Ma építő jellegű a magyar-ukrán párbeszéd.

Jelenleg „építő jellegű”, gyakorlatias párbeszédet folytat Ukrajna Magyarországgal az európai integráció kérdésében – jelentette ki Denisz Smihal ukrán miniszterelnök keddi kijevi sajtótájékoztatóján az Interfax-Ukrajina hírügynökség szerint.

Emlékeztetett arra, hogy ebben a félévben Magyarország tölti be az EU Tanácsának soros elnöki tisztét, 2025-ben pedig Lengyelországon és Dánián lesz a sor.

„Ma nem látok globális fenyegetést európai integrációs utunkon” – hangoztatta az ukrán miniszterelnök. Méltatta egyúttal, hogy megnyílt az első ukrán iskola Magyarországon.

Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint „Magyarország külügyminiszterének szent igaza van mindenben, amit mond” – írta a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára kedden a Facebook-oldalán.

Illés Boglárka idézte Robert Ficót, aki a szlovák közszolgálati rádióban azt mondta: „Nem akarok belemenni a vitáknak abba a fajta eszkalációjába, amit ma látunk Magyarország és az Európai Unió között. Ezt tényleg nem akarjuk.”

„De Magyarország külügyminiszterének szent igaza van mindenben, amit mond”.

„Egyetértek Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szavaival, miszerint az Európai Bizottság teljesen magára hagyta a tagállamokat, és nem nyújt megfelelő segítséget az energiaellátás biztosításában. Nekünk kell egyénileg tárgyalnunk Ukrajnával, Oroszországgal és más országokkal”

– tette hozzá az államtitkár bejegyzése szerint a szlovák kormányfő.

A többórás áramkimaradások, a gyakori légiriadók mellett a kényszersorozások nehezítik meg a kárpátaljai magyarok életét. Sokan élnek félelemben, de még többen vannak, akik inkább hallgatnak, tartva az ukrán hatóságoktól. A hirado.hu-nak mégis sikerült beszélnie egy férfival, aki részletesen beszámolt a megrázó kárpátaljai mindennapokról, de arról is, hogy mindazok, akik maradtak az országban, maradásukat misszióként élik meg, próbálnak tenni a közösségekért.

„Teljesen ismeretlen élethelyzetet teremtett a háború az országban, és itt, Kárpátalján. A helyzet azóta is mélyrepülésben van: lelkileg, pszichésen, gazdaságilag és a lakosság fogyását tekintve is” – mondta lapunknak – nevezzük így – K. „Engem és a családomat is érint a háborús helyzet. Három fiam van. Kettő még kiskorú, de a legidősebb nem volt már itthon majdnem három éve a háború miatt. Külföldön kellene egyetemistának lennie” – sóhajtott szomorúan.

A háború kitörését követően a kárpátaljai magyarság abban reménykedett, hogy pár hónap alatt megoldódik a helyzet, emlékezett vissza a kárpátaljai férfi.

Csasziv Jar, 2024. szeptember 3. (Fotó: MTI/EPA/Ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálata)

„Az első riadalom után, amikor a pánik csitult az emberekben, úgy éreztük, egy kicsit fellélegezhetünk, de ez nem tartott sokáig. Megkezdődtek a sorozások, mindenki, aki elhivatást érzett, jelentkezett önként »a haza« védelmére. Ezután kezdődtek a kényszersorozások, aminek a szelét mi is éreztük, és érezzük a mai napig is Kárpátalján, a városainkban és a falvainkban.”

„Jómagamnak 47 év kellett ahhoz, hogy megértsem, miért kaptam Istentől születésemkor kombinált szembetegséget, ami gyógyíthatatlan. Ennek okán egy hónapja felmentettek a katonai kötelességeim alól. Így egy kicsit könnyebb az elviselhetetlen. Szabadabb lettem. Mostanában találkozhattam a rég nem látott fiammal is” – idézte fel K.

A férfiak munkájukat, családjukat hátrahagyva mentek el egy számukra biztonságot jelentő országba, de nem túl messzire, bízva abban, hátha vége lesz nemsokára a háborúnak.

„Azok a férfiak, akik itthon maradtak, azok a nagycsaládosok, és akik egészségügyileg korlátozottak, mindennap bizonytalanságra ébrednek. Általában nem lehet hosszú távra tervezni. Ami meghatározó, az a folyamatos aggódás és állandó készenlét az irányváltásra, az újratervezésre. Ebben a lelkiállapotban kell teljesíteni a feladatokat, elvégezni a munkát.”

Kramatorszk, 2022. július 19. (Fotó: MTI/EPA/George Ivancsenko)

Nem könnyíti meg az emberek életét az sem, hogy 8–16 órás áramkimaradások vannak. A kórházakban és iskolákban generátorokkal próbálják folytatni a betegellátást és az oktatást. Sokat rontanak a helyzeten az állandó légriadók is: a menhelyre vonulás kötelező.

Misszióként élik meg a maradást

„A családok vannak a legnagyobb próbatétel alatt. A család egy elválaszthatatlan egység, most mégis elszakítva élnek egymástól, akik megtehették, elmentek a férjük, az apák után. Amit eddig ketten vittek, azt most egyedül kell vinni, vagy itt, vagy ott.”

Mindazok, akik maradtak az országban, maradásukat misszióként élik meg, próbálnak tenni a közösségekért, és ebben a legfőbb szerepe az egyházaknak van. Nagyon felerősödött az emberekben a lelki éhség, az Istenhez kötődés, „mert az élet él és élni akar”, ahogy Ady Endre írja egy versében. Az erősnek segítenie kell a gyengét a békében reménykedve, ez a fő motiváció, ami hajtja előre Kárpátalja magyarságát – véli K.

Csasziv Jar, 2024. szeptember 3. (Fotó: MTI/EPA/Ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálata)

„Akik itthon maradtunk, okkal tettük. Elhívásból, szeretetből, kötelességből itthon gondozzuk a felnövekvő nemzedéket, hogy nekik is legyen értelme élni, tanulni, alkotni itt, Kárpátalján. Okkal születettem ide, Isten itt akar használni” – mondta.

„Így voltak dédszüleink, nagyszüleink is, akik átéltek nehezebb időket is. Ők is tették a dolgukat, hogy nekünk legyen, jövőnk, már csak az emlékek tisztelete sem engedi számomra, hogy feladjam, feladjuk. Van jövője Kárpátaljának, és ez most is tőlünk függ.”

Csap, 2012. szeptember 9. (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

A kárpátaljai férfinak a vallás, Isten és egy kiemelt bibliai szakasz ad erőt nap mint nap a nehéz helyzetek megoldásához: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jer. 3: 21-23)

„Az Isten erőt, bizakodást ad, és még nem volt olyan, hogy ne a javunkra fordítsa a dolgokat, legyen az bármilyen kilátástalan. Így élni, látni, maradni, alkotni már teljesen más” – magyarázta K. „Amit a majdnem három év alatt megtanultam, az a türelem és a kitartás. Még most nem látom mindennek a célját, de ha jobban belegondolok, reménykedni kezdek! Mindenkinek kitartást és hitet kívánok tiszta szívből.”