A solingeni késelés sorsfordító lehet Németországban

Türingiában és Szászországban, ahol a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD), illetve az új baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) előretörése figyelhető meg. A konzervatív CDU Szászországban többséget szerzett, de a kormányzáshoz mindkét tartományban szüksége lenne az AfD támogatására – egy ilyen egyezség azonban szembemenne a korábbi ígéretekkel, illetve a tradíciókkal. Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány programigazgatója értékelte a hirado.hu-nak a választások eredményeit.

Miben rejlett az AfD ereje a türingiai, illetve a szászországi választásokon?

– Bár az AfD-re szoktunk fókuszálni, meg kell jegyezni, hogy a Sahra Wagenknecht-pártnak (BSW) az előretörése is látható a hétvégi választásokon. Mindkettő új típusú, rendszerkritikus formáció. Ezeknek a pártoknak a szavazói – az AfD-sek jobboldalról, a BSW-sek baloldalról – mutatták ki elégedetlenségüket a német nagypolitika jelenlegi irányával. Ha a hagyományos pártok, a kereszténydemokrata CDU vagy a szociáldemokraták (SPD) képesek lettek volna becsatornázni az emberek álláspontjának változását a nagy stratégiai kérdésekben, mint a migráció, az energetika vagy az ukrajnai háború kérdése, akkor ezekre a protestpártokra tulajdonképpen nem is lenne igény. De az a tény, hogy az AfD és a BSW kapta a szavazatok jelentős részét, mutatja, hogy az emberekben megfogalmazódott az igény egy másfajta politizálásra.

Björn Höcke, az Alternatíva Németországért (AfD) politikusa, az AfD türingiai tartományi parlamenti frakcióvezetője és listavezetője (k) Lada Nivával érkezik voksolni Bornhagenben, 2024. szeptember 1-jén, a Türingiában és Szászországban tartott tartományi parlamenti választások napján. (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Mi a tartományi választások politikai üzenete?

– A tartományi választásokon az emberek sokkal könnyebben megengedik maguknak, hogy protest-jelleggel szavazzanak, bízva abban, hogy a szövetségi politika „meghallja” az alsóbb szinten jelzett elégedetlenséget. Ez majdnem minden tartományi választáson így van. A mostani helyzet még erre is rátett egy lapáttal: az AfD és a BSW is kifejezetten országos témákkal kampányolt. Amiket ők megfogalmaztak – például a migráció, a biztonság, az energiaellátás vagy a háború kérdése – azok nem csupán tartományi szinten megoldandó feladatok.

Ezek a kérdések elsősorban szövetségi szinten vannak jelen. A türingiai és szászországi voksolók szavazatukkal országos, sőt európai szintű üzenetet is küldtek. Az AfD türingiai győzelme, valamint a hagyományos német baloldal, a Die Linke rovására megerősödött új baloldali formáció, a BSW támogatásával a választók a német szövetségi kormány, a jelzőlámpa-koalíció politikáját is kritizálták. Ez a bizonyos jelzőlámpa eddig villogott, nem megfelelően működött, mostanra viszont teljesen zárlatos lett. Márpedig nincs annál veszélyesebb, mint amikor egy lámpás kereszteződésben nem világít a jelzőlámpa. Németország most képletesen egy lámpás útkereszteződéshez érkezett, ami nem működik, ráadásul meg kellene mondani, hogy merre menjenek tovább. De nem tudják megmondani, és nem is világít a lámpa. Nincsenek irányjelzők sem, hanem csak bizonytalanság van, meg elégedetlenség.

Olaf Scholz kancellár hogyan reagált arra, hogy pártja, az SPD ismét leszerepelt?

– Elsőként a szociáldemokraták főtitkára, Kevin Kühnert reagált, aki visszafogottan azt mondta, hogy fel kell dolgozni a vereséget. Scholz kancellár egy fokkal kritikusabban fogalmazott, de nyilván tudja azt, hogy még legalább egy évig egyben kellene tartania ezt a formációt (a szociáldemokrata, zöld, szabaddemokrata „jelzőlámpa-koalíciót” – a szerk.). A mostani helyzetben ugyanis nem érdeke sem a szociáldemokraták, sem a Zöldeknek, sem az FPD-nek, hogy kiugorjon a koalícióból.

Egy évet kellene még kibírniuk a szövetségi választásokig.

– Igen, de milyen egy évet? Ha a mostani neveket vetítjük ki, akkor a szociáldemokraták egy 10-15 százalékos támogatottságú párttá zsugorodnak össze. A Zöldek támogatottságát nehéz megbecsülni, véleményem szerint 10 százalék körülire zsugorodnának, az FDP pedig valószínűleg be sem kerülne a Bundestagba. Ebben a helyzetben ki mondja azt, hogy ez egy jó politikai irány, amit végig kell vinni? Két lehetőséget látok a koalíció pártjai előtt: az egyik egy drasztikus irányváltás a kormányzati politikában. A másik, hogy valamelyik párt felmondja az együttműködést, és kiugrik a koalícióból. Kívülről még egyben tarthatja a szövetséget, de azt már nem akarja, hogy „ráégjenek” ennek a kormánynak a döntései.

Az egyik koalíciós párt kilépése előrehozott választásokat jelentene Németországban?

– Nem feltétlenül. Németországban nem is szeretik az előrehozott választásokat, nincs ennek hagyománya. Inkább a politikai stabilitásra törekednek. Épp ezért arra számítok, hogy egyben marad a koalíció, és Scholzék megpróbálnak korrekciós lépéseket tenni. A mostani választások eredménye egyértelmű kritika a nagy pártok politikájával, elsősorban a migrációs politikájukkal szemben. A solingeni késes támadás azt igazolta vissza, hogy a migráció nagyon komoly biztonsági problémákat okoz. Vagyis azt, amit az AfD mindig is hangoztatott: hogy a migráció igenis veszélyekkel jár, és azt is igazolta, hogy a CDU-nak, illetve Angela Merkelnek nem volt igaza ebben. Mit csinált Scholz kancellár? Még egy lapáttal rátett Merkelre, amikor kimondta, hogy Németország egy bevándorlóország. Ezzel lezárták ezt a vitát, amit lehet, hogy most újra kell nyitni, hogy a választók a jövőben akarják-e az eddigi gyakorlatot folytatva még ennél is jobban bevándorlóországgá tenni Németországot. A solingeni késes támadás egyfajta szimbólumává vált a migrációról szóló vitának.

Vissza lehet még fordítani ezt a folyamatot? Hiszen Németország a Merkel-féle Willkommenskulturnak köszönhetően nyolc, kilenc éve egyértelműen elindult a bevándorlóországgá válás felé.

– Egyik pillanatól a másikra biztosan nem. Scholz kancellár is arról beszélt, hogy európai szinten kellene változást elérni, ott kellene újragondolni, változtatni a migrációs politikán. Csakhogy ez egy elég álságos megközelítés, hiszen nemrég fogadták el az európai migrációs paktumot, nagy sikerként tálalva azt. Pedig már akkor lehetett látni, hogy ez egy pirruszi győzelem, senki sem lehet elégedett ezzel. Sem a migrációpártiak, sem a migrációkritikusok. Ez pedig azt jelenti, hogy valójában mindenki veszít. Ha a migrációs paktumon máris változtatni kell, akkor azt mondhatjuk, hogy amit elfogadtak, az gyakorlatilag mehet a kukába. Ennek a visszafordításához nagyon határozott lépések kellenének, de ez a német kormány nem tud, ezért nem is fog ilyen határozott lépéseket tenni, hiszen nincs is meg a koalíció megfelelő támogatottsága.

Talán a mostani arcokkal, a jelenlegi miniszterekkel nem is lenne már hiteles, ha változtatnának?

– Kérdés az is, hogy egy irányváltás vajon nem az AfD-t erősítené-e tovább. Azt láthatjuk, hogy az AfD-nek egy stratégiája van, ami bevált ezekben a tartományokban. A párt nem azt mondja, hogy csak a szövetségi kormány rossz, hanem azt, hogy a CDU – a lehetséges tartományi koalíciós partnerük – nem elég hiteles. Az AfD azt is kifogásolja, hogy ők elmondják, mit kellene csinálni, majd a CDU magáévá teszi, „ellopja” az ötleteit, és azt a saját programja részévé teszi. Ha az emberek eljutnak odáig, hogy belátják, az AfD-nek igaza volt egy kérdésben, elgondolkodnak, hogy ugyan, miért szavazzanak a CDU-ra vagy a CSU-ra (Keresztényszociális Unió, a CDU hagyományos bajor koalíciós partnere ), amikor ott van az AfD?

Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány programigazgatója (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula).

Tartományi szinten elképzelhetőnek tartja, hogy a CDU és az AfD összefog a kormányalakítás érdekében?

– Az AfD-nek szerintem nem lenne kifogása ez ellen, sőt hétfő reggel a hírek arról szóltak, hogy igyekeznek nyomást gyakorolni a CDU-ra, hogy gondolják újra ezzel kapcsolatos álláspontjuk: felhívták a kereszténydemokraták figyelmét arra, hogy a választói akarat elég egyértelmű. Szászországban ugyanis a CDU, Türingiában az AfD szerzett többséget. A CDU előre megmondta a választások előtt, hogy nem fognak együttműködni az AfD-vel. Ehhez képest a választások másnapján a Die Welt már arról cikkezett, hogy fent lehet-e tartani ezt a „Brandmauert” – tűzfalat –, amit a kereszténydemokraták felépítettek az egyesek szerint szélsőjobboldali AfD-vel szemben, vagy ideje lenne lebontani azt. Ez nem azt jelenti, hogy a két konzervatív erő feltétlenül szövetségre lépne, kívülről is támogathatnák egymást a tartományi kormányokban. Ez a CDU részéről a merkeli politikával való szakítást jelentené. A választásokon tulajdonképpen az történt, amire számítottunk, de most jön az igazán érdekes része. A CDU ugyanis döntési helyzetbe került: vagy próbál nyitni az AfD felé, vagy azt mondja, hogy csak a baloldal számít. Ugyanis a CDU csak úgy tudna többséget szerezni ebben a két tartományban, ha koalíciós partnerként támaszkodik az összes balos előre – a szociáldemokratákra, a Die Linkére, a BSW-re – de még a Zöldekre is. A CDU elért egy útelágazáshoz, ahol el kell dönteni, hogy jobbra vagy balra fordul-e.

Nem egészen három hét múlva Brandenburgban is választást tartanak, ami egy erősen balos terület. Ott mire számíthatunk?

– A türingiai és szászországi trendek folytatására számítok, vagyis a kormánykritikus erők, az AfD és a BSW megerősödésére. A hagyományos pártok próbálják majd rendezni a soraikat a következő három hétben, de a két protestpárt most lendületet vett. Az idei utolsó tartományi választás fontos stratégiaalkotási pontot jelent a németországi pártok számára, hiszen el kell kezdeni felépíteni a kampányt a 2025 őszi szövetségi parlamenti választásra. A szociáldemokrata–zöld–szabad demokrata koalíció tagjainak pedig el kell gondolkozniuk azon, hogy új szövetségeseket keressenek.