A terrorelhárítás 6 napra bezárta a magyar űrhajósjelölteket

Hogyan lehet jó élményként felidézni egy szigorú elzárást a külvilágtól, és milyen feladatok várják most a magyar űrhajósjelölteket – erről szólt az Infotér Konferencia nulladik napjának izgalmas beszélgetése. Kiderült az is, miért fontos Farkas Bertalannak, hogy fiatal kollégái egyszerűen csak Bercinek hívják, „bácsizás” nélkül.

Tavaly ilyenkor már javában tartott a HUNOR program űrhajósjelöltjeinek képzése, mára azt is tudjuk, ki képviseli hazánkat a világűrben. Kapu Tibor az újabb magyar asztronauta, vele együtt Houstonban folytatja éppen a felkészülést Cserényi Gyula tartalék űrhajósjelölt. Az Infotér Konferencia nulladik, Space&Defense tematikus napján tőlük, illetve Schlégl Ádám korábbi aspiránstól és nemzeti hősünktől, Farkas Bertalantól tudhattunk meg izgalmas kulisszatitkokat.

Volt miről beszélni, hiszen ahogy egyikük fogalmaz, olyan érzés, mintha másfél év alatt valójában öt telt volna el. Tibor és Gyula egyenesen az USA-ból jelentkeztek be a beszélgetésre. Kiderült: a végeredményt egyenként, egy zárt szobában, borítékból tudták meg. „14 hónap felkészítés után nagyon jó érzés volt mindezzel úgy szembesülni, hogy néhány percig magunkban lehettünk.” Ádám nem került be a keretbe, megkapó őszinteséggel ecsetelte, hogy olyan érzelmi töltetet jelentett a folyamat, hogy a csalódás élete végéig kísérni fogja. „A program azonban nem engedte el a kezem: a pszichológiai és a munkahelyi támogatást is megadták. A HUNOR kutatás-fejlesztési osztályán az orvosbiológiai kísérletekért felelek, én segítem ebben a fiúkat a küldetés során.”

Érdekes összehasonlítani a mai űrhajósjelöltek képzési folyamatát az évtizedekkel ezelőttivel. Farkas Bertalan közel ötven évvel ezelőtti élményei több szempontból is eltérnek. „Mi mindannyian vadászpilóták voltunk – mondja az akkori jelentkezőkről az első magyar asztronauta –, így repülésből már nem kellett vizsgát tenni, ugyanakkor ma már szinte kegyetlennek tűnő terhelésnek voltunk kitéve, mindezt az otthontól távol, Csillagvárosban.” Példaként az egyik túlélési gyakorlatot említi, mely során bedobták őket a tengerbe, ahol órákig kellett várniuk a mentőcsapatot.

Civil ésszel Tiborék több élménye is alig felfogható. Az izolációs képzés, mely egyébként új magyar „találmány”, korábban nem szerepelt a felkészítési tervben. A rejtélyes kifejezés mögött egy iszonyú kemény feladat áll, amiben a Terrorelhárítási Központ és a Semmelweis Egyetem szakértői segítették az űrhajósjelölteket: 6 napon keresztül egy viszonylag kis alapterületű konténerben éltek, ahol az űrállomás körülményeit szimulálták. A fiúk nem tudták, mikor engedik ki őket, szinte alig érintkezhettek a külvilággal, limitált élelemmel, vízzel, folyamatosan csökkenő alvásidővel léteztek bent. Tibor, Gyula és Ádám mindezek ellenére ezt az egyik legjobb élményükként említik. „Nagyon nehéz volt sok feladat, de mindig kihívásként tekintettünk rájuk, és akkor is eluralkodott rajtunk a büszkeség, amikor kiléptünk a konténerből. Rengeteget tanultunk saját magunkról” – jön az összegzés Amerikából.

A munka a felkészítés után sem egyszerű, speciális, alacsony sótartalmú diétát folytatnak, és mivel ötperces pontossággal van felosztva egy nap az űrállomáson, ezt kell most begyakorolni. Öt percet hagynak az ébredésre, ötöt a reggeli készülődésre, és ötperces pontossággal van szabályozva az evés-ivás, és hogy mikor melyik kísérletet kell elvégezniük. „A HUNOR program célja nem az űrutazás – magyarázza Ádám –, az csupán eszköz arra, hogy magyar kutatásokat hajtsunk végre. Ez lesz az ugródeszka, hogy sikereket érjenek el a magyar eszközök az űrkutatásban.”

A legénységben, melyhez Tibor csatlakozik, amerikai, indiai és lengyel kolléga is van. Együtt folytatják a felkészülést a jövő áprilisi misszióra. „Minden napunkat együtt töltjük, ezért jó volt látni, mennyire motivált emberekről van szó” – meséli Gyula. „Nagyon jó a csapat dinamikája, és nagyon élvezem, hogy ennyire különbözőek vagyunk, szakmailag is egyébként.”

Az űrállomásra kedves személyes tárgyakat is felvihetnek az űrhajósok. Farkas Bertalan szívmelengető választ ad arra, ő milyen relikviák mellett döntött. 

 A fiúk is hasonló tárgyakat terveznek felvinni, leginkább fotókat, játékokat. A szakszerű kiválasztás azért is fontos, mert a tárgyak később megkapják az igazolást, hogy jártak az űrben. Tibor elmondja azt is, ő nagyon várja, hogy zenélhessen odafent. Gitár mindenesetre már van az űrállomáson.

Farkas Bertalan a beszélgetés egy pontján megjegyzi, nagyon örül, hogy a fiatal űrhajósok nem Berci bácsinak szólítják, hanem egyszerűen csak Bercinek.

„Szeretnék hozzátok fiatalodni, és megtanulni, amit az amerikai űrhajósok tanítanak nektek, mert nekem abban ötven éve még nem lehetett részem.”

Arra a kérdésre, hogy milyen jó tanácsokkal látná el fiatal kollégáit, ezekkel a mondatokkal búcsúzik. „Azoknak, akik Amerikában vannak, egy dolgot kell szem előtt tartaniuk: egy nemzetet képviselnek, ebbe belebukni nem szabad. Sikeres visszatérést kívánok nekik!” De Ádámot is biztatja: fantasztikus teljesítmény, amit eddig elért, és sose adja fel az álmát, mert ma már sokkal több esély van arra, hogy végül mégis csak űrhajós lehessen.

Magyarország véglegesítette megállapodását az amerikai Axiom Space-szel, miszerint a második magyar űrhajóst a vállalat soron következő Ax-4-es missziójával küldik fel a világűrbe – tájékoztatta Ferencz Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa korábban az MTI-t.

A misszió során a magyar kutatóűrhajós 14 napot tölt majd el a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahol olyan tudományos kísérletek elvégzése lesz a feladata, amelyek nemcsak a hazai űrszektor szereplőit, de Magyarországot nemzetközi szinten is versenyképes pozícióba juttatják a 21. század egyik legdinamikusabban fejlődő iparágában – tette hozzá.

Tájékoztatása szerint a misszió pontos kezdetét, azaz a felbocsátás időpontját egyelőre nem lehet tudni, azt az Axiom Space és a NASA közösen fogja meghatározni.

A Hunor program kutatás-fejlesztési tartalomért felelős szakemberei a partnerekkel és az Axiom Space-szel továbbra is közösen dolgoznak annak érdekében, hogy a hazai tudományos műhelyek, egyetemek, kutatóintézetek és az űripari cégek által elindított tudományos portfólió előkészítése és végrehajtása sikeres legyen – hangsúlyozta a miniszteri biztos, majd hozzátette, hogy a tudományos tartalom előkészítésével egyidejűleg pedig a Hunor program szakemberei által kiválasztott kutatóűrhajós és tartalékosa is folytatja a felkészülést, akik hamarosan az Egyesült Államokban kezdik meg küldetésspecifikus kiképzésüket.

Magyarország az elmúlt hat évben megötszörözte befizetéseit az Európai Űrügynökséghez (ESA), jövőre már 32 millió eurós hozzájárulással vesz részt az ügynökség programjaiban – mondta ugyancsak az űrkutatásért felelős miniszteri korábban.

Ferencz Orsolya a diákok részvételével zajlott bajai rakéta- és űreszközépítő tábor zárónapján kiemelte, a magyar űrkutatás az elmúlt hat évben – amióta a Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinálja -, „rakétasebességgel kezdett emelkedni”. Ennek egyik jele, hogy már a tizenéves korosztály is egyre több lehetőséget kap arra, hogy önállóan építhessen rakétákat – tette hozzá.

Elmondta, országszerte tovább építik a CanSat laboratóriumok hálózatát, amely a diákoknak az ESA űripart népszerűsítő CanSat elnevezésű versenyére való felkészülését segíti. A cél az, hogy az érdeklődő 12-18 éves korosztály lehetőséghez jusson a rakéta- és műholdépítésben – fűzte hozzá.

Megemlítette, hogy

a Hungarian to Orbit (Hunor) magyar űrhajósprogram keretében kiválasztott két magyar jelölt, Kapu Tibor űrhajós és Cserényi Gyula tartalékos űrhajós megkezdte felkészülését Houstonban az Axiom Space 4-es küldetésre.

Megjegyezte, hogy a Boeing Starliner űrhajó műszaki problémája miatt két amerikai űrhajós visszatérése a nemzetközi űrállomásról bizonytalan, elképzelhető, hogy csak 2025-ben térnek vissza. A magyar programot hozzá kell igazítani a változó körülményekhez – mondta.

A Bajai Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület negyedik alkalommal rendezett rakétépítő táborához idén a CanSat verseny legjobb magyar diákjai is csatlakoztak, akik műholdfejlesztéssel foglalkoztak.

Detre Örs Hunor fizikus, a CanSatLab alapítója és a program vezetője elmondta, a CanSat egy valós műhold kisméretű szimulációja, amely rendelkezik tápegységgel, szenzorokkal, kommunikációs rendszerrel, az űreszközt a diákoknak kellett megépíteni.

A kutató beszámolt arról is, hogy a diákok részt vesznek egy, a BME vezetésével, az NMHH támogatásával készülő kutató műhold fejlesztésében, amelyet 2025. decemberben terveznek indítani. A műholdban a diákok öt modult fejleszthetnek ki. A bajai felkészülésben űrkutatók, mérnökök segítettek, külföldi szakemberek online adtak tanácsokat a modulok fejlesztéshez – tette hozzá.
Pausch Róbert, a bajai TIE elnöke elmondta, a rakétaépítésben 17 diák vett részt, a vasárnapi táborzáró nyílt napon tartott bemutatón 300-400 méter magasra lőtték ki a kartonból és fából épített eszközöket.