Izrael biztosan csapást mér Iránra?

Joe Biden elnök utasítására az amerikai erők nagy hatótávolságú B-2-es bombázó gépekkel precíziós csapást mértek szerdán az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók öt föld alatti fegyverraktárára – jelentette be aznap este Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter.

A húszik továbbra is támadják a Vörös-tengeren elhaladó hajókat, ezzel akadályozzák és veszélyeztetik a nemzetközi kereskedelmet, veszélyeztetik ártatlan civilek és amerikai, illetve az Egyesült Államokkal szövetséges erők katonáit, de a környezetnek is ártanak – közölte Austin.

Az Irán által támogatott síita húszik azóta támadják rendszeresen az Ádeni-öbölben és a Vörös-tengeren közlekedő nyugati kereskedelmi és hadihajókat, hogy a Hamász palesztin iszlamista szervezet Izrael elleni terrortámadásával egy évvel ezelőtt kitört a Gázai övezeti háború. A húszik magyarázatuk szerint ezzel a Hamász oldalán bekapcsolódtak a háborúba.

Már csaknem száz ilyen támadást hajtottak végre.

Sikerült elsüllyeszteniük két hajót, egyet elraboltak, és négy tengerész halálát okozták. A hajók megtámadásán kívül a jemeni lázadók időnként Izrael területét is támadják drónokkal, amit azonban az izraeli légvédelem általában elhárít.

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ezzel párhuzamosan rendszeresen támadja a húszik indítóállásait és egyéb infrastruktúráját, legutóbb október elején hajtottak végre egy összehangolt támadást 15 célpont ellen azokon a területeken Jemenben, amelyeket a lázadók ellenőrzésük alatt tartanak.

Az amerikai védelmi miniszter közlése szerint a föld alatti fegyverraktárak elleni csapásokkal a húszik ütőképességének gyengítése volt a cél.

A húszik tévéadója, az al-Maszira azt jelentette csütörtök hajnalban, hogy amerikai és brit gépek támadták a főváros, Szanaa, valamint Szaada város egyes pontjait.

Irán gyakorlatilag 1979 óta azon az állásponton van, hogy Izraelnek nincs helye a Közel-Keleten – emlékeztetett Tárik Meszár. A Migrációkutató Intézet és az Eurázsia Központ vezető kutatója a hirado.hu-nak kifejtette: a közös geopolitikai érdekek összekovácsolják az egymással mindig ellenséges síitákat és a szunnitákat.

– Az izraeli étterembe és laktanyába becsapódó bombák arról tanúskodnak, hogy a Hezbollah már képes kijátszani a zsidó állam légvédelmi rendszerét. A Vaskupola nem képes felvenni a harcot az alacsonyan repülő drónokkal?

– Három nagyobb légvédelmi rendszere van Izraelnek, a Vaskupola igazából csak az alacsonyabb intenzitású rakétákat semlegesíti. Tehát pont ezeket a drónokat kellene semlegesítenie, de ezek  időnként betalálnak, méghozzá elég súlyosan. Ennek sok oka lehet, a mostani esetet az izraeli hadsereg próbálja kivizsgálni. Elképzelhető, hogy a Hezbollah lopakodó technológiákat alkalmaz ehhez, továbbá az is elképzelhető, hogy alacsonyan szállnak, és ki tudják kerülni a radarokat. Izraelnek van még két légvédelmi rendszere: a Dávid parittyája a közepes hatótávolságú rakétákra van kitalálva, a harmadik, a Nyíl, ennek segítségével a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat próbálják semlegesíteni. Tehát a Vaskupola az, amiről lehet azt mondani, hogy „van rés a pajzson”.

Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet és az Eurázsia Központ vezető kutatója

– Rendelkezik-e hasonló harcrendszerrel az izraeli haderő, mint amilyennel az ukrán fronton is találkozhattunk, ahol gépfegyverekkel lövik le ezeket a drónokat?

– Most úgy néz ki, hogy nincs, a Vaskupolában bíznak. Ez olyan ütegekből épül fel, amelyeknek az a feladata, hogy semlegesítsék ezeket a drónokat. Ugyanakkor az a gond, hogy sok esetben ezeket nem veszi észre a rendszer. Most ez a legnagyobb probléma, de ahogy mondtam, még az izraeli védelmi erők sem tudják, hol a hiba.

– Közben az Egyesült Államok bejelentette, hogy THAAD légvédelmi rendszert telepít Izraelbe. Mit lehet tudni ennek a védelmi rendszernek a képességeiről?

– Ezt a rendszert valószínűleg arra az esetre telepítették, ha a perzsa állam nagyobb volumenű ballisztikus rakétával visszatámadna egy izraeli válaszcsapásra. Ennek kivédésére való a THAAD, és ezért telepíthették Izraelbe száz amerikai katonával együtt.

– A Haaretz szerint Benjámin Netanjahu „örökké tartó háborúról” szóló kijelentése kezd valósággá válni. Ennek fényében hogyan befolyásolhatja a háború időtartamát a THAAD telepítése?

– Ez egyértelműen a háború kiterjedésére utal. Izrael mindenképpen válaszcsapást fog mérni Iránra. Most ez nem azt jelenti, hogy lebombázzák Teheránt, de valamilyen iráni érdekeltséget – akár atomreaktort, akár valamilyen katonai bázist, energetikai központot – mindenképpen támadni fognak. Elhúzódó konfliktus lesz, ha elindul ez az erőszakspirál.

– Ön szerint hogy nézne ki egy regionális háború Izrael és Irán között? Hasonló lenne ez is a korábbiakhoz, vagyis egy proxyháború lenne a szövetségeseken keresztül, vagy olyan is előfordulhat, hogy reguláris iráni csapatok megjelenjenek mondjuk a Golán-fennsíkon?

– Le kell szögezni és fontos kiemelni, hogy Irán folyamatosan hangoztatja, hogy a nyílt konfliktust el szeretné kerülni, és ez tényleg így is van. Például, amikor Iránra csapást mérnek, akkor nem azonnal reagálnak, sokszor hónapok telnek el. Inkább a retorikában erősek, sőt, pont ezt akarják mutatni, hogy képesek ilyen ellentámadásra, de azért ezek mindig rendre elkésnek. Most a konfliktus egyelőre úgy néz ki, hogy továbbra is megmarad a proxyháború szintjén a Hamász, a Hezbollah, valamint különböző iraki és szíriai csoportok révén. Korábban kiszivárogtak információk különböző biztonsági források révén, amelyek arról szóltak, hogy Irán összehangolja ezeket a proxykat, és együtt támadják Izraelt. Tehát ez sem kizárt, csak most a Hezbollah azért eléggé el van vágva a külvilágtól, Izrael nagyon sokat tesz annak érdekében, hogy megszakadjon a kommunikáció a Hezbollah és a többi vele szövetséges proxyszervezet között. Ha Irán bevonódik és megint elkezdi rakétákkal támadni Izraelt – miközben Teherán elég messze van, körülbelül 1500 kilométerre van Jeruzsálemtől – akkor nem lehet tudni, mi lesz ebből. Nyilván mindenki szeretné, ha ez a nyílt a konfliktus nem robbanna ki, de mégis eszkalálódhat a helyzet.

– Tehát, végső soron ez is egy politikai konfliktus lenne a proxyk bevonásával, valamint a soft power eszközök felhasználásával.

– Igen, ahogy ez megy 1979 óta. Az iszlám forradalom óta tulajdonképpen Irán azon az állásponton van, hogy Izraelnek nincs helye a Közel-Keleten. Elkezdett kiépíteni egy milíciahálózatot, gyengítve ezzel az izraeli érdekeltségeket a térségben. Teherán támogatja ezeket szervezeteket nagy pénzekkel, kiképzéssel, fegyverekkel. De ugyanez vonatkozik az ideológiai kérdésre is, ha megnézzük, a síita Hezbollah célja is Izrael elpusztítása.

– Ugyanakkor a Hamász szunnita szervezet.

– Hát, igen. A közös geopolitikai érdekek és az Izrael-ellenesség összekovácsolják az egymással ellenséges síitákat és a szunnitákat.

A közel-keleti ellenségeskedés súlyosbodását Izrael idézte elő, mégpedig azért, mert kidolgozott terve van Ciszjordániával és Libanonnal, ezeket akarja megvalósítani – jelentette ki kedden a katari emír, akinek országa kulcsszerepet játszott a Gázai övezeti tűzszünet érdekében tett erőfeszítésekben.

„A libanoni határon történt eszkaláció megállításának legegyszerűbb és legbiztosabb módja a gázai megsemmisítő háború leállítása lett volna” – tette hozzá Tamím bin Hamad ász-Száni a konzultatív tanácsnak nevezett katari parlamentben.

„Izrael azonban tudatosan választotta az agresszió kiterjesztését, mert terve volt a Gázai övezet mellett olyan régiókkal is, mint Ciszjordánia vagy Libanon, és mert lehetőséget látott e terve megvalósítására” – tette hozzá.

Az Izrael és a Hamász palesztin iszlamista szervezet közötti háború a Gázai övezetben az utóbbi terrortámadásával robbant ki tavaly október 7-én. Ebben a terrortámadásban ezerkétszáz ember vesztette életét, többségük civil. Izrael azóta is tartó megtorló offenzívájában már több mint 43 ezer palesztin halt meg az övezetben.

Katarnak kulcsszerepe volt abban, hogy a felek kössenek tűzszünetet, de ilyen mindössze egyszer jött létre rövid időre, majd a konfliktus kiszélesedett. A Gázai övezeti háború hatására Izrael és a Hezbollah libanoni síita milícia rendszeresen támadta egymást a határon át, és az Izrael által 1967 óta megszállt Ciszjordániában is megszaporodott az erőszakcselekmények száma.

A katari emír kifejtette: „E hatalmas térségbeli pusztítás után Izraelnek nem lesz más választása, mint alkalmazkodni ahhoz a megoldáshoz, a kétállamihoz, amelyet a nemzetközi közösség elvben elfogadott”.