállam intézményéről és a nemzeti szuverenitás kérdéseiről beszélünk:

• az ideológiai kérdés,
• az NGO-k szerepe,
• a tömegkultúrában és a korszellemben bekövetkezett változások.

Ideológiai síkon hosszú évtizedekig Francis Fukuyamának a történelem végéről alkotott tézise volt az uralkodó álláspont, amely részben az Európai Unió szövetségi állammá átalakítására irányuló törekvésekben bizonyos értelemben a mai napig tovább él, dacára annak, hogy az elméletet – ironikus módon és értelemszerűen – az idő már számtalan alkalommal megcáfolta. Az intézményrendszerek és a nemzetközi szervezetek síkján azok a kormányzatok közötti és nem kormányzati szervezetek (INGO-k és NGO-k) merülhetnek fel, amelyek az államon kívül elhelyezkedve és azokat megkerülni igyekezve – ide sorolhatjuk a Nyílt Társadalomért Alapítványokhoz köthető hálózatokat többek között –, gyakorlatilag felhatalmazás nélküli hatalmi pozíciókból próbálják befolyásolni a döntéshozatali mechanizmusokat. Végül, de nem utolsósorban a digitalizáció hatására a kulturális térben olyan változások mentek végbe, amelyek célja szintén a nemzetállami keretek és a szuverenitás fontosságának erodálása. Elmondható végső soron, hogy ez a három kihívás két tényező együttes jelenlétére egyszerűsíti le a szuverenitásról szóló diskurzus mérlegét:

az egyik serpenyőben maga a szuverenitás fogalma és a hozzákapcsolódó intézményrendszerek, a másikban pedig az ezeket nyomás alá helyező politikai-gazdasági erők és kulturális tendenciák vannak.

Az 1995-ben alapított MCC – amelynek mostanra már több mint 7000 diákja van szerte a Kárpát-medencében és nagy világban, valamint a bécsi központ után 2022-ben megalakult az Európai Unió fővárosában az MCC Brüsszel – pedig így kapcsolódik bele a szuverenitásról való gondolkozás folyamatába.

Sándor Lénárd, az MCC Jogi Iskolájának és a Nemzetközi Jogi Műhelynek a vezetője a konferencián a szuverenitás megvitatásának fontosságáról beszélt, valamint kifejtette, hogy a szuverenitás az emberek számára olyan, mint az egyénnek a szabadság.

Az eseményen résztvevő, hazájukban és szakmai teljesítményüket tekintve világszinten is neves jogászprofesszorok, politikatudósok és bírói fórumok szakértői is a fent megnevezett három kihívást szem előtt tartva fejtették ki véleményüket. A szuverenitás megkérdőjelezését és zárójelbe tenni igyekvő liberális törekvések azonban nemcsak Közép-Európában és benne Magyarországon, hanem világszerte ellentétes előjelű reakciót váltottak ki, legyen szó Dél-Amerikáról, Afrikáról, az ázsiai térségről, benne Kínával vagy éppen az Egyesült Államokról, ahogyan ezt az előadók több alkalommal kifejtették. Nelson Lund, a George Mason Egyetem Antonin Scalia Jogi Karának egyetemi professzora az 1776-os függetlenségi háborúig vezette vissza az amerikai szuverenitás történetét.

Miért is tűnhetett úgy sokáig, hogy meghaladottnak tűnhet a nemzeti szuverenitás fogalma? Elsősorban azért, mert a hidegháború végét a liberalizmus győzelmeként és egyben a politikai eszmék végének könyvelték el. Ezért a szuverenitás megerősítéséhez egy új sajátos eszmény születésén keresztül vezet az út.  Lényegében erről volt szó a második panelbeszélgetésen.

Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora szerint a szuverenitás fogalmát nem használták a római korban, mivel – tekintve, hogy területtel rendelkező, kiterjedt államszervezetek csak elvétve jelentek meg – a római állam szuverenitását gyakorlatilag magától értetődő dolognak vették, létezését tehát nem kellett megmagyarázni a „nemzetközi közösség” számára. David Tse-Chien Pan, a University of California, Irvine professzora a reformáció tanulságai alapján megkülönböztette a szuverenitás kényszerített (Will of God) és szabadakaratból végrehajtott formáját (Grace of God) vagyis azt, amikor a politikai közösség tagjai a törvényeknek csupán kényszerből vagy szabad akaratból engedelmeskednek.

Az állam és vele együtt a szuverenitás fogalmának új típusú felfogása nem lehet az amerikai kísérlet kritikátlan európai alkalmazása, Európának saját politikai eszmére van szüksége.

Erről már Jean Yarbrough, a Bowdoin College professzora beszélt. Yarbrough szerint az amerikai kísérletet a szuverenitás Locke-iánus (John Locke után) felfogásának felkelésének tekintette a hobbesi típusúval szemben, vagyis a társadalmi szerződés állt a szuverénnel szemben. Egy amerikaihoz hasonló föderális állam tehát ezért nem lehet életképes, mivel a szuverenitás eltérő gyökerekkel rendelkezik a két földrészen. Szintén a föderális Európa ellen szól az a tény, hogy az öreg kontinenst egymástól gyökeresen eltérő kultúrájú nemzetek alkotják.

Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetője arról beszélt, a modern állam fogalmát gyakorlatilag Thomas Hobbes és Jean-Jaques Rousseau, a felvilágosodás korának nevezett időszak gondolkodói alkották meg a modern, szekuláris állam fogalmát, ugyanakkor az ezt követő évszázadokban számos olyan gondolkodó is fellépett, akik a fogalom korlátaira rámutatva kérdőjelezték meg azt, hogy az államnak egyáltalán szekulárisnak kell-e lennie. Többek között Michel Foucault-ra utalva nyomatékosította a szuverenitásról való gondolkodás jelentőségét, valamint a legfontosabb kérdést talán úgy lehet feltenni:

kinek van joga egész egységében irányítani az államot?

A konferencia utolsó két blokkjában a résztvevők a kormányzatok közötti szervezetek és az NGO-k szuverenitást veszélyeztető szerepéről beszéltek. Megállapították, hogy ezek a szervezetek a jelenlegi működésük mellett kicsavarják a népakaratot, valamint fennáll a jurisztokrácia, vagyis a felhatalmazás nélküli bírói hatalomgyakorlás elterjedésének veszélye. A konferencia pedig a szuverenitás helyzetéről a globalizáció korában, vagyis az erodálódás mellet kínálkoznak-e lehetőségek is.

Szalai Zoltán: A következő nagykövet nem egy David Pressmanhoz hasonló „belpolitikai aktor” lesz

Az eseményen a hirado.hu munkatársa interjút készített Szalai Zoltánnal, amelyben a magyar szuverenitás kérdését keretező dilemmákról és az amerikai elnökválasztás lehetséges kihatásairól is kérdeztük. A szuverenitásról való gondolkozás már a rendszerváltás előtt is zajlott, csak ekkor sokkal kisebb körökre redukálódott ez a téma. 1990 után nagyon sok probléma gyökerének tekinthető, hogy nem volt egységes kép arról, hogyan is nézzen ki a szocializmus utáni magyar világ és milyen irányba is tartson. Mindezt tetézte a demokrácia és a kapitalizmus állapotáról, valamint a 90-es és a korai 2000-es években virágkorát élő globalizáció természetéről szóló ismeretek hiánya is. Vezérlőelv híján maradt a szimuláció, amely a Nyugat mindenhatóságáról alkotott képzeteken alapult, ráadásul annak addigra kiüresedett és elhagyottnak tekintett politikai-gazdasági mintái alapján. „Talán mindannyian emlékszünk még azokra a mondatokra a 90-es évekből, hogy: Jó, jó! Volt egy nagy belpolitikai vita!”

„Ha pedig ezt valaki rövidre akarta zárni, csak annyit mondott, de, hát mit fog ehhez szólni a Nyugat?”

– nyomatékosította mondandóját Szalai Zoltán.

Szavaiból végső soron arra lehet következeni, hogy az elmúlt harminc év ezért a szimulációból való kilépésről és az önállóság visszaszerzéséért zajlott, ugyanakkor ez nem ment „karikacsapásra”.

Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

A globalizáció, mint fenyegetés a nemzeti szuverenitásra, leginkább annak a számos, az államon kívül elhelyezkedő szereplőnek aktuális működési módjában érhető tetten, mint amilyenek a nagy techvállalatok. Az általuk – elsősorban működési módozatuk miatt – támasztott fenyegetés elsősorban a szólásszabadság kérdésében tűnik látványosnak, mivel kiismerhetetlen elvek alapján cenzúrázzák a felhasználókat a tulajdonukban lévő platformokon. „Ez gyakorlatilag minden államnak nagy kihívást jelent, hogy ezzel mit kezdjenek! Nyilvánvalóan, megtiltani nem lehet.

De, ha tiltani nem lehet, és közben nincs semmilyen ráhatásunk, akkor az azt jelenti, hogy értelemszerűen egy nagyobb részt veszíthetünk a szuverenitásunkból, és akkor mások mondják meg, hogy kimondani mit szabad és mit nem!”

– figyelmeztetett az MCC főigazgatója. Végső soron ezért jelent beláthatatlan fenyegetést az Európai Unióban tapasztalható föderalista törekvés is, hiszen elveszítik a beleszólás lehetőségét a fontos kérdésekben az állampolgárok. Nemcsak emiatt tűnik működésképtelennek az Európai Egyesült Államok gondolata:

„Európa túl különböző és túl nagy ahhoz, hogy ezt egy brüsszeli, meg nem választott vízfej irányítsa”

– jelentette ki Szalai Zoltán, mivel az ott hozott döntések különösen azoknak az államokat érintené a legrosszabbul, amelyek nem részei a „magállamoknak”, vagyis az alapító tagországoknak. Magyarországot ez a helyzet perifériára sodorná, amely hasonló történelmi helyzetet teremtene, mint amelyet a szovjet megszállás vagy a hódoltság idején tapasztalhatott az ország. Hasonló volt a helyzet a Habsburg-uralom bizonyos szakaszaiban, ellenben

Magyarország számára a Monarchia idején elfoglalt pozíció kifejezetten előnyösnek volt mondható.

Ennél jobb helyzetet talán csak Mátyás király uralkodása jelenthetett az ország számára Szalai Zoltán szerint. Összefoglalva, akkor tudott Magyarország gazdasági növekedést elérni és szellemi inspirációs közeget teremteni, amikor a magyarok saját maguk dönthettek a sorsukról.

Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

Az amerikai választás és Donald Trump történelmi visszatérésével kapcsolatban Szalai Zoltán arról beszélt:

Magyarország számára egy sokkal prosperálóbb és jobb időszak következhet, mint amit az elmúlt négy évben tapasztalhattunk.

A diplomáciai kapcsolatok javulása több színtéren is jelentkezhet majd. Leglátványosabb jele – amiről Donald Trump Jr. még idén nyáron beszélt – a következő nagykövet kinevezése lesz, aki valószínűleg nem „belpolitikai aktorként” fog tevékenykedni, ahogyan azt David Pressman tette. Ezt vetíti előre az a tény is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ott volt az első személyek között, akiket a választási győzelmet követően Donald Trump felhívott.

Ugyanakkor abból a szempontból még korai a diplomáciai kapcsolatok alakulásáról beszélni, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mikor is várható egy Orbán–Trump-találkozó, ahogy arról sem lehet még konkrétumokról beszélni, hogy 19 év után amerikai elnök ismét Magyarországra látogatna. Röviden annyit azért elmondott:

„Az biztos, hogy hamarabb lesz találkozó, mint hogyha Kamala Harris lenne az elnök!”

– fejtette ki az interjú végén az MCC főigazgatója.