Az Osztrák Szabadságpártnak nemrég majdnem másfél millióan szavaztak bizalmat Ausztriában, az államfő Van der Bellen a szokásjoggal ellentétben nem bízta meg a győztes pártot kormányalakítással, tárgyalásokra kötelezte azt a többi párttal. A kialakult helyzetről készült interjú a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában az Osztrák Szabadságpárt főtitkárával. Christian Hafenecker arról is beszélt, hogy a migrációra konkrét megoldási javaslatot dolgoztak ki, ahogy az infláció problémájára is. A családjoggal, az önrendelkezéssel kapcsolatban is a polgárok gyökeres változást akarnak, és ez – mint mondta – csak velük lehetséges.

– Nagyon nagy támogatottsággal nyerték meg a választásokat, ami tulajdonképpen az eddigi legjobb eredményük, és úgy tudom, hogy Herbert Kickl FPÖ-pártelnök jelezte is a kormányalakítási szándékát az osztrák államfőnek, Alexander Van der Bellen a szokásjoggal ellentétben mégsem kérte fel. A közelmúltban más európai országokban is láthattuk, hogy egyes jobboldali konzervatív pártok a nagy támogatottság ellenére sem tudtak kormányt alakítani. Mit gondol, önöknek sikerülhet még ez, és ha igen, hogyan?

– Ez valóban lenyűgöző választási eredmény. Szeretnék köszönetet mondani a választóknak is ezért. Végül is 1,4 millió ember szavazott bizalmat nekünk. Ez tehát az első alkalom az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) történetében, hogy ennyi szavazattal az első helyen végeztünk Ausztriában. Úgy gondolom, hogy az ÖVP-t, a néppártot és a Zöldeket, valamint az SPÖ-t, a szociáldemokratákat is megbüntették a választások előtt folytatott politikájukért. Ki akarják rekeszteni az FPÖ-t a kormányból, ez volt ezeknek a pártoknak a választási stratégiája is, ami nem végződött jól, sőt, éppen ellenkezőleg, ez vezetett ahhoz, hogy ezeket a pártokat megbüntették. Most is látszik, hogy a hátsó szobákban tárgyalások folynak arról, hogy hogyan lehet az FPÖ-t kizárni a kormányból. Nem hiszem, hogy ez végül is reálpolitikai szempontból működni fog, mert eddig mindig az volt a helyzet, hogy a legerősebb párt kapta meg a kormányalakítási megbízást a szövetségi elnöktől.

Herbert Kickl egyértelműen igényt tart arra, hogy kancellár legyen,

és mi is tárgyalni fogunk minden párttal. Tehát nem zárunk ki egyetlen pártot sem, most minden párttal keresni fogjuk a tárgyalásokat, és majd meglátjuk, hogy az egészet hogyan lehet reálpolitikai értelemben fenntartani.

– Önök, az ön pártja is tárgyalt az államfővel, és arra számítottak, hogy felkérik önöket a kormányalakításra, de ahogyan arra rámutatott, Karl Nehammer ÖVP-s kancellár például azt mondta, hogy nem tudja elképzelni a szövetséget az FPÖ vezetőjével. Az is világos, hogy nekik is koalíciós partnert kellene találniuk. Vannak már megállapodásaik, vagy volt már ígéretes megbeszélésük valamelyik párttal? Nem tudom, hogy a szocialistákkal, a Neókkal vagy a Zöldekkel egyáltalán el tudnak-e képzelni szövetséget.

– Nézze, a tárgyalásokra várunk. Az utolsó két megbeszélésre a szövetségi elnökkel a hét elején került sor. Minden fél ott volt. Természetesen minden féllel párbeszédre fogunk törekedni. Ami a választások előtti kizárást illeti, úgy gondolom, hogy ez egyszerűen egy rosszul sikerült választási manőver. Ezt már sok más választáson is láttuk. Az egyik példa erre a szülőföldem, Alsó-Ausztria, ahol az ÖVP szintén előre közölte, hogy nem akar együtt kormányozni az FPÖ-vel. Időközben azonban ott is közösen kormányoz az ÖVP és az FPÖ. Szóval meglátjuk, hogyan alakul ez a közeljövőben, és azt hiszem, az idő nekünk dolgozik.

A lakosság teljes politikai változást akar, és ezt figyelembe kell venni.

Tehát nem hiszem, hogy a többi pártnak olyan könnyű dolga lesz. Elméletileg lehetséges lenne, hogy az ÖVP koalícióra lépjen az SPÖ-vel, azaz a szociáldemokratákkal, de a lényeg az, hogy ennek a koalíciónak csak egy szavazat többlete lenne a parlamentben az egyszerű többséghez. Ha csak egy mandátummal vagy a többség fölött, úgymond, egy mandátumra, ami eddig is megvolt, akkor de facto lehetetlen ilyen koalíciót kötni. Más szóval, az FPÖ-t aligha lehet megkerülni, hacsak nem alakítanak hárompárti koalíciót. De hogy mit jelent egy hárompárti koalíció, azt a németországi jelzőlámpás koalíciónál is látjuk.

– A választási eredményekből is világosan látszik, hogy az osztrák polgárok változást akarnak. Ha ilyen hárompárti koalícióra kerülne sor, akkor ez a változás valószínűleg nem következne be. Ön szerint mely területeken akarnak a választók valóban változást?

– Ha az ÖVP valóban koalícióra lépne a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, azaz a Neókkal, akkor az egy balközép kormányt jelentene. A választási eredmények azonban egyértelműen azt mutatják, hogy az emberek jobbközép kormányt akarnak. Ez azt jelenti, hogy a választók akaratát ismét lábbal tipornák. Érdekes, hogy ezt hogyan akarják megmagyarázni. Mi a kampányban nemcsak felvázoltuk a létező problémákat, hanem megoldásokat is kínáltunk. Ott van például a migráció, melyre konkrét megoldási javaslatot dolgoztunk ki, vagy az infláció problémája; nálunk volt az egyik legmagasabb az inflációs ráta az elmúlt időszakban. A családjoggal, az önrendelkezéssel kapcsolatban is a polgárok gyökeres változást akarnak, és ez csak velünk lehetséges. Vagyis egy nagyon-nagyon jó programot mutattunk be, amely választ ad az osztrák lakosság összes jelenlegi problémájára, és a választók döntöttek. Ez viszonylag egyértelmű. Vagy folytatódik az eddigi kudarcos politizálás, vagy a megoldások jönnek.

Nemrég tudtuk meg, hogy sokkal nagyobb az államháztartási hiány, mint ahogy azt a választások előtt állították.

Négy nappal a választások előtt még masszívan megnőtt. Az Európai Unió előtt büntetőeljárás is fenyeget most minket, mert nem tartjuk be a maastrichti kritériumokat, és még sorolhatnám. Ez azt jelenti, hogy valóban komolyan be kell avatkoznunk bizonyos területeken, és ez nem lesz könnyű. Ami a migrációt és az inflációt illeti, van néhány nagyon jó megközelítés, ahol ténylegesen be tudunk avatkozni, és mindenekelőtt ismét magasabb életminőséget tudunk teremteni Ausztriában.

– Úgy fogalmazott, hogy a választók akaratát lábbal tiporják, ha az ÖVP koalícióra lép a szociáldemokratákkal. De mi lehet akkor a megoldás? Össze kellene fogni más jobboldali konzervatív pártokkal? Európa több országában a választók már kifejezték akaratukat, hogy jobboldali-konzervatív fordulatot akarnak, és még mindig nem látjuk ezt a fordulatot. Ennek az államokon belül kell megtörténnie, vagy hozhat ilyet egy összefogás is az európai konzervatív pártok között?

– Mindkettő, az egyikért tenni, a másikat nem hagyni. Németországban látjuk, hogyan használják ki a rendszert az AfD ellen, és Ausztriában is most próbálják félreállítani az FPÖ-t. Tény azonban, hogy ez a választási eredmények miatt szinte biztosan nem fog sikerülni, és persze ezt látjuk Európa más országaiban is. Továbbra is fontosnak tartom, hogy az egyes uniós tagállamokban megerősítsük a jobboldali konzervatív erőket, és ahogy ön is mondta egy abszolút trendforduló látunk. Az emberek elfordulnak a baloldali kormányoktól, amelyek a falnak vezették az országokat, és a jobboldali konzervatívoktól várnak változást. Egyrészt fontos, hogy tovább bővítsük ezeket a jobboldali konzervatív közösségeket, majd nemzetközi szinten egyesítsük erőinket. Különösen az Európai Unióban látjuk, hogy hogyan próbálnak nyomást gyakorolni azokra az országokra, amelyek jobboldali konzervatív kormányokat alakítanak, ezért is fontos, hogy az Európai Tanácsban erős hangunk legyen. Ezért is

nagyon-nagyon örülök annak, hogy a magyar kormánypárttal, a Fidesszel együtt tudunk dolgozni egy frakcióban

az Európai Unióban. Mindez erősít bennünket. Fontos, hogy ezt az Európai Unióban is hangoztassuk, és hogy a törvényeket ismét a nemzetállamokban hozzák meg, és ne európai szinten dőljön el minden. Tehát egyrészt nagyon-nagyon fontos, hogy a hazafias irányt folytassuk az országainkban, másrészt persze az is nagyon fontos, hogy összefogjunk egymással, beszéljünk egymással, és közös kezdeményezéseket indítsunk.

– Tehát bízik a jövőben? Milyen következményei lesznek, ha az úgymond vesztes pártok kötnek koalíciót Ausztriában?

– Nézze, én egy pozitív ember vagyok, majd meglátjuk a következő néhány hónapban, hogy mi történik. Biztosan sok-sok vita lesz ezzel kapcsolatban. Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy mi kínáljuk a nemzet számára a legjobb programot, és végül is kíváncsi vagyok arra is, hogy a vesztesek hogyan fogják megmagyarázni a lakosságnak, hogy pontosan az fog bekövetkezni, ha ők szövetkeznek, amit a választók a szavazataik alapján nem akartak. Szóval minden bizonnyal még korai lenne végleges ítéletet mondani, a tárgyalások folynak, és én optimista vagyok. Hiszem, hogy áttörést kell elérni, de mint mondtam, még hosszú út áll előttünk.

Mi történik most Ausztriában?