Kormányválság fenyeget Németországban?

Német politikai elemzők szerint a szabaddemokraták (FDP) vezetőinek, elsősorban Christian Lindner pénzügyminiszternek, le kell vonniuk a konzekvenciákat a szeptemberben megtartott tartományi választások eredményének ismeretében, és távozniuk kell a szövetségi kormányból. A párt támogatottsága ugyanis három szövetségi tartományban is egy százalék körülire esett, miközben a parlamenti bejutási küszöb továbbra is öt százalék - írja a hirado.hu.

Szeptemberben három tartományi parlamenti választást tartottak Kelet-Németországban, a legutóbbit vasárnap Brandenburgban. A hagyományosan „szivárványtartományban” Olaf Scholz kancellár pártja a szociáldemokraták (SPD) szerezték meg a szavazatok többségét (30,87 százalék), megelőzve a jobboldali, bevándorlásellenes Alternatíva Németországért pártot (AfD, 29,61 százalék). A harmadik helyért a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az újbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) között alakult ki szoros versengés, ami csekély különbséggel az utóbbi javára dőlt el (12,00 kontra 13,32 százalék).

A német szövetségi pénzügyminisztert, Christian Lindnert is delegáló FDP Brandenburgban 0,8 százalékot tudott elérni vasárnap – ez a párt legrosszabb választási eredménye az elmúlt 12 évben. A liberálisok lefelé mutató pályája összhangban áll a hónap elején Türingiában elért 1,1 százalékkal, illetve a Szászországban megszerzett 0,9 százalékkal – összegez a Die Welt.

A Focus Online elemzése szerint a felére csökkent azoknak a szavazóknak a száma, akik az FDP-re voksolnának, ha most tartanák a választásokat Németországban.

„Az FDP elnöke, aki egykor visszavezette pártját a Bundestagba, most csapzott verébnek tűnik” – írta le a helyzetet a Focus kolumnistája,

aki aztán azt is részletezte, miért kell kilépnie a szabaddemokratáknak a német „jelzőlámpa-koalícióból”.

1.) Elpárolgott Scholz kancellár tekintélye

A kancellár már nem ad stabilitást a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és az FDP szövetségének. A belső meghittség, amely minden kormányfőt összeköt a minisztereivel, kialudt, és a kormány szövetségeseit is a „hideg halál” fenyegeti. A Scholz és Lindner közötti kezdeti barátság feszült munkakapcsolattá alakult át. Scholzra egyre nagyobb nyomás nehezedik az SPD balszárnya felől, akik meg akarják mutatni az FDP elnökének, hogyan kell ezt csinálni. Utóbbi viszont nem tehet engedményeket, tekintettel az egyre romló közvélemény-kutatási eredményekre. A magasabb adók és a növekvő államadósság vörös vonal Lindner számára, amelyet semmiképp sem léphet át.

2) Elfogyott a levegő a pénzügyminiszter körül

Christian Lindner számára nem maradt mozgástér ebben a koalícióban. A pénzügyminiszter korábban megakadályozta az államadóssági fékek kivezetését, és kifogta a szelet a zöldek vitorlájából, akik időről időre adóemelést követeltek. Európában egyedi módon határozott intézkedéseket tett Németország további eladósodásának megállítására.

Igazán mélyreható reformokhoz – mint a beígért átfogó adóreform, vagy a jóléti kiadások, köztük a nyugdíjak és a német állampolgároknak alanyi jogon járó Bürgergeld összegének csökkentése – azonban nem tudta megszerezni a másik két kormánypárt támogatását.

Ezzel az FDP-s pénzügyminiszter mozgástere kimerült – állapítja meg a Focus Online.

3) Az FDP volt a mérleg nyelve – de már nem az

A német „jelzőlámpa-koalíció” három éve alatt tisztán kirajzolódott, hogy a koalíciós megállapodáson kívül semmi sem köti össze a szabaddemokratákat és a zöldeket. Nincs például közös nevező az ország feszült gazdasági helyzetét, vagy a nagyvállalatok tervezett adóemelését illetően. Az SPD és a zöldek közösen olyan gazdasági rendszert állítottak fel, amely „kicsinálja” a kis- és középvállalkozásokat – fogalmaz a Focus. A két nagyobbik koalíciós párt, az SPD és a zöldek ugyanakkor folyamatosan bírálják az állam erőteljes beavatkozását a gazdasági folyamatokba.

4) Lindner csak előre menekülhet

Christian Lindnernek mostantól főként a pártjáról kell gondoskodnia, hogy a szabaddemokraták ne tűnjenek el a politika süllyesztőjében

– állapítja meg a Focus elemzője.

A liberális szavazók ugyanis kinyilvánították, hogy nem igazán kedvelik a Lindner-féle megszorításokon alapuló költségvetési politikát. Erre utal, hogy korábbi támogatói közül sokan ellene szavaztak a szeptemberi tartományi választásokon.

5) Újra kell gondolni a liberalizmust

A német pártok átalakulóban lévő erőviszonyai mellett a régi beidegződések, szövetségek már nem működnek. Jelen állás szerint a három éve ellenzékbe kényszerült CDU/CSU és az FDP korábbi koalíciója valószínűleg soha többé nem léphet koalícióra, a választók ugyanis már nem akarnak liberális gazdasági elveket társítani a konzervatív politizáláshoz. A Focus elemzője szerint a liberálisoknak „új szellemi kihívásokra” van szükségük ahhoz, hogy meglássák az új lehetőségeket, vagyis teljes újratervezés szükséges.

Nagy kérdés, hogy a három keletnémet tartományi választáson az AfD mellett szintén előretört újbaloldali formáció, a BSW szabadpiaci gazdaságfelfogása mennyire lehet vonzó az FDP számára. A liberálisoknak mostantól azt is mérlegelni kell, hogy lehet-e szövetséget kötni a CDU/CSU és az AfD alkotta jobboldali centrum mellett.

Minimális különbséggel a szociáldemokraták végeztek első helyen a műlt vasárnap tartott brandenburgi tartományi választásokon, megelőzve az Alternatíva Németországnak nevű jobboldali pártot. Az SPD a szavazatok 30,9 százalékát szerezte meg, az AfD pedig 29,2 százalékát. Ez az egyetlen olyan kelet-német tartomány, amelyet 1990 óta folyamatosan a szocialisták kormányoztak. A Politico elemzése szerint az AfD előretörése a német kancellár vesztét is jelentheti – számolt be róla az M1 híradó.

Dietmar Woidke szociáldemokrata kormányfő, aki 2013 óta különféle koalíciók élén vezeti Brandenburgot, óvatos derűlátással fogalmazott.

„Mint a történelemben annyiszor, a szociáldemokraták a jelek szerint ismét megakadályozták, hogy a szélsőségesek hatalomra jussanak”– mondta.

Nagy volt az öröm a jobboldali AfD székházában is. A felmérés szerint a bevándorlásellenes párt rendkívül szoros versenyben, alig néhány százalékkal lemaradva lett a második legnagyobb erő a helyi törvényhozásban.

„Ne feledjétek, hogy a kampányban rengeteg fiatal támogatónk volt. Mi vagyunk a jövő pártja. Az SPD és CDU a múlt, az ő idejük lejárt” – jelentette ki az AfD miniszterelnökjelöltje.

A két párt már a kampányban is fej-fej mellett haladt. Mindez arra utal, hogy az emberek változást szeretnének Németországban

– mondta a közmédia tudósítója, aki Potsdamban követi az eseményeket.

„A 2019-es választásokhoz képest az AfD Brandenburg tartományban is jelentősen gyarapodott, és ha megnézzük az országos közvélemény-kutatásokat, akkor a szövetségi kormányt alakító pártok népszerűsége összességében alacsonyabb, mint a legnagyobb ellenzéki erőnek számító CDU népszerűsége. Tehát az a kérdés, hogy a jövő évi Bundestag választásokig a szövetségi kormánypártok mennyire hallják meg az emberek szavát” – fogalmazott Noll Katalin.

Az AfD nem csak Brandenburgban erősödött: szeptember elején – történetében először – megnyert egy tartományi választást Türingiában, Szászországban pedig szoros versenyben lett a második.

A felmérések szerint az illegális bevándorlás mindkét esetben jelentősen befolyásolta a választók döntését, főként az elmúlt hónapokban történt iszlamista hátterű késes támadások után.

A tartományi választási eredmények az egész német politikai elitre sokkolóan hatottak – vélte az brüsszeli székhelyű Bruegel Intézet vezető elemzője.

„A jelenlegi berlini koalíció sokat veszített, miután két kisebbik pártja Türingiában be sem jutott a tartományi parlamentbe. Bizonyos értelemben ez egy tiltakozó szavazás a szövetségi kormány ellen, elsősorban az ellenőrizetlen bevándorlás miatt” – magyarázta az elemző.